ÁLOMÉLET – ÁLOMKÉPEK 2.

ÁLOM – ÁLOMKÉPEK

Az álom a szellem önálló – testen kívüli – lelki életének kísérő jelensége.

„Az ember legjobb barátja az álom; bezárja a fájdalom kapuit, elnémítja a gondot és bánatot; felüdíti a szellemet és testet. Sajátságos, hagy a halálhoz oly hasonlatos emez állapot az ember legjobb barátja.
A szem lezárul, az ajak elnémul, s az ember mégis boldog. Idegei, agya elpihennek, nem gondolkodik, csak szelleme virraszt; szolgálata kis időre megszűnik, miközben azonban a szellemi szférákból szerezhet magának erőt s üdülést. Az álmok néha annak visszatükrözései, amit a szellem időközben látott. Óh, emberek, adjatok hálát Istennek az álom jótéteményéért; emlékeztessen ez titeket az örök életre, mert annak hasonmása. Mert bár halott módjára feküsztök, de mégis éltek. Igen, az álom az emberi élet feltétele. Eszerint a halál is csak álom, az örökélet egyik feltétele. A halálból következik a szellemi életre való felébredés, hol minden világos, s amelyben nincs többé sem álom, sem halál.”

Vay Adelma – Aeonok

Az álom a szellem önálló – testen kívüli – lelki életének kísérő jelensége.

Az álomból való gyors visszatérés rendszerint ideges zavart okoz.
Minél több gond köti le a szellemet, annál nyugtalanabbá válik asztrál élete: ide-oda bolyong, újabb nyugtalanságokat szerez, és ezáltal saját helyzetét egyre súlyosbítja. Szeretné levetni a testet, de nem teheti, mert a test bilincsként fogja körül és mindenkor maradásra kényszeríti. Az ilyen természetű szellemi idegességnek következménye rendszerint kétféle formában jelentkezik: vagy túlzott érzékenységben vagy tompultságban.

Domokos László: A szellem élete

Egyszerű földi álmok – Zongora

A szellem tehát ettől a pillanattól kezdve asztrális testében él. Rendszerint nem távozik el fizikai teste mellől, hanem mintegy őrködik felette. Szemlélődik, meditál, hozzájövő idegen szellem- egyéniségekkel érintkezik, beszélget. Mi a szellemek beszélgetése? Delejes kisugárzás. A rezgések frekvenciája adja meg a gondolatok színét, intenzitását és tartalmát. Két szellem egymás közti beszélgetése hasonlít két villanyos elem egymás felé való folytonos kisüléséhez: gondolathullámok cikáznak ide-oda, mint fényes szikraeső; régi ismerősök fénycsókokat intenek egymás felé, és boldog remegéssel sugározzák ki szeretetüket, elragadtatásukat.
Ez az a pillanat, mikor az álom csodálatos tüneménye jelentkezik.
Egyszerű fizikai törvény következménye ez. Ha egy zongora billentyűin végigfutnak ujjaink, akkor a szomszédos szobában levő lezárt zongora húrjaiban halk rezonancia ébred. Mi ennek a jelenségnek az oka? Az, hogy a zongorák egyes húrjai ugyanarra a hullámhosszúságra vannak hangolva, ha tehát a C-húr rezgése végigzsibong a levegőrészecskéken, a lezárt zongora C-húrján ugyanazokat a hullámrezgéseket tudja életre kelteni.

Visszaemlékezés és jövőbelátás álomban

Van az álomnak egy más faja is, mely jelentőségben felülmúlja a földi természetű álomlátást. Ez a visszaemlékező és jövőbelátó álom. Istennek drága ajándéka ez az ember számára; megerősít, vigasztal, irányít és buzdít bennünket az Örök Teremtő

„Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában és megálla a sátornak ajtajánál és mikor szólította volna Áront és Máriát, kimenének mindketten. Kiknek monda: Halljátok meg most az én beszédimet! Ha valaki az Úrnak prófétája leénd ti közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal“. (IV. Mózes 12:6.) Jóbról és Dánielről tudjuk, mennyiszer volt alkalmuk ez ígéret beteljesüléséről meggyőződni.

A bibliai József esetéből tudjuk, hogy milyen pontosan meg tudta ő magyarázni a fáraónak hét kövér és hét sovány marháról látott álmát. Ha arra gondolunk, hogy a tehén az egyiptomi ideológiában a termékenység jelképe volt, be kell látnunk, hogy József álomfejtése igen logikus volt, mikor hét bő és hét szűk esztendő bekövetkezését megjósolta. És láthatjuk e példából azt is, hogy az álom nyelve a szimbolika; költői képekben mutatja meg nekünk az álom a jövendőt.

A visszaemlékező és jövőbe látó álmok létrejöveteléhez az alvó embernek idegen szellemi segítségre van szüksége. Ezt a segítséget a vezető szellem nyújtja az embernek.

Delejes szellemi gócpontok

Tudnunk kell, hogy a világmindenségben vannak delejes szellemi gócpontok, melyek mindenkor azonos hullámhosszúságú rezgéseket bocsátanak ki a végtelenségbe. Nagy szellemtömegek úgy őrködnek és tevékenykednek e delejes gócpontok rezgéseinek egyenletes áramlásán, mint a munkások serege, mely egy hatalmas gyártelep villanyfejlesztő gépeit hozza működésbe; hiszen a csillagvilágok megszámlálhatatlan ezrein működő védőszellemeknek sokszor van rá szükségük, hogy az ilyen delejes gócpontok segítségét igénybe vegyék. Gondoljunk csak arra, mikor egy-egy hatalmas erejű szellem, ki már felemelkedett az intuíciók világába, a világot benépesítő roppant szellemrajban fel akar találni egyetlenegy embert, aki talán éppen testben él valami parányi bolygó felületén. Van delejes gócpont, mely fényrezgéseket közvetít és lehetővé teszi, hogy a szellemi vezető a keresett egyént adott pillanatban megpillanthassa. Más központ az évezredek ködében elveszettnek hitt cselekvés és gondolat rezgéseit kelti új életre, hiszen már a Bhagavadgita idejében tudták, hogy egyetlen kimondott szó nem vész el a világegyetemben, hanem feljegyezve marad az Akasában. A delejes gócpontok működése folytán a rég elmúlt események ismét teljes hűséggel lepergethetők, akárcsak a film képei.

Vezető szellem

Ha tehát a földi testben élő szellem az ő szellemi vezetőjének segítségével – mert enélkül erre nem volna képes – bele tud kapcsolódni egy ilyen kívülálló delejes gócpontba, akkor az onnan nyert delejes rezgési erő által vissza tud emlékezni elmúlt életeinek azokra a momentumaira, amiket vezető szelleme figyelmeztetés okából eléje tárni szükségesnek vél.

A vezető szellem belekapcsolja az alvó ember szellemének rezgését a delejes gócpont hullámhosszába, vagyis a két energiát ugyanarra a rezgéshullámra hangolja össze, amivel azután megindul a delejes áram-összeköttetés.

Sikeres kapcsolódás esetén a kép filmszerűen pereg le előttünk, látjuk benne önmagunkat, mint rajtunk kívül álló, objektív valóságot, és habár bizonyosak vagyunk benne, hogy az előttünk cselekvő egyén mi magunk vagyunk, mégis megvan az az érzésünk, hogy az egész képet kívülről nézzük. Ez az érzés az ilyen természetű álomlátásnak legbiztosabb ismertetőjele.
Nagyon sokan megfigyelhetik önmagukon az álmoknak ezt a sajátságos természetű fajtáját. Azok az emberek, akik nem élnek tisztán vegetatív életet, hanem éber figyelemmel kísérik szellemük minden megnyilvánulását, gyakran hallják vezető szellemük figyelmeztetéseit.

A visszaemlékező álmok Isten kegyelmi ajándékai

Isten néha figyelmeztetést vagy segítséget nyújt nekünk ilyen formában, az álomnak tehát az a célja, hogy az emlékezetben megmaradjon. Ha ellenben a vezető szellemnek célja az, hogy a figyelmeztetést csak szellemi öntudatunknak adja meg, de agyunkban ne maradjon meg a látott kép emléke, akkor a vezető szellem az emlékezést puszta akarata által egyszerűen megszünteti. Ennek technikai módja az, hogy a közlés után az alvó közelébe odahív, vagy odaenged idegen szellemeket, akiknek rezgéshatása a kap- csolódást megzavarja, s ezáltal az álom vége zavaros földi álommá alakul át.

Nyilvánvaló, hogy a visszaemlékező álmok nem egyebek az alvó ember tisztánlátó képességénél (clairvoyance). Ehhez szükséges, hogy az alvó ember teljes és mély álomba merüljön, idegen szellem pedig ne legyen jelen, mert annak közelléte, kedélyállapota és cselekvése rendszerint megzavarja a kapcsolódás harmóniáját. Teljesen hasonlóan történik a jövőbeli képek elénk rajzolása is. Jövőbeli képeket láthatunk nemcsak saját magunk életéből, hanem mások életéből, sőt közérdekű események várható fejlődéséből is. Az utóbbi esetben ugyanis szellemünk belekapcsolódik ama szellemcsoport által foglalkoztatott delejes gócpontba, amely szellemcsoport a világesemények tervszerű irányításán munkálkodik. Az ilyen álmokat nagy mértékben befolyásolni és megzavarni igyekeznek azok a más irányban működő szellemcsoportok, amelyek a világesemények irányító szellemeit is állandóan gátol ni törekszenek; főként idegen naprendszerből érkezett szellemek közelléte veszélyezteti a hibátlan kapcsolódást.

Az álom harmadik típusa a szellem teljes kikapcsolódása

Az álom harmadik típusa az álombeli teljes kikapcsolódás, vagyis a szellemnek a fizikai testtől való elválása és az asztrál világban való kóborlása. Ilyenkor a szellem nem képeket lát, hanem valóságos eseményeket él át; tehát nem a szellemi vezető által elénk vetített tárgyak illúziói között, hanem valóságosan létező házak, virágok, élőlények között élünk, mozgunk és gyűjtünk tapasztalatokat.
Nem könnyű ezt az állapotot megmagyarázni olyan olvasóknak, akik maguk nem tettek hasonló megfigyeléseket. Mert ilyen asztrális élete minden alvó embernek van, de sokan nem tudnak éjszakai szellemi élményeikre visszaemlékezni, mások pedig, a rossz megfigyelők és felszínes lélekanalizálók, egyszerűen a földi álmok képtelenségei közé sorolják legszebb élményeiket. Hányszor álmodunk olyan helyzeteket, hogy lebegünk a térben, vagy nagy szökellésekkel suhanunk el népes útvonalak felett, esetleg, mint test nélkül való lények, szobáról szobára áthúzódunk a falakon és idegen emberek családi életébe pillantunk? Köznapi fogalmakhoz kötött ember az ilyen álmot badarságnak minősíti és igyekszik felébredés után azonnal kiverni a fejéből, hogy meg ne zavarja rendes napi tevékenységét. Pedig ezek az emlékek arról a másik életről adnak nekünk hírt, amelyben szellemünk a fizikainál sokkal finomabb anyagban nagyszerű felfedezéseket tesz, és amely ezerszerte gazdagabb nappali életünknél. Aki tehát ki akarja fejleszteni szellemi öntudatát, annak első teendője az, hogy szel- lemének a test alvása idején kifejtett másnemű tevékenységét, külön életét megfigyelje.

A testéből kilépő szellem

Fentebb azt mondtuk, hogy alvás idején a testéből kilépő szellem a test északi oldalán helyezkedik el, és annak közelében marad. Ez a normális állapot. De vannak esetek, mikor a szellem – vezetőjének segítségével – eltávozhat teste mellől; az ilyen kikapcsolódásokat és az ez úton nyert gyönyörű élményeket rendszerint ajándékul kapjuk valami jó cselekedetért, vagy kárpótlásul olyan szenvedésért, amit nappali tudatos életünkben nem karmikus következmény gyanánt, hanem mások terheinek átvállalásáért éltünk át. Ebből nem következik, hogy csak akkor tudnánk testünktől el- távolodni, ha szellemi vezetőnk hozzájárulását megnyertük; sajnos vannak törvénytelen kikapcsolódások is, melyeket álomban éppen úgy, mint éber állapotban meg tudunk tenni. Ezek azonban, ha sokszor veszélytelenek, éppen úgy esetleg szomorú következményekkel járhatnak reánk nézve, és ha a veszélyeket nem ismerjük fel idejében, vagy azok ellen nem tudunk védekezni. életünk váratlan befejezéséhez is vezethetnek

Kikapcsolódás

A kikapcsolódás technikája teljesen olyan, mint amikor a szellem a halálban elválik a testtől; álomban azonban a szellem nem érzi az elszakadás fájdalmát, mert a szellemi vezető, aki a ki- kapcsolódott szellemet vándorútján vezeti, ilyenkor fenntartja a fizikai testtel való összeköttetést, míg a halálban szétszakítja azt. Tudjuk, hogy rendszerint a halálban sem érezzük az összeköttetés szétszakításának fájdalmát, de csak a szellemi vezetők gyöngédsége folytán, mert erre a nehéz pilla- natra szellemünket mély álomba, öntudatlan dermedésbe merítik; de bizonyos esetekben, amikor az átmenő szellemnek erre a kínos tapasztalatra szüksége van, a jótékony eszméletlenség elmarad, és gyötrő fájdalmak kísérik a testből való kilépés folyamatát. Viszont azt mondhatjuk, hogy az álombeli kikapcsolódás befejezése után a testbe való visszatérés sokkal komplikáltabb annál a folyamatnál, amely születés alkalmával a szellem testbe kapcsolódásánál lejátszódik. A születéshez mi magunk, a testruhát felépítő szellemek, adjuk a legtöbb erőt, a szellemi vezető csak erősít és támogat; de az álom- beli kikapcsolódás megszüntetéséhez már maga a szellemi vezető ereje is elégtelen. Ehhez neki magának is segítséget kell kapnia egy nála magasabb szellemi vezetőtől, akinek delejes ereje úgy hat, mint kiegyenlítő áram, mely a teljes kapcsolódás feltételeit megadja.

Álomfélék

Nem törvényes

Vannak írók, akik azt állítják, hogy az álombeli teljes kikapcsolódásokra, sőt az éber állapotban való kilépésre gyakorlás által bárki képessé tudja tenni szellemét. Ez igaz. Az is igaz, hogy akik ezt meg tudják cselekedni, különösen fejlett szellemiségű lényeknek érzik magukat, mert az asztrál világban éppoly könnyűséggel tudnak mozogni, mint a fizikai világban. Az ilyen vágyak azonban nem törvényesek és teljesedésük elvon bennünket földi életünk valódi céljaitól. A szelleméletben minden vágy erő, mely következményeket von maga után; de a törvény ellen irányuló vágynak és akaratnak minden felelőssége is a miénk. Ha az asztrál világban vágyunk élni, akkor nem szükséges fizikai testbe költöznünk; amennyiben pedig ezt mégis megtettük, akkor igyekezzünk egészen és igazán földi életet élni. Az álombeli boldog kikapcsolódásokat így sokkal hamarább megkapjuk – jutalmul és erősítésül.

Levelek olvasása

Vannak médiumok, akik néha megérzik, hogy levelet fognak kapni.
Előre megnevezik a levélírót, sőt néha elmondják a levél tartalmát is. Rendszerint olyan emberek között van ilyen rejtett kapcsolat, akik több életen át szoros földi viszonyban együtt éltek; a szellemek rezgéseinek kölcsönös harmóniája képesíti a médiumot ilyen megérzésre. Ha az egyik rágondol a másikra, gondolatszikra hull ki belőle, mely átrezeg az étervilágon; minden szellemet megérint, de csak az fogja fel, aki fogékonya rezgése minősége iránt. Gyakran álomban jelentkezik, mivel az alvók általában sokkal tökéletesebben kapcsolódnak ki, mint az élők.

Hallucináció

A régi ember megfigyeléseiben is sokkal alaposabb és mélyretekintőbb volt, mint a mai. Tudtak figyelni belső hangokra és nem némították el a lélek beszédét azzal a fölényes szóval, hogy
„hallucináció“. Jób könyvében olvassuk:
„Ímé, az erős Isten, ha egyszer, vagy kétszer szól is, nem érti azt az ember. Álom által, éjjeli látás által, mikor nagy álom száll az emberekre s mikor az ő ágyasházokban alusznak: Akkor megjelenti az embereknek fülökben és az ő tanítását azoknak szívekben megpecsételi“. (Jób. 33: 14-16.)
Ma már tudjuk, hogy az ilyen belső hangok mindig nagyjelentőségű életfordulatokat adnak tudtunkra jelképes közlés által. S mi lehetne jelentősebb és nagyobb esemény egy élet számára, mint ennek a vergődéssel, kínnal, reménykedéssel és csalódással terhes életnek a befejezése? Minden ember, kivétel nélkül, feltétlenül figyelmeztetést kap halálának közeledéséről; örök törvény ez, szabályszerűen visszatérő szükségesség, amelynek a legelső embertől kezdve napjainkig minden élő alá van vetve.

A részletek Domokos László: A szellem élete című könyvéből valók

.