Szerencse? Véletlen?

A VÉLETLEN

Az ember (mint bukott szellem) a paradicsomi „kiűzetés” óta eltelt igen hosszú idő alatt tovább zuhant, amire anyagi testben felébredhetett, hogy alkalmat, tanulási lehetőséget kapjon újbóli felemelkedésére. Elhomályosultságára jellemző, hogy egy részük még ma is – az első és második isteni kinyilatkoztatás után – tagadja Isten létezését. A világ magyarázatához inkább bálványokhoz fordul, annak ellenére, hogy felvilágosultnak véli magát.

Az ateizmus leghatalmasabb bálványa a VÉLETLEN,

melyet valódi isteni képességekkel ruháznak fel. Véletlennek tulajdonítják a mindenség működését szabályozó törvényeket, az élet kialakulását, az egyre bonyolultabb élő szervezetek „kifejlődését”, az ökoszisztéma létrejöttét, és magát az embert, mint tudatos élőlényt. Holott a legelemibb logikának ellentmond egyetlen élő szervezet véletlenszerű kialakulása, pusztán a TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁS (mint a „Véletlen” bálvány teremtési aktusa) által, mivel a legegyszerűbb egysejtű élőlény is hatalmas biológiai rendszer, önfenntartó és reprodukáló képességekkel, melynek véletlenszerű létrejöttéhez valószínűség számítás alapján roppant kevés az ősrobbanás óta eltelt 13 milliárd év, és a ma ismert kozmosz ezer milliárd galaxisának összes atomja.

Véletlenül sikerül?

A gyarló, hitetlen, vagy hitében gyenge ember bizo­nyos események megtörténtét a véletlennek tulajdonítja. Véletlenül sikerül, vagy éppen nem sikerül va­lami, véletlenül találkozunk valakivel, véletlenül megúsz­tunk vagy éppen nem sikerült megúsznunk valamit. Véletlen baleset, szerencse (mint a Véletlen egyik al-istene), vagy szerencsétlenség ér valakit, stb. és így folytathatnánk még a sort sorsunkat befolyásoló váratlan események- kel, a vak „sze­rencse” és „szerencsétlen­ség” különböző eseményeivel. Ha elfogad­juk, hogy „egyetlen hajszálunk sem esik le az Atya tudta nélkül”, ak­kor még inkább el kell fogadnunk, hogy véletlenek nincsenek! Ezért a véletlenben bízni hiábavaló, vagy éppen Istenkísértés, csak úgy, mint a vak szerencsének tulajdonítani bármit. Azért bűnös ez a gondolko­dás, mert kiiktatja, vagy egyenesen tagadja a Gondviselés létezését. Hiábavaló reményeket táplálva a törvényből való kilépésre ösztönöz. A „higgyen a szerencséjében” harsogó reklám éppen olyan hazugság, mint a szerencsés véletlenre való hagyatkozás a bűnözőknél és tör­vényszegőknél. A szentírás közvetve tisztázza a történések kimenetel­ének összefüggését – a cselekvő ember Istenhez való viszonyának eredményeként, a szellemtan közvetlen magyarázatokkal is szolgál. A sorsunkat meghatározó „véletlen” események a Gondviselés ren­delke­zései, vagy láthatatlan törvények szoros következményei. A vélet­len tehát látszat, illúzió, mely a bűnös ember téves képzeletében létezik csupán. A gondviselő Isten eszköztárában ismeretlen fogalom, mert ahol a törvények precíz gépezete a célszerűség bölcsességével és a szeretet erejével párosul, ott az igazság és az okszerűség uralkodik a történések rendjében, bármilyen kifürkészhetetlen legyen is az a tö­kéletlen ember számára.

Ágoston