OLVASSUK EGYÜTT – 19

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

V. FEJEZET. Folytatás 3.

S Z E L L E M N Y I L A T K O Z A T O K

Hasznos és haszontalan szenvedés.

Mikor Krisztus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak”, nem azokat értette, akik általában szenvednek, mert hiszen mindnyájan, akik idealant vannak, szenvednek, akár trónon ültnek, akár szalmán hálnak. De jaj, kevesen szenvednek hasznosan, kevesen értik azt, hogy csak egyedül a kitartó megpróbáltatások vezetnek az Isten országába.

A csüggedés: bűn, és Isten megvonja tőletek a vigasztalást, mert hiányzik belőletek a bátorság. Az ima a léleknek a támasza, az igaz, de nem elegendő; az is kell, hogy az Isten jóságába vetett élő hitre támaszkodjék. Gyakran hallottátok, hogy Isten nem rak nehéz terhet gyönge vállakra, mert a teher az erőhöz van mérve, mint a jutalom az odaadáshoz és buzgósághoz. A jutalom sokkal nagyszerűbb lesz, mint amennyire kínos volt a: szenvedés, de ezt a megjutalmazást ki kell érdemelni, azért van az élet telve viszontagságokkal.

A katona, akit nem küldenek a tűzbe, nincs megelégedve, mert a tábor nyugalma nem szerez neki előléptetést. Legyetek olyanok, mint a katona, és ne kívánjatok nyugalmat, amelyben testetek elerőtlenedik, és lelketek elzsibbad. Legyetek megelégedettek, amikor az Úr harcba küld titeket. Ez a harc nem a csata tüze, hanem az élet keserűségei, amelyekben nem egyszer több bátorság kívántatik, mint a véres csatában, mert az, aki az ellenség előtt rendíthetlen marad is, meg fog rendülni az erkölcsi nyomor hatása alatt.

Az embert enemű bátorságáért nem itten jutalmazzák meg, de Isten koronát és dicsőséges helyet tartogat számára. Mikor baj, vagy kellemetlenség ér benneteket, igyekezzetek magatokon Uralkodni, és ha legyőztétek magatokban a türelmetlenség, a harag és a kétségbeesés kitöréseit, megelégedéssel mondhatjátok: én voltam az erősebb !

Boldogok, akik sírnak , e mondat így is adható viszsza: Boldogok azok, akiknek alkalmuk van hitük, bátorságuk, kitartásuk és az Isten akaratában való megnyugvásuk bebizonyítására, mert százszoros örömük lesz, amely a földön hiányzott és a munka után jön majd a pihenés. (Locardaire. Le Havre, 1863.)

A baj és orvossága.

Vajon örömnek a helye, Vajon gyönyörök paradicsoma-e a ti földetek? A próféta hangja nem visszhangzik e már többé a füleitekben? Nem hangoztatta-e valamikor, hogy sírásnak s fogak csikorgatásának helye ez mindazokra nézve, akik a siralom eme völgyében születnek? Ti, akik idejöttetek lakni, legyetek elkészülve forró könnyekre és keserű gyötrelmekre, és ha fájdalmaitok gyötrők és kínzók lesznek, tekintsetek az égre és áldjátok az Urat, amiért benneteket, megpróbáltatásoknak tett ki! Oh, emberek, ti nem ismeritek fel Uratok hatalmát, csak akkor, amikor testetek sebeit meggyógyítja, és amidőn itt töltött napjaitokat boldogsággal és örömmel koronázza. Ti nem ismeritek fel szeretetét, csak akkor, amidőn testeteket dicsőségével felékesíti, és amikor visszaadja fényét és fehérségét!
Utánozzátok azt, aki követendő például küldetett hozzátok, aki a megvettetés és a nyomor végső fokát elérve, mintegy szemétdombra kivetve is azt monda az Istennek: „Uram, én megismerkedtem a hatalom minden gyönyöreivel és most a legvégsőbb nyomornak tettél ki; köszönöm, köszönöm, Istenem, hogy szolgádat próbára tenni méltóztattad!”, Meddig fog még tekintetetek a halál által vont határnál megállapodni? Mikor fog végre lelketek túlemelkedni a sírnak határain? És ha egy egész életen át kellene is sírnotok és szenvednetek, mi az az öröktartamú dicsőség mellett, mely mindazokra vár, akik a megpróbáltatásokat hittel, szeretettel és odaadással tűrték? Bajaitokban: keressetek vigasztalást a jövőben, amelyet Isten számotokra előkészít és keresseétek bajaitok okát a múltban. És ti, akik legtöbbet szenvedtek, tartsátok magatokat a föld legboldogabbjainak!

Testnélküli állapotban, mikor a térben lebegtetek, választottátok megpróbáltatásaitokat, mert elég erősnek tartottátok magatokat azok elviselésére: mért zúgolódtok hát most? Ti, akik vagyont és dicsőséget kértetek, ezt csak azért tettétek, hogy a megkísértetés harcában győzedelmeskedjetek. Ti pedig, akik azt kértétek, hogy szellemetekkel és testetekkel küzdeni akartok az erkölcsi és fizikai bajok ellen, csak azért kértétek ezt, mert tudtátok, hogy minél erősebb lesz a megpróbáltatás, annál dicsőségesebb lesz a győzedelem, és hogy szemétdombra vetett testetek árán diadalmaskodva; tértek vissza, ha majd ez a test halálakor szabadon bocsátja a fehérségtől fénylő lelket, mely a megpróbáltatások és szenvedések keresztsége útján tiszta lett.

Minő orvosságot kellene rendelni tehát azoknak, akiket kegyetlen megszállások, kínzó bajok gyötörnék?

Az egyedüli csalhatatlan orvosság a hit,

az ég felé való tekintés. Ha kegyetlen szenvedésetek lázában hangotok az Úrhoz kiált, az angyal, aki mellettetek van, megmutatja kezével az üdvösség jelét és azt a helyet, melyet egykor el kell foglalnotok. A hit a szenvedések biztos orvosszere, ez megmutatja mindig a végtelenség láthatárát, amely mellett a jelennek néhány komor napja elenyészik. Ne kérdjétek tehát többé, milyen orvosszert kell alkalmazni valamely daganat vagy seb, valamely megkísértés vagy megpróbáltatás orvoslásához. Gondoljatok arra, hogy az, aki hisz, meg van győződve hitének gyógyító erejéről, és hogy az, aki egy pillanatig kételkedik ennek a hatásában, mindjárt egy órára bünteti meg magát, mert még abban a pillanatban érezni kezdi bántalmának fájó szorongását.

Az Úr megjelölte pecsétjével’ mindazokat, akik benne hisznek. Krisztus monda nektek, hogy: a hit hegyeket képes elmozdítani, és én azt mondom nektek, hogy az, aki szenved, és aki hitére támaszkodik, az az ő oltalmazó pajzsa alá jut és nem fog szenvedni többé és a legerősebb fájdalmak pillanatai az örökkévalóság örömeinek első jeleivé válnak. Lelke annyira megszabadul testétől, hogy míg ez görcsöktől rángatózik, az már égi tájékokon fog lebegni az angyalokkal dicsőítő és hálaadó énekeket zengedezvén az Úrnak.

Boldogok, akik szenvednek és akik sírnak! Lelkük örömmel teljék el, mert Isten megjutalmazza őket. (Szt. Ágoston, Paris, 1863.)