IMA Adelmától, idézet a Névtelen Szellemtől 10.

AMIKOR NEM TUDUNK IMÁDKOZNI (166)

IMA a Hephatából – Adelma

Jóságos Atyám, vannak idők, amikor nem tudunk szívből imádkozni, amikor lelkünk sivár, szívünk kemény és hideg, mindent megbénító levertség és kedvetlenség vesz rajtunk erőt és oly elhagyatottnak érezzük magunkat. Óh Istenem, hadd öntsem ki Előtted ilyenkor panaszaimat.
Mintha dér lepte volna el lelkemet, oly hideg; ajkaim némák, már könyörögni sem tudok. Hiszen éjjel és nappal könyörögtem, de nem hallgattad meg imádságomat, mintha megfeledkeztél volna rólam.
Lelkem annyira eltompul, hogy már imádkozni sem tudok. Bocsáss meg, jóságos Atyám! Légy kegyes hozzám, és ébressz fel e lelki dermedtségből, ha kell szenvedés, vagy megpróbáltatások árán is. Egész akaraterőmet összeszedve fohászkodom Hozzád, és igyekszem leküzdeni a rossz befolyásokat, melyek el akarnak Tőled szakítani. Atyám, mondd az én lelkemnek: „ébredj föl!”, az én szívemnek: „olvadj föl!” Olvaszd föl a vastag jég kérgeit, mely szellememet fogva tartja; árassz el szereteted világosságával és melegével, és én újra zúgolódás nélkül föl tudom venni keresztemet és újra tudok majd szívből imádkozni és könyörögni. Ámen.
*

Sok dolgot előbb megérzünk és azután értjük meg.

Abonyi Tibortól kaptunk képes idézeteket a Névtelen Szellem nyilatkozataiból. Ezekből tallózunk.