Égi Világosság

Az Égi Világosság 46 évig havi egy, néha két számmal jelent meg 1898-tól 1944 decemberéig

Az „Égi Vi­lá­gos­ság” ala­pí­tá­sa ak­kor ke­rült szó­ba, ami­kor egy­le­tünk 1898 fo­lya­mán tespedéséből új élet­re lát­szott éb­red­ni. Az új­ta­gok, és kö­zü­lük elsősorban né­hai Tó­völ­gyi Ti­tusz szó­ba hoz­ták és az egye­sü­let ak­ko­ri el­nö­ké­vel, a fe­lejt­he­tet­len Dok­tor bá­csink­kal meg­be­szél­ték, hogy jó vol­na egy­le­ti köz­lönyt ala­pí­ta­ni, mely bá­ró Mi­kes Já­nos lap­ja, a „Rej­tel­mes Vi­lág” mel­lett, eset­leg ez­zel szem­ben, egye­sü­le­tünk irá­nyát Ma­gyar­or­szá­gon kép­vi­sel­né. A „Rej­tel­mes Vi­lág” ugyan­is in­kább a kísérletező spi­ri­tiz­must is­mer­tet­te és ha­tá­ro­zott ál­lást fog­lalt az új­ra­szü­le­tés ta­ná­val szemben. Mint­hogy azon­ban a re­in­kar­ná­ció szel­le­mi vezetőink ta­ní­tá­sa sze­rint egyik alap­té­te­le a spi­ri­tiz­mus­nak, mely a föl­di élet szám­ta­lan rej­té­lyét meg­ma­gya­ráz­za, itt volt az ide­je, hogy a ta­nunk iránt érdeklődő ol­va­só­kö­zön­sé­get az új­ra­szü­le­tés felől is tá­jé­koz­tas­suk – írja visszemlékezésében Havas Andor.

La­pun­kat „Vi­lá­gos­ság” cím alatt akar­ták meg­je­len­tet­ni, azon­ban mi­kor ezt a pol­gár­mes­ter­nek be­je­len­tet­ték, ak­kor kitűnt, hogy ilyen cím alatt már lé­te­zik más, elektrotechikai fo­lyó­irat, és két lap nem vi­sel­he­ti ugyan­azt a ne­vet. A tervezők te­hát kény­te­le­nek vol­tak a ne­vet meg­vál­toz­tat­ni. Így lett belőle „Égi Vi­lá­gos­ság”. 

Felelős szerkesztő Grünhut Adolf, szerkesztő Tóvölgyi Titusz 1898-1905

Az első szám 1898. de­cem­ber 21-én je­lent meg, mely­nek élén Dok­tor bá­csi a lap és a spi­ri­tiz­mus prog­ram­ját be­ha­tó­an is­mer­tet­te. Ez­zel meg­je­lent a spi­ri­tiz­mus­nak egye­sü­le­tünk ál­tal kép­vi­selt irány­za­ta is­mét a ma­gyar kö­zön­ség előtt, mert né­met nyelvű ki­adá­sai „Reflexionen aus des Geisterwelt” és „Reformierende Blätter” cím alatt már a het­ve­nes és nyolc­vanas évek­ben lát­tak nap­vi­lá­got. 

Az „Égi Vi­lá­gos­ság” mind­járt meg­je­le­né­se után éles tá­ma­dá­sok­nak volt ki­té­ve. De nem a ma­te­ri­á­lis ala­pon nyug­vó na­pi­saj­tó, ha­nem a „Rej­tel­mes Vi­lág” részéről. Mi­kes bá­ró ugyan­is ha­tá­ro­zott el­len­sé­ge volt az új­ra­szü­le­tés ta­ná­nak és éles po­lé­mi­át kez­dett e fel­fo­gás el­len lap­já­ban. 

Mi­kes te­hát kereszteshadjáratot in­dí­tott lap­já­ban a re­in­kar­ná­ció el­len, s min­den szám­ban volt va­la­mi ilyes irány­za­tú cikk. De az „Égi Vi­lá­gos­ság” sem ma­radt adó­sa. Tó­völ­gyi vér­be­li hír­lap­író lé­té­re éle­sen vá­la­szolt. Így folyt a po­lé­mia az első év­ben és a má­so­dik év ele­jén. 

Dr. Grünhut Adolf beköszöntője az Égi Világosság első számában 1898 karácsony

A MI PROGRAMUNK
írta: Dr. Grünhut Adolf
I. Évfolyam. Mutatvány és I. szám. Budapest, 1898. december 21.

Azon spiritiszta mozgalmakat, melyek az újabb időkben társadalmunknak nemcsak intelligens, de alsóbb rétegeit is megragadták, figyelem nélkül mellőz­nünk, vagy éppen tagadnunk annyi volna, mint készakarva behunyni szemeinket ama struccpolitikát követve, hogy «amit nem látunk, az nem is létezik.»
Ez a mi mélykedélyű és minden nemes iránt fogékony lelkületű népünk az utolsó három évtized alatt minden erejét arra fordította, hogy a kultúrában el­maradottságát, mely századok kényszerű mulasztásának a következménye volt, nagy erőfeszítéssel helyrehozza. A nyugati civilizált népeknek nemcsak sorába áll és velük a kultúra minden terén vetélkedik, hanem némelyekben még az elsőbbséget is vitássá tegye, mely Istennek legyen hála sikerült is; így nem csoda, ha a lelki életnek spiritiszta irányát egy időre félrevetette és mellőzte. Míg a kultúra egyéb mozzanataiban felküzdötte magát oda, ahol a nyugati civilizáció áll, addig a spiritiszta mozgalmakban a külföldtől nagyon elmaradt. Mert míg a nyugati népeknél – sőt még északot is fölemlíthetjük – a spiritizmus hatalmas irodalmat teremtett és tekintélyes időszaki sajtóra támaszkodik, most ezt a mulasztást is helyre akarván hozni, mohó vággyal ragadja meg a spiritizmust, és ennek tüneményeit nagy szorgalommal tanulmányozza, kutatja.
De meg kell jegyeznünk, hogy itt a mohó vágyból eredő sietség nem csekély veszedelemnek lehet szülő anyja. Ezen a téren a kutató búvárnak óvatosnak kell lennie, és lassan, megfontolva haladnia előre. Itt a hirtelen fellobbanó és hamar lohadó lelkesedés, a céltalanul ide-oda csapongó kapkodás, csalódásokra vezet. Csak a komoly, nyugodt, józan megfontolás, különösen a céltudatos nyomról- nyomra haladás vezet azon ígéret földébe, mely igaz és tiszta ismerettel kecsegtet. „Hideg ész, meleg szív”, ez legyen a hivatott szellembúvámak a jelszava.
Hogy mi ma kilépünk azon tartózkodó helyzetből, a melyre nagy részben ma­gunk kárhoztattuk magunkat, s a nagyközönség elé állva kibontjuk zászlónkat, annak többféle oka van. Ha nem is hivatkozunk arra, hogy már emberi természe­tünkben megvan az a nemes ösztön, hogy a szellemi kincseinket, a nagy eredményeket magában rejtő igazságokat embertársainknak is hozzáférhetőkké tegyük, más hathatós okok is buzdítottak arra, hogy a nyilvánosság elé lépjünk. Jelesen az, hogy akik az igazságot, melyet a spiritizmus rejt magában, bár még nem fogták fel teljes mivoltában, de szívvel-lélekkel ragaszkodnak hozzá s megismerni óhajtják, azoknak vezetőik, tanácsadóik, mentoraik legyünk; mert itt könnyen csalódások, sőt veszedelem is érheti őket. Ennek a mustármagból nőtt gyenge növénynek ügyes kertész ápolására van szüksége, mert csak így remélhető, hogy egykor nemes gyümölcsöket terem, és erőteljes fává fejlődve dús lombozató árnyéka alatt a fáradt vándornak üdülést, pihenést adhat. Addig ezt a gyenge növényt sokféle veszedelem fenyegeti: hol az időjárás viszontagságai, hol az élősdi növények és falánk rovarok támadják meg, különösen pedig könnyen vadhajtások burjánozhatnak tövéből, törzséből, és ha nincs gondos kertész, aki az idő viszontagságaitól óvja, az élősdiek és rovarok ellen védi, ha nincs kezében a metszőkés, hogy a vadhajtásokat könyörtelenül nyesegesse: magára hagyatva elcsenevészedik, elpusztul.
Ami azon veszedelmet illeti, mely a gyakorlati spiritizmussal foglalkozókat fenyegeti, arról lesz még alkalmunk bővebben is szólani, de nem mulaszthat­juk el már most fölemelni intő kezeinket és óvatosságra figyelmeztetni azokat, akik tájékozatlanul adják magukat a spiritiszta gyakorlatokra. Mert ha 99 eset­ben még nem is történt baj, a századik esetben előfordulhat, és azt az egyet nem enyhíti a 99-nek jó eredménye.

Ez a morál a koronája a spiritizmusnak. Ehhez az erkölcstanhoz alkatelemeket, anyagot szolgáltatnak a szellemeknek a különböző médiumok által közölt tanításai, nyilatkozatai írásokban és beszédekben, melyek egymással összhang­zásban lévén, a következő alaptantételekké tömörülnek:

1. hogy van egy végtelen Ős-szellem, Aki még az előrehaladott szellemeknek is kinyomozhatatlan. Ő az alkotója a világegyetem minden részének, és minden ezekben levő lényeknek, Őbelőle állott elő minden, Ő kormányoz, Ő tart fenn mindeneket a változhatatlan törvényeivel;
2. hogy az Ő általa és Őbelőle teremtett lelkek nem mulandók; halhatatlanok, akik e földi burok levetése után a mindenség különböző szféráiban a velük egyenlő szellemcsoportok tagjaivá lesznek, fejlettségük és előrehaladottságuk foka szerint éppen úgy, mint ahogy előbb tagjai voltak a földi lakók csoportjainak;
3. hogy a lelkek tökéletesedhetnek, nem úgy értve, hogy erre nézve meg van az eshetőség, hanem mint amit Isten törvénye kíván minden világoktól és minden lénytől. Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. (Máté 5,48.)

Tóvölgyi Titusz lemondása a felelős szerkesztésről

Havas Andor beszámolója egy szerkesztőségi megbeszélésről – 1920

“A foly­to­nos polémia a „Rej­tel­mes”-sel bos­­szan­ta­ni kez­dett. Az a gon­do­lat érlelődött meg ben­nem, hogy nin­csen sem­mi ér­tel­me an­nak, hogy a spi­ri­tiz­mus két test­vér­irány­za­ta té­páz­za egy­mást. Gyor­san el­ha­tá­roz­tam ma­ga­mat és cikket ír­tam erről „Spi­ri­tiz­mus és spi­ri­tu­a­liz­mus” cím alatt. A cik­ket a múl­ta­kon okul­va nem Ti­tusz test­vé­rem­nek, ha­nem Dok­tor bá­csi­nak ad­tam át az­zal a ké­rés­sel, hogy ha jó­nak ta­lál­ja, je­len­tes­se meg az „Égi Vi­lá­gos­ság”-ban. Dok­tor bá­csi­val ak­kor már olyan bi­zal­mas vol­tam, hogy nyíl­tan előadhattam ne­ki az oko­kat, me­lyek er­re kényszerítettek. Doktor bácsi azu­tán el­ol­vas­ván, az­zal ad­ta át a cik­ket Tó­völ­gyi­nek, hogy a cik­ket jó­nak ta­lál­ja és az je­len­jék meg a leg­kö­ze­leb­bi szám­ban. Ti­tusz test­vé­rünk a cik­ket ma­gá­hoz vet­te és szót­la­nul ha­za­ment. Más­nap ha­tá­ro­zott hangon írt Dok­tor bá­csi­nak, hogy ki­kö­ti ma­gá­nak, mi­sze­rint a lap szel­le­mi tar­tal­ma fe­lett ezen­túl ki­zá­ró­lag õ, a felelős szerkesztő dönt­sön, és ha  nem akar­ják meg­en­ged­ni, ak­kor le­mond a szerkesztőségről. 

Mi­kor azu­tán Dok­tor bá­csi­hoz fel­men­tem, én vol­tam az első, aki­vel a nagy ese­ményt kö­zöl­te. Ször­nyen el­szé­gyell­tem ma­ga­mat, hogy cik­kem mi­att ek­ko­ra fel­for­du­lás tör­tént. De alig vá­la­szol­tam pár szót Dok­tor bá­csi ki­je­len­té­se­i­re, meg­je­lent ott Jó­zsef, Izi­dor, Ödön és W. Ala­jos test­vér, ki­ket, úgy lát­szik, Dok­tor bá­csi hí­vott ma­gá­hoz. Szé­gyen­kez­ve kel­lett a le­ve­let még egy­szer vé­gig­ hall­gat­nom. Mély csönd után meg­szó­lalt Izi­dor test­vé­rünk, és azt mond­ta, hogy ha mi fi­a­ta­lab­bak, Ödön, Ala­jos és én támo­gat­juk mun­ká­já­ban a Dok­tor bá­csit a lap szer­kesz­té­sé­nél, ak­kor vegyük Ti­tusz le­mon­dá­sát saj­ná­lat­tal tu­do­má­sul, és a felelős szerkesztést is ve­gye át Dok­tor bá­csi, aki, mint egye­sü­le­tünk­nek a szel­le­mi vezetők ál­tal ki­je­lölt ve­zé­re, le­het hi­vat­va ar­ra, hogy vég­ér­vé­nye­sen dönt­sön afelett, mi je­len­jék meg la­punk­ban. 

Az „Égi Vi­lá­gos­ság” fő von­zó­ere­jét megjelenésétől fog­va Dok­tor bá­csi „Cse­ve­gé­sek a kan­dal­ló mel­lett” című tár­ca­cik­kei ké­pez­ték. Az a nagy köz­vet­len­ség, mel­­lyel azok­ban az ese­mé­nye­ket el­be­szél­te, me­lyek fi­gyel­mét a magnetizmus, szomnambulizmus és spi­ri­tiz­mus je­len­sé­ge­i­re föl­hív­ták és őt lel­kes spi­ri­tisz­tá­vá tet­ték, min­den­ki­re nagy ha­tás­sal volt az „Égi Vi­lá­gos­ság” ol­va­sói kö­ré­ben. Azok az ok­fej­té­sek és kö­vet­kez­te­té­sek pe­dig, me­lye­ket Dok­tor bá­csi el­be­szé­lé­se­i­hez fűzött, tisz­táz­ták gon­do­lat­kö­rün­ket és a spi­ri­tiz­mus­ról al­ko­tott fo­gal­ma­in­kat. 

Az „Égi Világosság” az első évek­ben ha­von­ként két­szer je­lent meg. Míg azu­tán egyik nyá­ron Dok­tor bá­csi az egyszerűség ked­vé­ért, és hogy a lap össze­ál­lí­tá­sá­val já­ró teendőkkel ne két­szer le­gyen kény­te­len egy hónap­ban fog­lal­koz­ni, kettős szám­ban küld­te szét. Így ju­tot­tunk a mai alak­hoz.”

Ha­vas An­dor – ÉV. 1920/9. sz. 

Havas Andor mint szerkesztő 1906-1925

   Ez az igényesen szerkesztett havilap igazi tárháza a színes hazai mozgalomnak. Szerkesztői közt a már említett Tóvölgyi Titusz mellett meg kell említenünk a publikációiból is ismert Havas Andort, aki 1906-tól (Grünhut halálától) 19 évig vitte a lapot.
   Havas Andor újság-szerkesztőként méltó munkatársa Nérei Ödönnek. Az Egyesület lapját, az Égi Világosságot majdnem 20 évig szerkeszti, ezzel stabilitását biztosítva éppen a Névtelen Szellem tanításának korszakában.
   Ő is megírta szellemtani alapkönyvét, amelynek címe is kifejező: “Az ember és rendeltetése – A spiritizmus megvilágításában.“ Könyve igazi szellemtani ihletésű összefoglaló munka, amely világos rendben foglalja össze a kozmosz és az ember létrejöttét, kapcsolatát és közös törvényeit.

Pátkai Pál átveszi az újság szerkesztését 1925-1942

1925-ben Havas Andor elhalálozott és az Égi Világosság szerkesztője, valamint az Egylet titkára az 1914. év óta tagsággal bíró Pátkai Pál (Pál médium) lett 1942. október 7-én bekövetkezett haláláig. Ezt az időszakot, beleértve az ezt követő ú.n. Rohay és Eszter csoport közötti szakadást és a diktatúra miatti pangást nevezhetjük az egylet harmadik korszakának. A fenti három korszak igen hosszú és komoly időnek számít egy Egyesület életében, hiszen zivataros időkben (kőkemény materialista közeg, ezredforduló, két világháború) és generációváltások közepette kellett a tagoknak az eszmét őrizve-nemesítve továbbadni. Csodálatos isteni vezetés által valósult ez meg ebben a testvéri közösségben.
Az alapító Grünhut Adolf (Doktorbácsi), a korán elhunyt Prohászka Antal (Antal médium 1824-1880), a nemzetközileg ismert Vay Adelma (1840-1925. V. 24.) médium atyai, illetve nővéri szeretettől áthatottan őrködtek, vigyáztak az Egylet törvényes működésére, odaátról pedig szinte rendszeresen oktatták, nevelték a tagokat az igaz úton való maradásra, az erkölcsi önmunkálkodás érdemességére. De ugyanígy kivették részüket az egyleti élet alakításában is. Az történt ugyanis, hogy József (Merényi) és Mária (Rohayné) médium 1930-, illetve 1931-beni elhalálozásával az Egyletnek mindössze két oszlopos médiuma maradt: Béla (Rohay) és Pál (Pátkai). Az isteni gondviselés szükségesnek látta tehát ebbe az Egyletbe való besorolását egy olyan médiumnak, aki 1912-től saját körében kifejtett igen magas színvonalú kijelentések közvetítésével hívta fel magára a figyelmet („A mai kor vallása” 1913). Pátkai Pál 1929. év elején ismerkedett meg vele, és mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezt a kiváló médiumot: Bőhm Mihályné szül. Papp Esztert (Kőröshegy. 1882-1977. IX. 20.) megnyerje az Egylet számára, ami 1931 okt. 7-én be is következett azáltal, hogy Eszter és köre beolvadt az Egyletbe. A november 12-i egyleti ülésen már el is
hangzott a Névtelen szellem beköszöntő beszéde.

Az Égi Világosság szerkesztőségi címe 1932. évtől kezdve XII. kerület Lejtő út. Pátkai Pál ugyanis, mint sikeres földmérnök, itt építtette meg önálló villáját, ez lett otthona, de magányát (felesége még 1912-ben elhunyt) a fenti évtől önzetlenül megosztotta a Bőhm házaspárral, vagyis Eszter médiummal és férjével. Ezen felül vasárnaponként itt találkoztak a budapesti spiritiszták, hogy kötetlen formában, szabadegyetemi szinten, és a Tégla u. 13. szám alatti székházi szabályok mellőzésével, beszéljék meg az éppen aktuális problémákat.

1942-ben váratlanul meghal Pátkai Pál. Lassan megérkezik a Front is Budapestre. Az újság azonban változatlanul megjelenik, egészen 1944 december végéig.

Ezalatt a két év alatt egymásnak adják a szerkesztést, kiadóvezetést a potens egyesületi tagok, Roboz Árpád, Molnár László, Baumann Gyula, Terjéki Rudolf és Szilágyi Imre. Néha kéthavonta, negyedévente cserélődnek. Lásd alant az utolsó évi kimutatást.

A háború utáni üldöztetés

1949. július 5-i BM határozattal ugyanis – szinte az egyházak üldözésével egyidejűleg – az Egylet feloszlatásra és vagyona, így a Tégla u. 13. szám alatti székház is elkobzásra került. Előfordult házkutatás is, a rendőri megfigyelés pedig bármikor elrendelésre kerülhetett. Maradt tehát mind az egyleti tagok, mind az eszme más követői részére a befeléfordulás, a családi, baráti körökbeni – szinte titkos – összejárás és az eszmének csendes megélése, amit nevezhetünk túlélési modellnek is.

A könyveket a tagok szétosztják egymás között hazaviszik rejtőzködnek. várva a lehetőség szerinti megújulást.

Újraébredés – 1989 után

Ezt a rendszerváltás hozza majd el, 1989-ben – óvatosan kezdik a terjesztést újólag. Különösen hiteles központja az idulásnak Herminka néni Zugligeti háza, ahová fiával Molnár Szilárddal magukhoz vették Eszter nénit (Eszter médium) élete alkonyára. Ide jártak könyvért és beszélgetésért mindenhonnan azok, akiknek tudomására jutott az újraindulás. Újabb könyvek már nem születtek ebben a közegben csak az eszme és az energia maradt meg “fenn a hegyen” Zugligetben.

Fogalommá vált a hely, olyannyira hogy az előkerült könyvek nagy része elfogyott, szükségessé vált a reprint után-, majd újranyomás. Több mint húsz évig – 1990-től 2013-ig – Herminka néni haláláig tartott ez az időszak.

Ezidő alatt jelentkezett a Clevelandi Harmadik oszlop prominens képviselője: Pőcze József és Zita médium. Többször ellátogattak Budapestre és felvállaták a clevelandi csoport finanszírozásával az eddig ki nem adott Eszter médiumi kéziratok szerkesztését és nyomdai finanszírozását. A szerkesztést Vay Valéria vállalta magára. A könyvnyomtatást az Open Art nyomda végezte. Egyben az amerikában keletkezett kéziratokat, melyet Zita médium közvetítésével kaptunk szintén kiadatták.

Az Égi Világosság utolsó évfolyamának (46. évfolyam, 1944. január-december) impresszuma.

Égi Világosság
Okkult tudományos és etikai folyóirat.
Budapest

46. évf. 1. sz. (1944. jan.) – 46. évf. 12. sz. (1944. dec.)
Megjelent: minden hónap 1-én
Felelős szerkesztő: Molnár László; júniustól: Terjéki Rudolf; novembertől: Szilágyi Imre
Szerkesztő: Szilágyi Imre, júliustól: Terjéki Rudolf
Felelős kiadó: Baumann Gyula, szeptembertől: Szilágyi Imre
Kiadó: Szellemi Búvárok Pesti Egylete, októbertől: Magyar Pszichikai Kutató Társaság
Szerkesztőség: Budapest II., Tégla utca 13., júniustól: Budapest XII., Lejtő út 11/b.
Kiadóhivatal: Budapest II., Ezredes utca 14., szeptembertől: Budapest XII., Lejtő út 11/b.
Nyomda: Urbányi István Könyvnyomdai Műintézete, Budapest VI., Zichy Jenő utca 36.
Méret: 22 cm
Megszűnt. (6.250/1944. M. E. számú rendelet)
Lelőhely:
Budapest. Országos Széchényi Könyvtár
Debrecen. Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár
Debrecen. Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára

A magyar sajtó 1944-ben. Bibliográfia, kézirat. Összeállította: Herczeg Tünde Zita Budapest, 2015

Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásainak jegyzéke 4.

Égi Világosság (1898–1944) OSZK

Spiritisztikai folyóirat, 1924. januártól: „spiritista folyóirat”. Megjelent havonta kétszer, 1906. januártól havonta egyszer, összevont lapszámokkal, 1907. januártól pedig havonta. Felelős szerkesztője Grünhut Adolf volt, 1906. novembertől Havas Andor, majd Pátkai Pál. Kiadta „A Szellembúvárok Budapesti Egylete”, 1915 augusztustól „A szellemi búvárok pesti egylete”, 1917. decembertől „A szellemi búvárok pesti egyesülete”, 1920. májustól „A szellembúvárok pesti egyesülete”, 1924. augusztustól a „Szellemi Búvárok Pesti Egylete”. Felelős kiadója az 1922. 2. számtól Rohay Béla volt, az 1925. 9. számtól László Pál.

Az 1933. 9. számtól a szerkesztésért és a kiadásért egyaránt Pátkai Pál volt felelős [Voit szerint: felelős szerkesztője előtte Hausser Adorján (Havas Andor), kiadta Grünhut Adolf, 1906. novembertől Hausser Adorján, 1921. márciustól Rohay Béla, 1925. augusztustól László Pál, majd] az 1935. 11. számtól felelős kiadó Baumann Gyula volt. Tulajdonosa a Szellembúvárok Egylete. Nyomta Spitzer Márk, 1907. júliustól Benes Sándor Könyvnyomdája, 1909. januártól az Uránia Könyvnyomda. Az 1934. 1. számot Pál Ferenc nyomdája nyomta, az 2. számot a Merkantil Nyomda, a 3. számtól a Centrum Kiadóvállalat, az 1935. 6. számtól Urbányi István Könyvnyomdája, a 7. számtól pedig Szepes és Urbányi Könyvnyomdája.
Földolgozta: Deres Kornélia, Sófi Boglárka
Lelőhely: FSZEK (1903–1905, 1909–1910, 1912–1913), OSZK (1903–1936)
Szemlézve: 1903. jan. – 1936. dec. (Hiányzó vagy csonka lapszámok: 1934/4.)