OLVASSUK EGYÜTT – 9

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

I. FEJEZET

Nem jöttem eltörölni a törvényt.

A három kinyilatkoztatás (kijelentés): Mózes, Krisztus és a spiritizmus. A tudomány és a vallás kapcsolata.

Szellemnyilatkozatok: új korszak.

Ne gondoljátok, hogy eltörülni jöttem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem jöttem eltörölni, hanem betölteni. Mert bizony mondom nektek, hogy az ég és a föld elmúlásáig egy kis jota, vagy egy pontocska sem múlik el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. (Máté V. 17-18.)

Mózes.

Mózes törvényének két különböző része van: a Sinai hegyen kinyilatkoztatott isteni törvény és a Mózes által alkotott polgári vagy fegyelmi törvény; az egyik változhatatlan, a másik a nép erkölcseihez és jelleméhez alkalmazva idővel változásokat szenvedett.

Az isteni törvény a következő tíz parancsolatból áll:

I. Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!
II. Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.
III. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!
IV. Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.
V. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!
VI. Ne ölj!
VII. Ne paráználkodj!
VIII. Ne lopj!
IX. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
X. Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! (2Móz 20,2–17)

Ez a tíz parancsolat minden időre és minden országra szól és éppen azért isteni jellegű.
A többit maga Mózes alkotta, mert kénytelen volt a természeténél fogva zavargó és fegyelmezetlen népet valamivel megfélemlíteni, hogy az egyiptomi szolgaságból hozott előítéleteket leküzdhesse. Azért, hogy saját törvényének tekintélyt adjon, azokat is isteni eredetűeknek tüntette fel, amint azt az ősnépek összes törvényhozói tették. Az emberi tekintélynek isteni tekintélyre kellett támaszkodnia; ennek a csekély erkölcsi érzékű népnek, amelyben a tiszta igazságérzet még kevéssé fejlődött ki, csak bosszúálló Isten imponálhatott. A mózesi törvények a primitív nép fegyelmezésére szánva, átmeneti jellegűek voltak.

Krisztus.

Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, t. i. Isten törvényét, hanem hogy azt betöltse, azaz kifejtse, s megadja annak valódi értelmét, és alkalmazza azt az emberek fokozatos haladásához.
Ennélfogva az ő törvényében úgy az Isten, mint a felebarát iránt való kötelességek is le vannak fektetve, és ezek képezik tanának fundamentumát. Ami a tulajdonképpeni mózesi törvényeket illeti, azokat nemcsak hogy el nem törölte, hanem éppen ellenkezőleg: gyökeresen módosította úgy tartalom, mint alak tekintetében. Állhatatosan támadta a külsőségekre szorítkozó szokásokat és helytelen értelmezéseket és alig végezhetett volna azokkal szemben gyökeresebb reformálást, mint azáltal, hogy e szavakra szorította le azokat: „Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat, mint tenmagadat”, – hozzáfűzvén még, hogy: – „Ez az egész törvény, és a próféták”.

Ezekben a szavakban:

„Az ég és a föld elmúlásáig egy kis jóta vagy egy pontocska sem múlik el a törvényből, míg minden be nem teljesedik” – Jézus azt akarta mondani, hogy Isten törvényének teljesen be kell töltetnie, azaz gyakoroltatnia az egész földön a maga teljes tisztaságában, teljes kifejlettségében, minden belőle folyó konzekvenciákkal egyetemben. Mert mit használt volna e törvény megalkotása, ha annak csak néhány ember, vagy nép kiváltságának kellett volna maradnia? Minden egyes ember Isten gyermeke lévén, minden megkülönböztetés nélkül ugyanannak a gondoskodásnak a tárgya.
Jézus azonban nem szorítkozott egyszerűen az erkölcsi törvényhozó szerepére minden más tekintély nélkül, mint ami a saját szavaiban nyilvánult, mert

Ő azért is jött, hogy betöltse a jövendöléseket,

amelyek jövetelét bejelentették. Tekintélyt adott neki azonkívül szellemének és isteni küldetésének kiváltságos természete, aki azért jött, hogy megtanítsa az embereket, hogy a valódi élet nem a földön van, hanem a mennynek országában, s hogy megmutassa nekik az odavezető utat és az eszközöket az Istennel való kibékülésre. És végül, hogy e világ vásárjában megéreztesse velük emberi életük rendeltetését.
Azonban nem mondott meg mindent, sőt sok dologban pusztán csak az igazságnak a csiráját nyújtotta, amikre nézve Ő maga jelenti ki, hogy még nem értenék meg azokat. Mindenről szólt, de többé vagy kevésbé burkolt formában. Hogy egyik-másik kijelentésének rejtett értelmét fel lehessen fogni, előbb új eszméknek és új megismeréseknek kellett jönniük, hogy a megértés nyitjára vezessenek. Ezek az eszmék pedig nem jöhettek előbb, míg az emberi szellem az érettségnek bizonyos fokát el nem érte. A tudománynak hathatósan hozzá kellett járulnia ez eszmék kibontakozásához, a tudománynak pedig időre volt szüksége, hogy előre haladjon.

A spiritizmus.

A spiritizmus az az új tudomány, amely az embereknek kétségbevonhatatlan bizonyítékok által a láthatatlan világ létezését és természetét, valamint a látható világhoz való viszonyát feltárja; megmutatja azt nekünk. Nem többé mint természetfölötti dolgot, de ellenkezőleg, mint a természetnek egyik folytonosan működő és élő erejét, mint idáig nem értett, és éppen ez okból a képzelet és a csoda birodalmába utalt nagy tömegű jelenségeknek a forrását. Ezzel vannak vonatkozásban Krisztusnak gyakori célzásai, amelyek éppen a spiritizmus ismerése híján maradtak érthetetlenek, vagy rosszul értelmezettek. A spiritizmus az a kulcs, melynek segítségével valamennyi könnyűszerrel
megmagyarázható.

Az ószövetség törvénye Mózesben van személyesítve, az újszövetségé Krisztusban.

A spiritizmus az isteni törvénynek harmadik kinyilatkoztatása, de ez nincsen személyesítve valamely egyénben, mert nem egy ember által nyújtott tanításnak terméke ez, hanem a szellemek által kinyilatkoztatott tan: a mennynek hangja. Hirdeti ezt a tant a föld minden pontján megszámlálhatatlan közbenjáró; bizonyos tekintetben tömeges lénynek vehető, magában foglalván a láthatatlan világ lényeinek összességét, s magával hozva az embernek a maga megismerését, hogy vele azt a világot és az ott reája váró sorsot megismertesse.

Amint Krisztus azt mondotta:

„Nem jöttem eltörölni, a törvényt, hanem hogy azt betöltsem”, éppúgy a spiritizmus is azt mondja: „Nem jöttem eltörölni Krisztus tanát, hanem betölteni.”
Semmit sem tanít, ami Krisztus tanával ellenkeznék, hanem csat kifejti, kiegészíti és megmagyarázza azt olyan formában, ahogy mindenki megértheti; azt is, amit Krisztus allegorikus formában jelentett ki. Azért jött az előre megmondott időben, hogy betöltse azt, amit Krisztus kijelentett, s előkészítse a jövendő dolgok beteljesedését. Hiszen ez is Krisztus munkája, aki Maga vezeti ezt, úgy amint előre jelezte Isten országának előkészítését a földön.

A tudomány és a vallás kapcsolata.

A tudomány, és a vallás az emberi értelemnek két emeltyűje; az egyik az anyagi világ törvényeit nyilatkoztatja ki, a másik meg az erkölcsi világét, de mindkettőjük egy és ugyanazon kútfőből (t.i. Istenből) származván, nem mondhatnak egymásnak ellent; ha az egyik a másikat tagadja, csak egyiknek lehet szükségkép igaza, míg a másik nem igaz, mert isten nem akarhatja saját munkáját lerontani.
Az összeférhetetlenség, amelyet az eszmék e két rendje között vélnek látni az emberek, a megfigyelés hiányából és a másik féllel szemben való túlzott exkluzivitásból ered. Innen van az összeütközés, mely a hitetlenség és türelmetlenség szülőanyjává vált.

Elérkezett az idő,

amikor Krisztus tanításának teljesedésbe kell mennie és e tanításra helyenként szándékosan vetett fátyolnak fel kell lebbennie. Amikor a tudomány nem lesz többé kizárólagosan anyagias, hanem szellemi elemekkel is számol, és amikor a vallás az anyag változatlan, szerves törvény rendszerével is törődik. E két erő egymásra támaszkodva kiegyenlítődik, és kölcsönösen kezet nyújt egymásnak. Akkor a vallás, nem lévén meghazudtolva a tudomány által, megingathatatlan hatalomra tesz szert, mert összhangban lesz az értelemmel, és nem találja magával szemben a tények ellenállhatatlan logikáját.
A tudomány és a vallás a mai napig nem lehetett egyetértésben, mert mindegyik a maga kizárólagos szempontjából tekintvén a dolgokat, kölcsönösen összeütközésbe került egymással. Kellett valami, ami a köztük lévő űrt kitöltse, kellett egy kötőjel, amely őket egymáshoz kösse. E kötőjel ama törvények ismeretében rejlik, melyek a láthatatlan világot és ennek a látható világhoz való viszonyát szabályozzák.

Ezek a törvények éppoly változtathatlanok,

mint azok, amelyek a csillagok mozgását és a lények létét szabályozzák. E viszonyok kísérleti bizonyítással is megállapíttatván, új világosságot nyújtottak. A hit az értelemhez fordult, s az értelem semmi illogikust sem találván a törvényben: a materializmus vereséget szenvedett. De mint minden esetben, úgy itt is akadnak maradi emberek, akik nem engednek, míg az egyetemes áramlatba bele nem kerülnek, amely összezúzza őket, ha helyben akarnak maradni ahelyett, hogy előre haladnának.

Erkölcsi forradalom ez,

ami ma érezteti, hatását és munkálkodik a szellemeken, s amely, miután több mint tizennyolc évszázad óta készült, elért beteljesedésének időpontjához, s új korszakot nyit az emberiség történetében. E forradalom következményeit könnyű megjövendölni: olyan kikerülhetetlen változásokat kell hoznia a társadalmi viszonyokba, amelyeket senki meg nem akadályozhat, egyszerűen azért, mert ezek Isten tervében vannak s az előhaladásnak, Isten e törvényének részeit képezik