Miért Magyarország az Evangéliumi Spiritizmus Hazája?

Miért magyarország az Evangéliumi Spiritizmus Hazája?

1920-ban nagy tragédia érte Magyarországot, és emiatt az egész ország gyászban volt. Mindenki lelkébe beköltözött a reménytelenség. A spiritiszták lelkébe is. Dr. Grünhut, a szeretett Doktor bácsi a magyarországi spiritizmus, alapítója és egyben vezéralakja jelentkezett a szellemvilágból, bíztatja és vigasztalja a spiritizmus híveit és elmondja, hogy valójában miért is búslakodnak, mikor nagy jövő vár rájuk, és az egész nemzetre a szellemi vezetők jövendölése szerint. 

Ez a közlemény 1921-ben jelent meg az Égi Világosság júniusi számának vezércikkében, amit alant mellékelünk 

Szécsényi Tibor  

2023. január 23

Pünkösd vasárnapján.¹

Béla beszélő médium útján.

»Atyám, amit Te akarsz, azt akarom én is« — ezeket a sza­vakat mondotta gondolatban pár pillanat előtt az én eszközöm, az én szeretett Béla fiam. Nem volt ugyanis tisztában azzal, akar-e az Atya általa és vele még valamit azon kívül is, amit tett. (t. i. a médium előbb valamit felolvasott.) Én is itt voltam és vagyok most is közöttetek, én édes, szeretett gyermekeim és én is azon gondolkoztam, vajon, ha most szívem forró vágyát követve meg­szólalok, azt teszem-e, amit az Atya akar? És íme, megéreztem, hogy igenis az Atya akarja és megengedi, hogy szóljak hozzátok, mert Ő tudja, hogy kik vagytok ti nekem és ki vagyok én nektek?

Hiszen, ha valaha volt jogcímetek arra, hogy megnyilatkozást hallhassatok ebből a világból, ez a mai nap első sorban van hivatva arra. Mert habár az emberi formák és dogmák szerint megállapított ünnepek általánosságban lényegileg nem sokat jelentenek is, de jelentőséggel teljesek azok szívében, akik a formák nyűgéből felszabadulva, a szellemnek, a lényegnek szolgálatára határozták el magukat és ennek vezetése mellett keresik és találják meg az igazság ösvényét. Hála Istennek, mi ezek közé tarto­zunk, mert a mi lelkünk telve van az igazság utáni vágyakozással nekünk mindaz, amit itt, az igazság szellemétől hallunk, nem csak épülésünkre, de útmutatásul is szolgál, amikor tehát mi ünnepelünk, ez az ünnep igazi lelki ünnepünk!

A Szentlélek ünnepe az igazság szellemi hirdetőinek és hall­gatóinak ünnepe. Üdvözlégy Szentlélek, aki a te világosságoddal és békességeddel megalapozod a mi lelkünk csendességét, nyugodtságát, s tisztaságod erejével felégetve szívünknek minden tökéletlenségét, képessé teszel minket arra, hogy egykor Isten­nek igazi gyermekeivé lehessünk. Mily fenséges, szép gondolat ez, gyermekeim: Isten gyermekévé lenni, azaz életünknek minden mozzanatát, minden gondolatunkat, szándékunkat és cselekedetün­ket hozzáigazítani az ő akaratához amennyire erre egy szegény földi szellem képes! Hogy pedig ezt megtehessük, szívünknek égő, tiszta, kiolthatatlan vágyakozásával kapcsoljuk össze magunkat a világ világosságával, a mi Urunkkal, Üdvözítő Krisztusunkkal. Ezért jöttek össze annak idején az Ő első tanítványai is, az Ő szívüket is ez a vágy éltette, de ez készítette meg az útját a Szentlélek megnyilatkozásának is és tette őket erősekké, hívőkké, tudókká, áldozatkészekké és alázatosakká.

Kimondhatatlan boldogság tölti el a lelkemet, midőn titeket is együtt látlak itt, ettől a vágytól eltelve. Mert ha gyarlóságotok miatt itt-ott eltévelyedve, nem nyúltok is mindig azokhoz a segítő és erősítő gondolatokhoz, amelyek hivatva lennének a lelketeket jobb megismerésre deríteni, a szívetek, a telketek mélyén élő kitörölhetetlen vágyakozás mégis mindig arra sarkall benneteket, vajh jobbakká tudnátok lenni és jobban megértenétek Istenetek, Atyátok hangját s követni tudnátok szent Fiának nyomdokait. Nem is tudjátok, milyen ellenállhatatlan erő ez a vágyakozásotok a poklok-poklával szemben is és milyen erőt kölcsönöz ez nekünk nem­csak most, hanem különösen majd egykor itt, ebben a hazában, ahol tárt karokkal várlak benneteket, mint az én hűséges és szere­tett gyermekeimet és tanítványaimat.

Mennyi mindent mondott már nekünk a Szentlélek, mennyi sok szomorúságot okozó hibákat derített fel a lelkünkben és tárt a szemeink elé! De hányszor meg is vígasztalt bennünket önma­gunkkal, embertársainkkal és viszonyainkkal szemben, amelyekben vak szemeink oly soká nem tudták felfedezni az Atya kimondha­tatlan bölcsességét, jóságát és szeretetét! Ennek a Szentléleknek megszámlálhatatlan légiói sietnek most az ő hűséges Krisztusu­kat követve megkopogtatni egyesek szívet és lelkét. És mily nagy örömöt szerez neki az az ember, aki meghallgatja és megérti őt!

Csak ha ezt ti is láthatnátok, akkor tudnátok megérteni, miért vágyakozunk hozzátok jönni és miért imádkozunk mindig a mi Urunkhoz, hogy ne engedjen egyet se elszakadni ettől az édes kis testvéri körtől. Hogy mennyire összetartozunk egymással, azt emberi szavakkal kimondani nem is lehet!

Kimondhatatlanul hálás vagyok az én Atyámnak, hogy azt a parányi kis munkát, amit reám bízott, oly hosszú éveken át s kitartó hűséggel végezhettem közöttetek. Bizony én magamtól nem lettem volna képes semmire; tudtam én ezt már akkor is, de most még világosabban látom. És azért örülök, mikor hallom a figyelmeztető szózatot, amit ma ti is újból hallottatok: Krisztus­nak igazi tanítványa csak az lehet, aki teljesen megtagadva a saját akaratát, egészen átengedi magát az Úr akaratának s ezáltal a mennyei Atya akaratának. Lássátok, Istennek ez a legfensé­gesebb akarata az ő gyermekei iránt táplált szeretetének záloga gyanánt adott most újból utasítást az ő tiszta szellemi gyermekei­nek, hogy menjenek és hirdessék az igazságot az embereknek, hogy zörgessenek az elfásult szívek ajtajain, mert immár az idő elérkezett. s a szenvedések eléggé felszántották a lelkeket. Ma már sokan, akik azelőtt hallani sem akartak a szellemi törvé­nyekről, semmiségük tudatában összeroskadva kénytelenek keresni valahol valamit, amit eddig még meg nem találtak, ami nélkül azonban nem tudják megtalálni rég elvesztett boldogságukat.

Látjátok, szeretett gyermekeim, mily fenséges korban vállal­tatok ti most feladatot! Igaz, hogy ti még csak az előőrsök, a földmunkások vagytok, akik azért jöttetek, hogy felszántsátok a földet, hogy a magot el lehessen bele vetni. De azért, ha kicsiny, csetlő-botló gyermekek vagytok is, nemcsak azért kaptátok meg a világosságot, hogy azt magatoknak megtartsátok, hanem hogy mint Krisztus hűséges tanítványai, szétszórjátok azt a világ min­den sarkába és pedig nem szavakkal, hanem érzésekkel, példa­adással, cselekedettel, megbocsátással és elnézéssel felebarátaitokkal szemben, mindenekfelett azonban azzal az erős és tiszta elhatáro­zással, hogy az igazság ösvényén megkezdett lépéseiteket soha meg nem bánjátok és jöjjön bármi, szilárdan kitartotok amellett az igazság mellett, amely nemcsak az eszetekben, hanem a szívetekben is gyökeret vert és hivatva van az emberiséget egykor igazán boldoggá tenni. Ragadjátok meg a felülről nyújtott segítő kezet s vágyakozzatok utána; az Isten bölcsessége pedig mindig gondoskodni fog arról, hogy az önmagatok és mások számára szükséges segítséget mikor és hogyan adja le számotokra.

Itt van elvetve a szellemi felébredés és megvilágosodás magvacskája, ezen a most még megvetett, letiport, meggyalázott! kis magyar földön, ti pedig a kertészinasok vagytok, akiknek elő kell készítenetek a saját és a testvéreitek lelkét ennek a magvacskának befogadására. Ezzel a dicső feladattal szemben milyen mélységesen messze maradhatna minden fájdalom, gond és kétségbeesés, ami olykor a lelketeket eltölti, mert nem úgy van, ahogy ti szeretnétek! Kérdezem: inkább akartok-e a világ elől nagy Magyarországot, mint azt, hogy ez a haza legyen szülője az emberiség szellemi boldogságának? Tudom, hogy ti ez utóbbit választjátok és ez az, ami feljogosít engem most annak a kijelen­tésére, hogy amit Isten bölcsessége jónak látott annak idején kijelenteni, mint magyar hazátok jövendőjét, az be fog következni, mert azt az igazság szelleme mondotta, ez pedig győzni fog, mert az Úrból indult ki és Hozzá kell vissza is térnie.2

Legyetek tehát türelmesek és békességben, várakozók. Ápol­játok a testvéri szeretet kötelékét szívetek tiszta vágyakozásával, hogy minket is képesítsetek arra, hogy közöttetek lehessünk, gyó­gyíthassunk és taníthassunk benneteket, egykoron pedig innen in­duljunk vissza együtt újból a földre megszámlálhatatlan erős hitű testvéreinkkel együtt megvívni az utolsó győzedelmes harcot a sötétség fejedelmével. Az Isten kegyelme, jósága és szeretete segítsen meg mindannyiunkat ebben a munkánkban.

1) Dr. Grünhut A — doktor bácsink — megnyilatkozása.

2) Oh te gyönyörű ország . . . most még kicsiny vagy te, és kezdet­leges; most még gyenge vagy és keveset számítasz a népek soraiban; sok most a te földeden a könny, az ínség, az igazságtalanság; most még csak a remény lelkesít téged, erőd azonban nem elég arra, hogy ezeket a reményeket megvalósíthatnád! Kicsiny vagy te még most és gyenge! De majd nagy leszesz te a nemzetek sorában, — nem ugyan területben s népességben, hanem nagy leszesz szellemi és anyagi gazdagságban; büszkén fogod felemelni fejedet és tisztelettel fognak adózni neked az összes népek; meg fognak hajolni anyagi és szellemi erőd előtt, mert gazdag leszel és magas polcon fogsz állani a fejlődés idején.Hadd múljanak csak az évek, ne olvasd azokat; te most még álmodol, de ébredésed örömujjongás lesz! Éjszakára fény derül, vihar után napsütés következik!

(Szellemi vezetőink 1873 évben elhangzott kijelentése.)