Pátkai Pál - Evangéliumi Spiritizmus

Pátkai Pál (1881-1942)

Pátkai Pál az Égi Világosság szerkesztője

Az Égi Világosság c. folyóirat felelős szerkesztője 1926-tól 1933-ig, felelős kiadója és szerkesztője 1933 szeptember és 1942 október között.

Sikeres földmérnök 1914-ben lett az Egylet tagja. Felesége ugyanis, akivel az előző évben kötött házasságot, fél év után váratlanul elhunyt. Ezt a „csapást” és a vele járó fájdalmat a megözvegyült férfi a spiritizmus által nyújtott bizonyságokkal próbálta enyhíteni. Eközben médiumitása is kifejlődött, az Egylet ülésein nagyon tanulságos manifesztációk közvetítője lett, 1925-ben pedig az Egylet titkári és az Égi Világosság felelős szerkesztői posztját foglalta el. 1929-ben megismerkedett Eszter médiummal, és az általa – külön üléseken – feltárt nyomasztó múltjának ismerete és a ragyogó bölcseleti közlemények őt a spiritiszta eszme legodaadóbb és önzetlen munkásává érlelte.
Ilyen lázas munkálkodás közben érte 1942-ben a váratlan halál és temetésén lelkes hívei érdemeit így sorakoztatták fel: „Általános tudása, képzettsége megdöbbentő volt. A kitűnő mérnök, a nagyszerű matematikus, a mélytudású filozófus, a gyakorlatban bölcs és a gyermekded – de igen mélységes – Krisztushívő benne egy derűs, mindenkin segíteni akaró és tudó életfilozófiát alakított ki, melyet sem a nagy jövedelem, sem a gazdagság mindenkire veszélyes kísértése – nem tudott kimozdítani harmóniájából. A tökéletes gyorsírótól a kiváló felelős szerkesztőig, mindenhez értett és mindenben elsőrangú volt.

Nem csoda, hogy a Lejtő út alatti lakása a formanélküli Istenhit, az evangéliumi spiritizmus szabadegyetemévé vált.” Az ott elhangzott beszélgetések a tudomány minden ágát érintették, a csillagászattól a hindu lélegzésgyakorlatig, a természettudománytól a vallásfilozófiáig. Mégsem volt soha összhangtalanság, mert a házigazda pár szóval mindig olyan hidat épített a jelenlévők legtöbbször nagy társadalmi, felfogásbeli, osztálybeli különbségei közé, mely könnyedén áthidalta, elsimította a különbözőségeket.
Médiumitása több mint megnyilatkozás: az mindig egy mély hatású lelki élmény volt. Aránylag ritkán ült le a médiumi székbe, mert felfokozott felelősségérzete, igen szigorú önkritikája nehézzé tették számára a fárasztó és felelősségteljes médiumizálást. Ez oly logikai tökéletességgel és előadói megéléssel történt, hogy az elhangzottak minden további nélkül sajtó alá voltak adhatók, amire „Az utolsó óra munkásai” című 4 kötetes mű (I. 1933; II. 1937; III. 1939; IV. 1941) a legjobb bizonyíték.
Ugyanígy rendezte sajtó alá a Névtelen szellem bölcsészetét is, ami meggyőződése szerint világviszonylatban egyedülálló filozófiát ölel fel, mert az a legégetőbb létproblémákra ad ellentmondás nélküli válaszokat. Vagyis teljesítette mindazt, amire kiválasztotta őt a szellemi Vezetés: a „harmadik kijelentés” – talán utolsó aktusának végrehajtására a még hiányzó szellemtani kincsek írásba foglalására. Feszített munkát kívánt ez, hiszen közvetlenül átérezte annak a mondatnak jelentőségét, hogy „az idő közel van”. És közben azt is tudta, hogy duáljával (a korán elhunyt feleség) szembeni nehéz karmatikus múlt miatt még egy utolsó, ú.n. „vasárnapi testöltés” vár reá, amit Eszter médium szomnambul transzban így látott és írt le számára:
„Látlak téged, mint 22-23 év körüli fiatalembert, napsütésben, fehér öltönyben, tengerparton állni. Valakire vársz, aki már féligmeddig a menyasszonyod, s telve van a lelked boldogsággal. Akire vársz ugyanaz, aki ebben az életben a feleséged volt. Magas, imponáló megjelenésű fiatalembernek látlak, aki a korodbeli fiatalembereknél sokkal komolyabb vagy. Előkelő szüleid vannak; te magad hajóstiszt, hajómérnök, s emellett művész, költő is vagy. Hitbeli felfogásod a spiritizmus és a teozófia vegyüléke.
Ahogy látom, ez az életed elég rövid lesz: 28 vagy 30 évet fogsz élni.”

(Misztériumok)

A Magyar Közéleti Almanach így ír róla 1940-ben

A Magyar Közéleti Almanach azért ír csak három kötetről, mert 1940-ben adták ki és a negyedik könyv 1941-ben kerül az olvasókhoz. Pátkai Pál 1942-ben halt meg teljesen váratlanul. Egészségesnek tudták, és egy reggelre megállt a szíve. Befejezte földi tevékenységét, nagyobb szükség volt rá a szellemi életben.

„Pátkai Pál, nyugalmazott m. kir. főmérnök. Szül.: Kecskemét, 1881 jún. 19., ref. Érettségi után végezte el azokat a tanfolyamokat, amelyek alapján mérnöki képesítést nyert. Pályafutását állami szolgálatban kezdte, Pozsonyban, Besztercén, Munkácson és végül Bp.-en működött. 1916—18-ig részt vett a világháborúban. Utazásokat tett Ausztriában, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban. A birtok és városrendezés kiváló szakértője, különleges szakismeretekkel rendelkezik az alsó és felső geodézia tárgyköréből. Szakfoglalkozása mellett főként a transzcendentális lélektan (okkult, metapsichikai és spiritistikai problémák) körébe vágó tanulmányokkal foglalkozik. Vitagyorsíró, a Mérnöki és a Sajtókamara tagja, a „Szellemi búvárok pesti egylete“ (Okkult Tud. Társulat) alelnöke. 1925 óta az Égi Világosság okkult tudományos és etikai folyóirat felelős szerkesztője, az „Utolsó óra munkásai“ c. háromkötetes mű, „Az Isten Országába vezető úton“, „Isten minden mindenben“ és „Népek sorsa“ c. kisebb kiadványok szerzője. Kiadásában több okkultista tárgyú verseskötet és könyv jelent meg. Az Égi Világosság c. folyóirat révén csereviszonyban áll német, francia, angol és amerikai okkultista szaklapokkal. Németül, franciául is beszél. L. : Bp., XI., Zólyom-lépcső 4. Tel.: 257—418.”