OLVASSUK EGYÜTT 54.

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

Allan Kardec, Hippolyte Léon Denizard Rivail néven született Lyonban 1804. október 3-án. Ez egy megemlékezés u. n. „Memorial” melyet 2004-ben állítottak Lyon 2. kerületében a születése évfordulójára. Érdekesség, hogy a hivatalos felavatása 2005-ben történt. Miután ez a brazilok ajándéka volt, lehet hogy csak akkor értek rá az avatóra hivatalosak.
A Memorialt Gilles Fernandez, a CSLAK (CENTRE SPIRITE LYONNAIS ALLAN KARDEC) elnöke kezdeményezte.
Ez az emlékmű a brazilok ajándéka volt. A Le Figaro helyi tudósítója szerint, a telepítés és a szállítás teljes költsége becslések szerint 3400 Euró volt, amelynek kétharmadát a Grand Lyon (LYON városa) fizette. A brazíliai gyártást és a szállítást a Rio de Janeirói spiritiszták fizették; a medál vámját (1210 Euró) a Gilles Fernandez, által vezetett CSLAK fizette, – a fennmaradó összeget pedig Francia és Frankofón Spiritiszta Unió (USFF) állta. Komoly szervezés kellett erre a 3400 Eurora.

XXIV. FEJEZET.

Ne rejtsétek a gyertyát a véka alá.

A gyertya a véka alatt. Miért beszél Jézus parabolákban? – Ne menjetek a pogányokhoz. – Nem az egészségesek szűkölködnek orvos nélkül. – A hit bátorsága. – A kereszt hordozása. Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt.

A gyertya a véka alatt. Miért beszél Jézus parabolákban?

Gyertyát nem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem hogy a gyertyatartóba, hogy fényljék mindenkinek, kik a házban vannak. (Máté V. 15.) Senki pedig, a meggyújtott gyertyát be nem fedi edénnyel, sem az ágy alá nem rejti, hanem a gyertyatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánvaló ne legyen, sem pedig eltitkolt, ami ki ne tudódjék, és nyilvánosságra ne jöjjön. (Luk. VIII. 16. 17.]

Akkor hozzámenvén az ő tanítványai, mondának néki: Miért szólasz nekik példázatokban? És ő felelvén monda nékik: Mert nektek adatott, hogy a mennyek országának titkait tudjátok, amazoknak pedig nem adatott. Azért szólok nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. Azért beteljesedik őrajtuk Ézsaiás jövendölése, mely ezt mondja: Hallván hallani, de érteni nem fogtok, és nézvén nézni, de látni nem fogtok. Mert elfásult e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon szemeikkel ne lássanak, és füleikkel ne halljanak, és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket. (Máté XIII. 10.,11. és 13-15-ig]
Meglepő dolog azt hallani Jézustól, hogy a világosságot nem kell a véka alá rejteni, mikor Ő szavainak értelmét léptennyomon allegóriák alá burkolja, hogy mindenki meg ne értse azokat. De tanítványainak megmagyarázza, ezt mondván: Nekik képekben beszélek, mert ők még nem jutottak odáig, hogy megértsenek bizonyos dolgokat; látnak, néznek, hallanak, de nem értenek. Ma még hiábavaló lenne nekik mindent meg302 mondani, nektek azonban megmondom, mert nektek adatott, hogy megértsétek ezeket a titkokat. Úgy bánt a néppel, mint ahogyan a gyermekkel szokás bánni, akinek fogalmai még nincsenek kifejlődve. Ez által mutatja meg az igazi értelmét ennek a szabálynak: „Nem kell a gyertyát a véka alá rejteni, hanem a gyertyatartóba, hogy fényljék mindazoknak, akik belépnek.” Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden dolgot minden meggondolás nélkül ki kell nyilatkoztatni. Minden tanításnak arányosnak kell lennie azok értelmiségével, akikhez szól, mert vannak emberek, akiket az erős fény elvakít, ahelyett, hogy megvilágosítaná.

Az embercsoportok éppúgy vannak, mint az egyes egyének. A nemzedékek is átélik a gyermek-, ifjú- és érett kort. Minden dolognak eljön az ideje, s az a mag, melyet nem a vetés idejében vetnek el, nem gyümölcsözik. Amit azonban az okosság tanácsára ma még el kell hallgatni, előbb-utóbb úgy is napfényre jő, mert mikor a fejlődés, bizonyos fokot elért, az emberek maguk keresik az erősebb fényt, mivel a homályt terhesnek kezdik érezni. Mivel az Isten értelmet adott az embereknek, hogy legyen, ami vezesse őket a földi és az égi dolgokban, azért értelmükkel is fel akarják fogni a hitet. Nem szabad tehát előlük a gyertyát véka alá rejteni, mert az értelem világossága nélkül a hit meggyengül.

És habár a Gondviselés a maga előrelátó bölcsességében csak fokonként födi is fel az igazságokat, ez mindig megfelel annak az érettségi fokozatnak, amelyet az emberiség befogadóképessége elért. Csak tartalékban, nem pedig véka alatt tartja azokat, ellentétben az emberekkel, akik, ha valamely tudásnak birtokában vannak, legfeljebb akkor hallgatják el a közönség előtt, ha ezáltal uralmukat biztosíthatni vélik. Innen van, hogy minden vallásnak megvoltak a maga misztériumai, amelyeknek nyilvánosságra hozatalát szigorúan eltiltották. De míg ekként ezek a vallások visszamaradtak, a tudomány s az értelem előrehaladt, és letépte a leplet a misztériumokról. A tömeg a gyermekkorból 303 a serdült korba lépett, s meg akarván érteni a dolgok lényegét, eldobta magától a hitet, amely ellentétben állott a tapasztalattal.

Nincsenek abszolút titkok, mint ahogy Jézus megmondotta, hogy nincs semmi, aminek ki ne kellene derülnie. Minden kiderül egykor, ami most rejtve van, és amit az ember a földön meg nem érthet, az fokozatosan fog megvilágosodni előtte az előhaladottabb világokon, amikor már tisztultabb lesz. Idelenn még ködben él.

Azt lehetne kérdezni, vajon mi haszna volt a népnek abból a sok szóképből, amelynek értelme előtte rejtve maradt? Meg kell állapítani, hogy Jézus tanításának csupán némely teljesen elvont részét fejezte ki parabolákban, ellenben mindazt, ami a felebarát és az emberiség iránt való szeretetre, mint az üdvözülés kifejezett föltételére vonatkozott, világosan, határozottan és félreérthetetlen formában nyilatkoztatta ki. S ennek így is kellett lennie, mert ezt adta magaviseleti rendszabályul, oly törvényül, melyet mindenkinek meg kellett értenie, hogy engedelmeskedhessek neki. Ez volt a fő lényeg a tudatlan tömeg számára, amelyhez Krisztus elegendőnek találta csak ennyit, szólani: Ezt kell cselekednetek, hogy a mennyeknek országát elérhessétek. Tanainak többi részét csak tanítványainak fejtette ki, mint akik erkölcsileg és értelmileg fejlettebbek voltak, s akiket megkezdhetett bevezetni az elvontabb igazságokba. Ezért mondotta nekik: „Akinek van, adatik annak”.

Azonban némely pontot még az apostolok előtt is homályban hagyott, amelynek teljes értelme csak későbbi korok számára volt fenntartva. Ezek azok a pontok, amelyek annyi különböző értelmezésre adtak alkalmat, míg egyrészt a tudomány, másrészt a spiritizmus fel nem tárták azokat az új természettörvényeket, amelyek megadták azoknak valódi értelmét.

Ma a spiritizmus az, amely egész sereg ilyen pontra derít világosságot; azonban ez nem történik minden terv nélkül. A szellemek tanításaikban bámulatos okosságot tanúsítanak; következetesen indulnak ki a tan ismert részeiből és fokozatosan 304 tárnak föl új részeket, amikor a pillanat elérkezik, hogy azok is kikerüljenek az árnyékból. Ha ezek mindjárt kezdetben, teljes egészükben jelentek volna meg, kevesen férhettek volna hozzájuk, sőt sokan, akik még nem voltak előkészítve, egyenesen megbotránkoztak volna felettük, ami sokat ártott volna elterjedésüknek. És ha a szellemek sem mondanak meg mindent nyilvánvalóan, ez nem azért történik, mintha a tannak egyes misztériumai bizonyos kiváltságosoknak lennének fönntartva, vagy mintha a gyertyát a véka alá akarnák rejteni, hanem mert minden dolognak az alkalmas pillanatban kell megjelennie. Időt engednek az egyik eszmének, hogy megérjen és elterjedjen, és hatása által előkészítse a talajt a következőnek befogadására.

Ne menjetek a pogányokhoz.

E tizenkettőt elküldé Jézus, és megparancsolá nékik mondván: A pogányokhoz vivő útra ne menjetek és a szamaritánusok házaiba is be ne térjetek. – Hanem menjetek inkább az Izrael házának eltévelyedett juhaihoz. – Elmenvén pedig prédikáljatok mondván: Elközelített a mennyeknek országa. (Máté X. 5., 6., 7.)

Jézus nem egy alkalommal tesz bizonyságot a felől, hogy az ő céljai nincsenek csupán a zsidó népre korlátozva, hanem felölelik az egész emberiséget. Ha itt mégis azt mondja apostolainak, hogy ne menjenek a pogányokhoz, ez nem abból az okból történik, mintha az ő megtérésük kevésbé kedves dolog lenne előtte, s ezt le akarná kicsinyelni, hanem azért, mivel a zsidók, akik egy Istenben hittek és a messiást várták, Mózes törvénye és a próféták működése révén elő voltak készítve szavainak befogadására. A pogányoknál hiányozván az alap, mindent elejéről kellett volna kezdeni, és az apostolok még nem kaptak elegendő világosságot ily nagy feladatra. Ezért mondja nekik: Menjetek Izrael eltévedt juhaihoz, azaz: oda menjetek, ahol a talaj már elő van készítve. Tudta, hogy a pogányok megtérése bekövetkezik a maga idejében, s valóban az apostolok később a pogányok között is kitűzték a keresztet.

Ezeket a szavakat lehet alkalmazni a spiritizmus híveire, és terjesztőire is. A hitetlen rendszereskedők, a csökönyös gúnyolódok, az érdekeikben érintett ellenségek ugyanazok ezekre nézve, mint a pogányok voltak az apostolokra nézve. Ezek előbb inkább a jóakaratú emberek között keressenek hívőket; olyanok közt, akik áhítják a világosságot, akikben termőtalajra találnak -és ilyenek nagy számmal vannak – ahelyett, hogy idejüket olyanokra vesztegetnék, akik sem látni, sem hallani nem akarnak, s akik gőgjükben annál konokabbak, minél inkább az látszik, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak megtérésüknek. Többet ér száz vaknak megnyitni szemeit, akik vágyakoznak világosan látni, mint egy olyannak beszélni, aki tetszeleg a sötétségben, mert ezzel csak azt érjük el, hogy ellenérveinek számát sokkal nagyobb arányban szaporítjuk. Békét hagyni másoknak: ez nem közönyösség, hanem okos politika. Rájuk is sor kerül, mikor majd ez lesz az általános felfogás, és az áram őket is magával ragadja, mert köröskörül szünet nélkül mindenkitől ugyanazt a dolgot fogják hallani. Akkor azt hiszik, hogy önként fogadták el azt az eszmét, nem pedig valakinek a sürgetésére. Azután meg az eszmék terjesztése is olyan, mint a magvetés: nem fogamzódhatnak meg azok, ha nem a kellő időben vettetnek el, s ha a talaj nincs számukra kellőképpen előkészítve. Azért okosabb megvárni a kedvező időpontot, addig pedig azokkal foglalkozni, amelyek már megeredtek, hogy ezek el ne satnyuljanak az alatt, míg amazokat erőszakoljuk.

Jézus idejében annak a kornak anyagias és korlátolt gondolkodásmódja következtében, minden élesen körvonalazva és helyhez kötve volt. Izrael háza csak maroknyi nép, a pogányok apró törzsek körülötte. Ma az eszmék azonnal általánosulnak. Az új világosság nem egy nemzetnek a kiváltsága, előtte korlátok nincsenek többé, tűzhelye ott van mindenütt, minden ember testvér. A pogányok sem képeznek külön népet többé. Oly vélemény ez, mely ma már általános, és amelynek igazsága lassan-lassan éppúgy diadalmaskodik, mint ahogyan a kereszténység diadalmaskodott a pogányság fölött. Nem a harci fegyverek többé, hanem az eszmék hatalma az, amely a pogányságot legyőzi.

Nem az egészségesek szűkölködnek orvos nélkül.

És lőn, mikor Jézus a házban asztalhoz telepedek, íme sok vámszedők és bűnösök jövének hozzá, és együtt Jézussal és az ő tanítványaival letelepedének. Amit látván a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Máté IX. 10., 11., 12.]

Jézus szavait a szegényekhez és kitagadottakhoz intézte, mert ezeknek volt legnagyobb szükségük vigasztalásra. Továbbá az engedelmes vakokhoz és igazi hívőkhöz, mivel ezek kívántak látni, – nem pedig az önhittekhez, akik azt gondolták, hogy a teljes világosság birtokában vannak, s nincs szükségük többé semmire.

Ez a mondás – mint annyi más is – a spiritizmusra is alkalmazható. Nem egyszer meglepetést kelt, hogy a médiumitás méltatlan embereknek, s olyanoknak is juthat osztályrészül, akik azzal visszaélnek. Úgy vélekednek az emberek, hogy ily kiválóan becses képességgel csak a legérdemesebb embereknek kellene bírniuk.

Nos, állapítsuk meg; először, hogy a médiumitás szervezeti sajátság, amellyel mindenki éppúgy meg lehet áldva, mint a látás, hallás vagy beszélés képességével. Egy sincs ezek közül, a képességek közül, amellyel az ember szabad akaratánál fogva vissza ne élhetne. És ha Isten p.o. a beszélőképességet csak azoknak adta volna meg, akik képtelenek rossz dolgokat mondani, több néma, mint beszélő ember lenne a földön. Isten képességeket adott az embereknek, s rájuk bízta, hogyan használják azokat, de mindig megbünteti azt, aki velük visszaél.

Ha a szellemekkel való közlekedés képessége csak a legméltóbbaknak adatott volna, ki merné azt igényelni? És hol lenne a határ az érdemesség és érdemtelenség között? A médiumitás minden megkülönböztetés nélkül adatott, hogy a szellemek eljuttathassák a világosságot a társadalom minden osztályába, a szegényekhez úgy, mint a gazdagokhoz, az okosakhoz, hogy a jóban erősödjenek, a bűnösökhöz, hogy javuljanak. Vajon nem betegek-e ezek az utóbbiak, akiknek orvosra van szükségük? Vajon Isten, aki nem akarja a bűnösnek halálát, megfosztaná-e őt a segedelemtől, amely a kátyúból kiemelheti? Jó szellemek jönnek segítségére, akiknek közvetlen tanácsai sokkal mélyebben hatnak rá, mint hogyha kerülő úton kapná azokat. Isten az ő jóságában meg akarja őt kímélni a fáradságtól, hogy messze utat tegyen meg a világosságért, s a kezébe adja azt. Nem bűnösebb-e tehát, ha nem akarja látni ezt a világosságot? Mentheti-e magát tudatlanságával, mikor saját kezével írta, saját szemeivel látta, saját füleivel hallotta, és saját szájával ejtette ki tulajdon elitéltetését? Ha nem veszi hasznát, akképp bűnhődik, hogy vagy elvész, vagy elfajul ez a képessége, amelyet a rossz szellemek foglalnak le, hogy megszállják és elámítsák őt, s mindez anélkül történik, hogy panaszkodhatnék a tényleges sorscsapások ellen, amelyekkel Isten méltatlan szolgáit és a gőg és önzés által megkeményedett szíveket sújtja.

A médiumitás nem jelenti szükségképp a magasabb szellemekkel való rendszeres összeköttetést. Nem más ez, mint egyszerűen oly képesség, melynél fogva általában a szellemeknek többé-kevésbé hajlékony eszköze lehet az illető. A jó médium mégis nem az, aki könnyűszerrel veszi át a közleményeket, hanem akit a jó szellemek rokonszenvesnek találnak, és segítségükre méltatnak. Ebben az értelemben véve tehát csak az erkölcsi tulajdonságok kiválósága teszi a médiumitás kiválóságát.