ISTENKÍSÉRTÉS 1

Ne kísértsd Uradat Istenedet!

Jézus megkísértésének története szerepel a szinoptikus evangéliumokban, melyben többek között a sátán arra biztatja, hogy ugorjon a mélybe, mert írva van, hogy Isten angyalai a kezükön hordozzák. Jézus határozott válasza: Ne kísértsd Uradat Istenedet! A szellemi magyarázatok nélkül ezt úgy érthetjük, hogy Jézus, mint Isten szólítja fel a sátánt, hogy fejezze be mesterkedését.

A szellemi magyarázatok igen mély megvilágítást adnak a történés lényegéről, de van az ennek egy ránk vonatkozó olvasata is, amikor nem a sátán, hanem mi magunk akarjuk próbára tenni Istent. Erre konkrét példa is megtalálható az Ószövetségben (Mal. 3.10), amikor Isten maga szólítja fel a népét, hogy jócselekedeteivel tegye próbára őt, hogy áldást fog e adni. A mai ember – anélkül hogy belegondolna – tudatlanságában, vagy éppen az említett bibliai szakasz helytelen értelmezésével elköveti az Istenkísértést.

Hogy és miben nyilvánul meg e tévedésünk?

Az Istenkísértés Isten bizalmával visszaélés

Az Istenkísértés Isten bizalmával visszaélés oly módon hogy gyarló hitünkkel e bizalomra helytelenül hivatkozva kényszerí­teni akar­juk Istent saját akaratunk és vágyaink teljesítésére, önmagun­kat felma­gasztaló nagyot akarásunk kiszolgálására. Nem is gondolnánk, hogy milyen gyakran esünk ebbe a hibába:

• Istenkísértés életünk és egészségünk értelmetlen kockáztatása veszélyes sportokkal, saját dicső­ségünket szolgáló mutatványokkal, Guinness rekord kísérle­tekkel. Jó példa erre a hegymászók felelőtlensége.
• Ide sorolható valamilyen hibánk vagy bűnünk elleni érdemi küzdelem he­lyett a testünknek ártó „ak­robatikus” böjt. Értelmetlenül sanyargatva a szellem anyagi síkon való munkálkodásához nélkülözhetetlen eszközünket.
• Ugyancsak e kategóriába so­rolható rendeltetésünkből való kilépéssel saját sorsunk – józanész elle­nére történő – fordítása. Sorsunk avatatlan „kézbe vé­tele” és (az emberi értelem számítása szerint előreláthatóan rossz ki­menetel ellenére) – Is­tentől a számunkra „jó” kime­netel elvárása (mondván: Istennek minden lehetséges), valamilyen csoda kikénysze­rítési szándékával.
• Ugyanígy a – gondviselésre való hivatkozással – tétlen várakozás az aktív igyekezet helyett, és közben a valódi isteni se­gítség lebecsülése, észre nem vétele.
• Vagy Isten segítségének eluta­sítása azért, mert nem az általunk megsza­bott formában történik az.
• De lehet a tudatos kötelességmulasztás imával való pótlási szándéka.

Végtelen a sor, tágabb értelemben tudatlansá­gunkban igen sok Isten­kísértést követünk el.  De a szerető Mennyei Atya gondoskodik arról, hogy a leghasznosabb for­mában kapjuk meg a taní­tást, még ha az számunkra nem mindig kellemes…

ÁGOSTON