Ne kísértsd Uradat Istenedet!
Jézus megkísértésének története szerepel a szinoptikus evangéliumokban, melyben többek között a sátán arra biztatja, hogy ugorjon a mélybe, mert írva van, hogy Isten angyalai a kezükön hordozzák. Jézus határozott válasza: Ne kísértsd Uradat Istenedet! A szellemi magyarázatok nélkül ezt úgy érthetjük, hogy Jézus, mint Isten szólítja fel a sátánt, hogy fejezze be mesterkedését.

A szellemi magyarázatok igen mély megvilágítást adnak a történés lényegéről, de van az ennek egy ránk vonatkozó olvasata is, amikor nem a sátán, hanem mi magunk akarjuk próbára tenni Istent. Erre konkrét példa is megtalálható az Ószövetségben (Mal. 3.10), amikor Isten maga szólítja fel a népét, hogy jócselekedeteivel tegye próbára őt, hogy áldást fog e adni. A mai ember – anélkül hogy belegondolna – tudatlanságában, vagy éppen az említett bibliai szakasz helytelen értelmezésével elköveti az Istenkísértést.
Hogy és miben nyilvánul meg e tévedésünk?

Az Istenkísértés Isten bizalmával visszaélés
Az Istenkísértés Isten bizalmával visszaélés oly módon hogy gyarló hitünkkel e bizalomra helytelenül hivatkozva kényszeríteni akarjuk Istent saját akaratunk és vágyaink teljesítésére, önmagunkat felmagasztaló nagyot akarásunk kiszolgálására. Nem is gondolnánk, hogy milyen gyakran esünk ebbe a hibába:
- Istenkísértés életünk és egészségünk értelmetlen kockáztatása veszélyes sportokkal, saját dicsőségünket szolgáló mutatványokkal, Guinness rekord kísérletekkel. Jó példa erre a hegymászók felelőtlensége.
- Ide sorolható valamilyen hibánk vagy bűnünk elleni érdemi küzdelem helyett a testünknek ártó „akrobatikus” böjt. Értelmetlenül sanyargatva a szellem anyagi síkon való munkálkodásához nélkülözhetetlen eszközünket.
- Ugyancsak e kategóriába sorolható rendeltetésünkből való kilépéssel saját sorsunk – józanész ellenére történő – fordítása. Sorsunk avatatlan „kézbe vétele” és (az emberi értelem számítása szerint előreláthatóan rossz kimenetel ellenére) – Istentől a számunkra „jó” kimenetel elvárása (mondván: Istennek minden lehetséges), valamilyen csoda kikényszerítési szándékával.
- Ugyanígy a – gondviselésre való hivatkozással – tétlen várakozás az aktív igyekezet helyett, és közben a valódi isteni segítség lebecsülése, észre nem vétele.
- Vagy Isten segítségének elutasítása azért, mert nem az általunk megszabott formában történik az.
- De lehet a tudatos kötelességmulasztás imával való pótlási szándéka.
Végtelen a sor, tágabb értelemben tudatlanságunkban igen sok Istenkísértést követünk el. De a szerető Mennyei Atya gondoskodik arról, hogy a leghasznosabb formában kapjuk meg a tanítást, még ha az számunkra nem mindig kellemes…
ÁGOSTON