Az Evangélium, a spiritizmus megvilágításában

Allan Kardec: Az Evangélium, a spiritizmus megvilágításában

Az elmúlt 24 órában azon gondolkoztam, hogy mi lehetne a legjobb megoldás arra a villantásnyi pengeváltásra, amiben/amivel kapcsolatban konkrétan eltiltottak bennünket, az Evangéliumi spiritizmusban gondolkodókat a Bibliától.

Mégpedig Szeverényi János nyug. ev. lelk., volt országos evangélizációs és missziói lelkész, eképpen:

Szeverényi János (szó szerinti idézet)
Nincs jogom beleszólni a ti hitetekbe. Nektek sincs jogotok a Bibliáról, Jézusról, evangéliumról spiritiszta összefüggésben beszélni. Micsoda hübrisszel ítéled el a 2 ezer éves keresztyenséget! // A Biblia a legnagyobb bűnök között említi a halottakkal való kapcsolatot. / Az evangélium által ebből is meg lehet térni.

Erre lehet mondani, hogy ügyes.

5 mondat. Szeverényi kijelentése. Vagy kinyilatkoztatása??

1. Először kijelenti magáról, mennyire nincs joga beleszólni mások hitébe. (De hogy is tudna ilyet tenni: megtiltani a hitet? Hogy mit hihetek? Észbontóan hangzik.)
2. Azután rögtön visszalép és vindikálja magának azt a jogot, hogy letiltson a Bibliáról.
3. A folytatásban nekünk feltételezi azt a fensőbbséges gőgöt (hübrisz) amivel ő egyszemélyben ítélkezik felettünk.
4. Azután elképzeli rólam, rólunk azt a marhaságot, hogy én halottakkal beszélgetek.
   Nem is ismer!!
   Arról nem beszélve, hogy a Biblia legfontosabb mondataiban (TÍZPARANCSOLAT) nincs ilyen utalás. van viszont sok olyan amit neki pap létére szem előtt kellene tartania. Még egy ilyen semmitmondó bejegyzés kapcsán is…
5. Végül azután engedékenyebbé válik: megengedi nekem, nekünk, hogy megtérhessünk kárhozatunkból az Evangélium által.

Ám hogyan, ha az első mondatban eltiltott ettől…

Nos ezt a pár zavaros mondatot volt képes erről az ártatlan kerekasztalbeszélgetésről gondolni (azután sajnos leírni) Szeverényi János a sokak előtt köztiszteletben álló nyug. evangélikus pap.

Ma azonban kezembe került Allan Kardec:

Az Evangélium, a spiritizmus megvilágításában c könyve.
Ebbe belelapozva, ezt olvastam:
„Bármily nagy, szép és igaz legyen is valamely eszme, ki van zárva, hogy minden véleményt azonnal meghódítson magának.
Az eközben bekövetkező összeütközések kikerülhetetlen következményei a működő szellemi mozgalomnak, sőt szükségesek, hogy az igazság minél inkább kidomborodjék és hasznosak, hogy a téveszmék minél gyorsabban lejárják magukat. A spiritisták, kik eközben bizonyos aggodalmakat állnak ki, tökéletesen megnyugodhatnak, mert a tények ereje s az egyetemes ellenőrzés nagy és hatalmas kritériuma minden elszigetelt véleményt megdönt.
Tehát nem ember véleményéről van szó, amely általános hitelre és követésre talál, hanem a szellemek egyöntetű nyilatkoza tairól; nem ember az, – sem mi, sem más – aki megalapítja a spiritizmus rendszerét, hanem a szellemek egyetemessége, akik Isten parancsára az egész földön megnyilatkoznak.
Ez adja meg a spiritizmus tanának fő jellemvonását, erejét, súlyát. Isten akarata ez, aki bölcs törvényét rendíthetetlen alapra állította, s nem bízta valamely egyén törékeny fejére. Ez előtt a hatalmas ítélőszék előtt, amely nem ismer sem klikkeket, sem féltékeny versengést, sem felekezeteket, sem nemzetiségeket, megtörik minden ellenállás, minden becsvágy, az egyéni érvényesülésnek minden törekvése. Összetörünk mi magunk is, ha a saját eszméinkkel akarjuk helyettesíteni az ő megfellebbezhetetlen határozatait. Ez az ítélőszék eldönti a peres kérdéseket, elhallgattatja a vitatkozókat s annak ad igazat, akinek igaza van. A menny hangjainak e hatalmas összhangjával szemben mit jelenthet egy ember vagy szellem véleménye?! Kevesebbet, mint egy csepp az óceánban, kevesebbet, mint egy gyermek elhaló hangja a viharban.”

Megnyugodtam. Ez a megoldás.

Ehhez tartom magam:

nem vitatkozom senkivel, még olyannal sem, aki netán felkészültebb Szeverényi Jánosnál…

Intézi ezt „a szellemek egyetemessége, akik Isten parancsára az egész földön megnyilatkoznak.”