A MEGTÉRÉSRŐL

A keresztény igehirdetésben gyakran esik szó a megtérésről.

Azt gondolhatnánk, hogy felesleges ezt ismételgetni, hiszen éppen a megtérés különböztet meg bennünket a hitetlenektől, úgy hogy nincs miről beszélni. Beléptünk egy vallási közösségbe megkeresztelkedtünk, tehát megtért emberek vagyunk. Mondanom sem kell, hogy ez távolról sincs így. Nem véletlenül a szellemtan is folyamatosan a megtérést sürgeti. Azzal, hogy formálisan egy felekezet tagjai vagyunk, vasárnap istentiszteleten veszünk részt, nem követünk el kirívó bűnöket, még nem jelenti automatikusan, hogy meg is tértünk.

A megtérés visszatérést jelent Isten útjára,

addigi té­ves életvitelünkből és felfogásunkból. Azért visszatérés, mert minden bűnös ember – legyen bármilyen megátalkodott – egykor Isten törvé­nyeiben élt. A megtérés egy szellemi érési folyamat fontos állomása, hiszen rendsze­rint hosszú fejlődés előzi meg, ami azonban csak a Gondviselés által lát­ható. ..A megtérés – ahogy az elnevezés is utal rá – gyökeres fordulat és irányváltás az életünkben, a korábbi irányultságunkat Isten felé fordítja, és ez sors­döntő jelentőségű. A megtért ember nem lesz egy csapásra tökéletes és bűnmentes, mert ez még csak az út kezdete, de hitre és alázatra való törekvése felgyorsítja haladását és felemelkedését. Meghallja Isten szavát a hétköznapokban, ráébred saját tökéletlenségére és ez őszinte vággyal tölti el a jóságra és feleba­ráti szeretet gyakorlására. Az örök élet reménye való­sággá válik szá­mára, és ez nagy könnyebbséget jelent a hétköznapok ter­heinek vise­lésében, és a bűn elleni küzdelemben. Saját életében megtapasztalhatja, hogy Krisztus követése nem nehéz, hanem könnyű és szép. Életében reményt és békességet nyer. A „krisztusi iga” valójában nem iga, hanem békés bizo­nyosság a mennyei örökség elnyerésére.

Szemelvények szellemi nyilatkozatokból

 „Megtérés a jelszó, ember testvéreim, az idők teljes­sége előtt. De nem az a megtérés, amelyet ez az emberi szó bizonyos viszonylatokban kifejez. Nem az a meg­térés, amelyet a súlyos bűnösre alkalmaznak, amikor az bűnét bevallja, és megfogadja, hogy többé el nem követi! Az ilyen lélek még nem megtért lélek szellemi tekintetben. Nem megtért lélek az sem, aki az életben súlyos bűnt nem követett ugyan el, de a hitélettel vajmi keveset törődik, mert nem is hisz. És nem megtért lélek az sem, aki tudja, hogy van Isten, templomba is jár, de nem adta át lelkét az Úrnak, hogy ő idomítsa azt a saját jótetszése szerint, hanem él úgy, mint minden más ember, azzal a különbséggel, hogy az a benső ön­tudata megvan, hogy eleget tesz Isten parancsolatának …

Megtért lélek az, aki meg­ismerte az Istent és az ő szent Fiát, az Úr Jézus Krisz­tust, mint olyanokat, akiknek kezében van a hatalom mennyen és földön. Megtért lélek az, aki nem várja a maga megigazulását sem a törvénytől, sem a cseleke­detektől, hanem csak egyetlenegytől: az Isten kegyel­métől.”

(Utolsó óra munkásaihoz-I.)

„…az ember megtérése tulajdonképpen nem abban áll, amint azt sokan gondolják, hogy megismeri a jót, és akkor az általa megismert jót tűzzel-vassal ter­jeszteni akarja. Az igazán megtért lélek sohasem akar nagyot, ha­nem mindennel megelégszik, amit neki Isten ad.  S bár­hova helyezi is az Isten, és bármit bíz is reá, mindenbe beleviszi az ő lelkének jóakaratát. Nem zúgolódik semmi ellen, mindenkivel szemben elnéző és türelmes. Kitartó, és nem vár az ő ténykedése nyomán nagy eredményeket, mint a türelmetlen és nagyot akaró emberlélek, …amikor az emberlélek azt gondolja, hogy mindent teljesen véghezvitt és megtett arra, hogy a mennyek országát, az üdvösséget elérhesse, akkor ér bele abba a szoros kapuba, ahol a földi ember nagyon sokszor még a hitét is elveszíti. Ez a szoros kapu: hogy megtanuljon engedelmeskedni, és hogy a tettetett jámborkodás helyett a valódi, szívbeli alázatosságot szerezze meg magának.”

(Titkos tanítások-I.)

„Ha azonban az ember megtért, …nem félelemből cselekszi a jót, nem a félelem tartja vissza a hamisságtól, hanem a lelkének igaz érzése, a lelkében kifejlődött szeretet vezeti őt: akkor már az isteni Lélek nyilatkozik meg benne. Tehát nem a cselekedetekben áll az igazi megtérés, hanem az érzésben; mert a cselekedet még lehet utánzat is, de az érzést nem lehet utánozni, annak igazinak, tisz­tának, isteni eredetűnek kell lennie. Ezt az isteni eredetű igazságot Krisztus adta az em­beriségnek és Általa lett ismertté az Ige. Ő adta a világ­nak a megoldást, hogy nem a külsőben, hanem csak a bensőben igazulhat meg az ember; nem a cselekedetek emelik őt fel, hanem az érzések, amelyekkel a cselekede­teket véghez vitte.

(Titkos tanítások-II.)

„A megtérés tulajdonképpen ez: teljes önalárendelés és engedelmesség Istennek. Ismerje fel az ember minden­ben és minden időben az Isten akaratát, és ne akarjon semmit önmagától, hanem várja be, hogy az Isten ho­gyan akar rendelkezni felette. Ne akarjon az ember még csak tanítani se, mert az Istennek nincs szüksége arra, hogy az ő országát avatat­lan emberszellemek terjesszék és hirdessék. Isten kivá­lasztja azokat a pásztorok közül, a bölcsek közül és a próféta-lelkek közül, akikre az ő országának terjeszté­sét bízza.”

(Titkos tanítások-II.)