POZITÍV GONDOLATOK 20.

A KEGYELEM

„A kegyelem felébreszti az életre mindazokat, akik a bűnök és a tévedések folytán a halál dermedtségébe estek;

életáramokkal hatja át, és időről-időre felszínre hozza: testtel ruházza fel azokat a szellemeket, akik hibás természetüknek és bűnös hajlamaiknak engedve elvesztették a jóról és rosszról való helyes fogalmaikat. A kegyelem kiemeli őket a sötétségből szellemi termékeikkel együtt, és módot, alkalmat nyújt nekik, hogy úgy a jóban, mint a rosszban kiképezhessék magukat, hogy úgy a jóban, mint a rosszban felismerjék az isteni szeretetet. Azért mondja az Úr: „Esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak”. (Máté V. 45.) „Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük a konkolyt? Pedig monda: Nem, mert netalán összeszedvén a konkolyt, azzal együtt a gabonát is kiszaggatjátok. Engedjétek, hogy mind a kettő növekedjék az aratásig”. (Máté XIII. 28, 29, 30.) Mindez azt igazolja, hogy úgy a jó, mint a rossz a földi életben az Úr hosszútűrő kegyelmében él. Ezért senki sem ítélkezhetik a változandóságnak e világában, csak egyedül a kegyelemnek Istene.

De az ítéletet ő is felfüggeszti.

A kegyelem az isteni szeretetnek közvetítő fokozata,

mellyel a legalsóbb régiókba is lehajol, és ott is érezteti mentő és újjáteremtő hatását. Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat, és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle. A földi élet a jelen, a ma, melyre mindig a múlt veti árnyékát. Ezek az árnyak néha félelmetesek, rettenetesek, sötétek, mert a ma, a jelen világossága és életereje megelevenítette őket. De minden félelmetességüket elveszi a kegyelem, ha a lélek felismeri ezt élete útján és reá bízza sorsát.

A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hívők lelkét,

mert a kegyelem nem ítél, nem büntet, nem „szolgáltat igazságot”, nem vet meg, hanem időt ad a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset bátorítja, és munkába szólítja. Néha magas szellemi igazságokat hoz a kegyelem azok részére, akik ebben a munkában fáradnak. Ezt a kiválasztottak, mint segítő eszközt, mint erőpótlást kapják, hogy úgy a saját, mint a mások lelkének haladását előmozdítsák, s létüket a valóság világában megszilárdítsák. A kegyelem a földi életben minden léleknek más és más kibeszélhetetlen gazdag és sokoldalú ajándékokat boldogító eredményeket nyújt, ha az ember már a földi életben felismerte és kinyújtotta érte a kezét. Azért nem mondhatja senki, hogy nincs szüksége a kegyelemre, mert kegyelem minden, amit elnyertünk

kegyelem az, hogy élünk, mozgunk és vagyunk;

kegyelem az, ha a jót megismertük és cselekedni tudjuk. Az ember önmagában, kegyelem nélkül a gonoszban elsüllyedt lélek, a halálnak és kárhozatnak martaléka, de a kegyelem által Isten gyermeke, mennyei úr.”

A KEGYELEM TÖRVÉNYVILÁGA – I. A KEGYELEM – Eszter médium

A Pozitív gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. Attól ilyen jó.