OLVASSUK EGYÜTT 28.

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

Igazi tisztaság. Meg nem mosott kezek.

Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

Képmutatók, igazat prófétált felőletek Ézsaiás mondván: ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

És előállítván a sokaságot monda nékik: Halljátok és értsétek meg: nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén monda: Minden plánta, melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Péter pedig felelvén monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-e még? Mégsem értitek-e, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok,
káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert, de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. (Máté XV. 1-20.)

Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni. A farizeus pedig, mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr neki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok, de a belsőtök rakva ragadománnyal és gonoszsággal. Bolondok. Aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-e azt is, ami belül van? (Luk. XI. 37-10.)

*

A zsidók elhanyagolták Isten igazi törvényeit, hogy az emberek által készített szabályzatokhoz ragaszkodjanak, amelyeknek rideg teljesítéséből lelkiismereti kérdést csináltak, s így természetesen a lényeg eltűnt a formák bonyolultságai között. Mert sokkal könnyebb volt megtartani a külső formákat, mint erkölcsileg megújulni; könnyebb volt megmosni a kezeket, mint megtisztítani a szívet. S az emberek abban az illúzióban ringatták magukat, és meg voltak győződve, hogy teljesítették kötelességüket Istennel szemben azáltal, hogy alkalmazkodtak e szokásokhoz, egyébként maradván a régiben; mert azt tanították nekik, hogy Isten nem is kivan tőlük egyebet. Ezért mondta a próféta: „Hiába tisztelnek engem ajkaikkal, ha oly tudományt tanítanak, melyek embereknek parancsolatai”.

Ugyanezt cselekszi Krisztus erkölcstana is, amely másodsorba helyezi azt, amit ma is sok keresztény, s a régi zsidók gyakoroltak, akik üdvösségüket inkább látták biztosítva a külsőségek gyakorlásában, mint az erkölcsi fejlődésben.
Ezekre a külsőségekre, amelyeket az emberek toldottak Isten törvényéhez, céloz Jézus, mikor ezt mondja: „Minden plánta, melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kiszaggattatik.”

A vallás célja az, hogy az embert Istenhez vezesse, s mivel az ember nem juthat hamarabb Istenhez, míg csak nem tökéletes, tehát amely vallás nem teszi az embert jobbá, nem éri el célját. Az ilyen vallás, amelyre támaszkodva az ember azt hiszi, hogy elkövetheti a rosszat: vagy csal, vagy csalatkozik főelveiben. Ez a végeredmény mindazoknál, amelyekben a forma fontosabb, mint a lényeg. A külső jelek hatásában való hit semmit sem ér, ha nem akadályozza meg a gyilkosságok, házasságtörések, rablások, rágalmazások és általában a felebaráttal szemben való bárminő jogtalanságok elkövetését. Az ilyen hit teremhet babonásokat, hipokritákat, vagy fanatikusokat, de nem teremhet jó embereket.

Nem elég hát csak a tisztaság látszatával bírni, hanem a szívnek kell tisztának lennie.

Botrányok. Ha a te kezed megbotránkoztat téged, vágd le.

Jaj e világnak a botrányok miatt; mert szükséges ugyan, hogy botrányok történjenek, de jaj annak az embernek, aki a botrányt előidézi.

Ha valaki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, kik én bennem hisznek, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tenger mélységébe vetnék.

Őrizkedjetek attól, hogy gyalázzatok egyet is e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyben szüntelenül látják az én mennyei Atyám arcát.

Mért az ember fia jött megmenteni azt, ami elveszett vala.

Hogyha pedig a te kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd el azt; és vesd el magadtól: jobb neked, az életre menned sántán vagy csonkán, mintha két kézzel, vagy két lábbal az örök tűzre vetnek.

És ha a te szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy szemmel mégy az életre, mint ha két szemmel vetnek a gyehenna tüzére. (Máté XVIII. 6-11.)

*

Közönséges értelemben botránynak nevezik az olyan cselekedetet, amely feltűnő módon sérti az erkölcsöt, vagy az illemet. A botrány nem annyira magában a cselekedetben, mint az általa keltett hatásban, van. A botrány szó mindig bizonyos feltűnéskeltés fogalmát foglalja magában. Sokan megelégednek a botrány kerülésével csak azért, mert azáltal gőgjük szenvedne, vagy tekintélyük kisebbednék az emberek előtt. Ezek megelégednek azzal, ha gonoszságaik titokban maradnak. Ez megnyugtatja lelkiismeretüket. Jézus azt mondja ezekről: „Sírok, melyek kívülről megfehérítve, belülről pedig rothadással vannak telve; edények, amelyek kívülről tiszták, belülről pedig szennyesek”.

Evangéliumi értelemben a botrány szónak (mely oly gyakran fordul elő) általánosabb jelentése van, s azért egyes esetekben ezt a kifejezést félreértik. Itt a „botrány” nemcsak az, ami másnak a lelkét felrázza, de mindaz, ami emberi bűnből és tökéletlenségből ered. Mindaz a rossz hatás tehát, melyet az emberek akár feltűnéssel, akár feltűnés nélkül egymásra gyakorolnak. A botrány ebben az értelmezésben az erkölcsi rossznak tényleges eredménye.

A botrányok kikerülhetetlenek, mert az emberek a földön tökéletlenek lévén, hajlandók a rosszra, és közismert dolog, hogy a rossz fák rossz gyümölcsöt teremnek. De ezek alatt a szavak alatt azt is kell érteni, hogy a rossz az emberi tökéletlenség következménye, nem pedig oly szükségszerűség, amelyet el kell követniük.

S z ü k s é g e s , h o g y b o t r á n y o k l e g y e n e k, mert az emberek jóvátétel végett jöttek a földre, s egymást büntetik bűneik által, amelyeknek ők maguk az első áldozataik, és amelyeknek kellemetlen végét végre ők maguk is megértik. És amikor megelégelték majd a bajok elszenvedését, a jóban fogják keresni az orvosszert. E bűnök visszahatása egyeseknek büntetésül, másoknak megpróbáltatásul szolgál. Így hívja életre Isten a rosszból a jót, úgy hogy az emberek úgyszólván maguk fordítják hasznukra gonosz tetteiket.

Ha így van a dolog, fogják némelyek mondani, a gonoszság szükséges, és folyton fog tartani, mert ha eltűnnék, Isten hatalmas eszköztől fosztatnék meg a bűnösök megbüntetésére. Meddő dolog tehát az embereket javítani akarni. Azonban, ha nincs többé bűnös, nincs többé szükség büntetésre sem, ha már az emberiség igazzá lett. Senki sem fog igyekezni felebarátját bántalmazni, és mindnyájan boldogok lesznek, mert jók lesznek.
Ilyen állapotban vannak az előhaladottabb világok, ahol a gonoszság ki van zárva; ilyenné lesz a föld is, ha már kellően előhaladott.

De amíg egyes világok előhaladnak, mások születnek, melyeket primitív szellemek népesítenek be, s amelyek a tökéletlen, lázongó, konok bűnöző szellemeknek lakó-, száműzetési és bűnhődési helyekül szolgálnak, s amely világok a boldoggá lett világokból dobattak ki.

De jaj annak, aki által a botrányok tör ténnek, azaz a rossz mindig csak rossz lévén, az, aki bár tudtán kívül az isteni igazságszolgáltatás eszközéül szolgált, akit gonosz hajlamai erre alkalmassá tettek, nem kevésbé bűnözött, s meg kell bűnhődnie. Példának okáért, ha egy hálátlan gyermek miatt szenved az atyja, ez nyilván bűnhődés vagy megpróbáltatás reá nézve, mert bizonyára ő is rossz fiú volt, aki szenvedést okozott atyjának és most a megtorlás gyötrelmét szenvedi el. Azonban ez korántsem mentség a gyermekre nézve, akinek majd szintén meg kell bűnhődnie a saját gyermekeiben, vagy valami más módon.

Ha a te kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt. Energikus képes beszéd, melyet abszurdum lenne betű szerint értelmezni, és amely egyszerűen csak azt jelenti, hogy le kell rombolnunk magunkban mindazt, ami botrányra – azaz bűnre – indít, kitépni a szívünkből minden tisztátalan érzést és minden bűnös gondolatot. Azt jelenti továbbá, hogy jobb az emberre nézve az, ha levágják a kezét, mint hogy ez a kéz szolgáljon eszközül valami rossz tett elkövetésében. Jobb megfosztva lenni a látástól, mint hogy a szemei adjanak okot bűnös gondolatokra. Jézus mondásai közül semmi sem érthetetlen arra nézve, aki megérti azok allegorikus értelmét, de sok dolog nem érthető meg a kulcs nélkül, amelyet a spiritizmus ad meg.