Próbák és megpróbáltatások

Téves fogalomalkotás

Az ember téves fogalomalkotására utal maga az elnevezés, hiszen azt sugallja, hogy Isten megpróbál minket, és ha kiálljuk a próbát, akkor elnyerjük kegyelmét és jóindu­latát. Istennek nincs szüksége semmilyen „kísérletre”, hogy valami­lyen döntést hozzon. Ő tö­kéletes pontossággal tudja minden dönté­sünket, még ha azokat szabad akartból is hozzuk meg. Ennek ellenére a próba valamilyen vizsga alkalom, amikor megmérettetünk, de a megmérettetés nem Isten vizsgálódása miatt kell, hanem saját magunk részére. Elhomályosult szellemünk ugyanis ily módon szerez tudo­mást saját magunkról, erőnkről vagy éppen gyengesé­günkről. Ilyen formán a próba hasznos akkor is, ha kiálljuk, de akkor is ha elbukjuk. Hiszen mindkét eset szellemi hasznunkat szolgálhatja. A sikeresen ki­állt próba megerősíthet bennünket a jóban, a szeretetben, az el­bukott próba ráébreszt bennünket saját gyarlóságunkra, tökéletlenségünkre. Levonhatjuk a helyes következtetést, okulhatunk saját nézetünk hely­telen­ségéből, gőgünk, büszkeségünk csorbát szenved.

Folytatás a BloGGG-ban

De hát éppen ez a cél!

Hiszen ebből is meríthetünk erőt és elszántságot – Istenbe ve­tett hittel. A próbák, megpróbáltatások okát és mikéntjét általában a testet öltésünk előtt tudjuk és vállaljuk. Bizonyos esetekben éppen azért vállalunk egy utolsó testet öltést, hogy a földi világ testet öltési kény­szerétől való végleges meg­szabadulásunk előtt megbizonyosod­junk saját erőnkről és szeretetünkről, ezáltal magasabb világ lakójává vál­hatunk. Létezik egy harmadik ok is, mégpedig az az eset, amikor egy – a föld porából kinőtt szellem – szeretetből és szolidaritásból va­lakinek a megsegítése, felemelése érdekében vállalja a földi élet meg­próbál­tatásait, mely alkalmak tanítást, példamutatást is szolgálhatnak.

Az Evangéliumi spiritizmus irodalma – szinte valamennyi könyvében – igen részletesen foglalkozik a témával, mivel az ember nehezen érti meg a megpróbáltatások okát, célját, funkcióját. Tévesen úgy véli, hogy a sikeres és könnyebb élet az ő jutalma, míg a szenvedés Isten büntetése, pedig a lényeg: sokoldalú tanítás, nevelés.

Kiragadva néhány idézet:

„Hiszen a lelkek azért öltözködnek testbe, hogy meg­kísértessenek, hogy megpróbáltatásokat élhessenek ke­resztül, hogy a megszerzett jót, az elismert igazat próbára tegye az idő, az alkalom, a körülmény, a végzet, a sors….”

„És eljön az idő, amikor azokért a szenvedésekért és nehéz megpróbáltatásokért, amelyek titeket ezeknek fel­ismerésére kényszerítenek, megalázkodással adtok majd hálát, holott most azért imádkoztok, hogy az Isten távoz­tassa el azokat tőletek. Mert azok a megpróbáltatások a ti lelketek nevelőeszközei, azok hozzák majd ki belőle az eredményeket, amelyeket kedvtelve, megelégedéssel rak­tok félre, mint a földi élet eredményeit…”

„Mert nincsen elhagyva a földi ember, hiába látszik kietlennek, vigasztalannak és sivárnak a földi élete; sőt még akkor sem, ha a legnagyobb szenvedések és megpró­báltatások vannak is elhintve az élete útján.” (Evangéliumi spiritizmus-I.)

„Az élet mindenkinek rejteget megpróbáltatást. Nincs egy sem, aki kivétel volna a sors kezében. Csak nem egy­szerre jön. Balga az az ember, aki beleringatja magát a kiváltságosság állapotába, mert bizony mindenkinek minden­ből le kell vizsgáznia. Úgy a gazdag, mint a szegény próba alatt van, tehát sem az elbizakodásra, sem a kétségbeesésre nincs oka az embernek…” (Névtelen Szellem közleményei-I.)

„Megpróbáltatásul vagytok a földre küldve, azokért a megpróbáltatásokért, amelyek a lelketekből kiváltják, kiolvasztják az igaz mennyei értékeket, és elválasztják az énetekben a salaktól…” (Ezoteriák-I)

ÁGOSTON