FELLÉPÉS A SPIRITIZMUS MELLETT

BEVEZETŐ GONDOLATOK

Amikor hozzáfogtam ezekhez a honlapokhoz, erős felszabadultságot éreztem amiatt, hogy azt csinálhatom amire predesztinálva vagyok. Oldódtak a beidegződéseim, fokozódott a kreativitásom, erősödött a szocializációs készségem, – szóval befordultam egy tiszta, világos célegyenesbe…

Egészen addig, míg meg nem jelentek a tapasztalt régi és új ismerőseim. Akik ellenálhatatlan késztetést éreztek arra, hogy elmondják: semmi szükség ilyenekre. A spiritizmus nem a nagyközönség számára való. Akinek kell az megtalálja, forduljunk befelé, osszuk szét az összes könyvet, építsük a lelkünket (és várjuk a halált…)

Akkor azt mondtam: legyen Isten akarata szerint.

Vezessen és állítson meg, ha kell, irányítson amerre szükséges. Újra felszabadultam… Egy kis ideig. Mert minden nap egy hullámhegy, hullámvölgy. Nagyon nem mindegy merre vonulnak a honlapjaim. Így hát minden nap a segítségkérésé. Isten és az Ő akaratát teljesítő Szellemi vezetés felé…

Patetikus? Nem baj. Elnézést, hogy pár mondat erejéig kitértem a saját személyemre. Igyekszem objektív lenni a folytatásban.

Mindezt csak azért kellett leírnom, mert nap, mint nap egyre többen gyülekeznek, segítséget nyújtva a gondolati kétségeim oldására.

Hogy köszönetet mondhassak érte.

Köszönet érte.

Tegnap Szántai Jóska küldött egy hosszabb telefonbeszélgetés után egy kis világosságot.

Megosztom.

Idézetet küldök Neked (Emánuel szellem nyilatkozatai – írta Jóska), talán válasz a spirituális tevékenységeddel kapcsolatban felmerült kérdésedre. A hogyan, mi módon kérdésre?

6. Fellépés a spiritizmus mellett.

Kérdés:
Szabad-e a spiritistáknak, különösen a médiumoknak, tekintve a sokfelől nyilatkozó ellenséges indulatot és támadást, melynek ez a szellemi mozgalom még ma (1926 magyar kiadás!) ki van téve állásukra és viszonyaikra való tekintetből s opportunítási okokból okos és ügyes magaviselettel kitérni az elől, hogy spiritista mivoltukat bevallják, vagy az ügy érdekében határozottan mellette kell-e állást foglalniuk?
Felelet:
Szeretett kedvencem! Tudod, hogy én sohasem mondtam neked, „tedd ezt, azt meg ne tedd!”, hanem arra törekedtem, hogy téged az általunk elfoglalt magaslatra emeljelek, hogy az a látókör, amely előtted ez által megnyílik s az az ismeret, ami így felébred benned, legyenek a vezetőid. Mert nem akarjuk mi a törekvő szellem szabadságát azzal szűkíteni, hogy azt mondjuk neki: „íme, ez a te kötelességed, ezt tedd!”, hanem szabadságának határait ki akarjuk szélesíteni, amidőn segítséget nyújtunk önzetlensége fokozásához. Ha önzetlenséged elérte a számodra lehetséges fokot, akkor egyéniségedet az emberektől való félelem nem fogja többé szorongatni, és mint szabad egyéniség, akit semmi nem gátol, ami őt környezi, egyedül Istenhez törekszik, csak ama vágy lelkesíti, hogy az Ő akaratát felismerje, és híven betöltse. Az ilyen szabad egyéniség mind szorosabban és bensőségesebben képes magát a mi személyiségünkkel összekötni.

Te, kedvencem, ebben fogod feltalálni örömödet, amely teljesen kárpótolni fog téged azért, amit e törekvés által elveszíteni hiszel.

Nincs neked szükséged arra, hogy én mondjam meg neked, ha hibáztál. Te magad is megérzed az ilyen árnyékokat, és ezek számodra elviselhetetlenek. Amit ilyen árnyéknak érzel, az bizonyos, hogy helytelen benned; ezt ne feledd. Emberileg szabad okosnak lenned, ameddig azáltal árnyékot nem vonsz magadra. Ahol nem találsz megértésre, ott hallgathatsz. Ha azonban felszólítanak, igazat kell mondanod, nem dobhatod el a puskát azt mondva: „soha sem volt puska a kezemben.”

Minden emberre nézve eljön az idő, amelyben nem maradhat tovább félárnyékban, hanem megismerése világosságával, mely meggyőződésének alapját képezi, elő kell állnia. Az egész spirituális mozgalmat Isten akarta, és így törvényes; magában foglalja a világotok fejlődéséhez szükséges tanokat. Te ilyennek ismerted meg azt a mozgalmat, s ennek állottál szolgálatába, mielőtt ezt az emberi ruhát magadra vetted volna. Most benne vagy, s benne kell feladatodat betöltened. Magára a dologra gondolj és ne önmagadra. Köszönd meg, hogy ennek szolgálhatsz, s ne akard kímélni magadat. Mit árt az, ha az emberek megvetnek vagy kinevetnek? Vesd le önszeretetedet, és nem fogod a küzdelmet fájdalmasnak találni.

Tedd egyszerűen azt, amit helyesnek tartasz

– eljárásod eredményét bízd arra, Aki tökéletes bölcsességével a tetteket és ezeknek következéseit egymással összekapcsolta. Különben sem vagytok képesek valamely szellemi cselekmény következményeit áttekinteni, mivel azok messzebbre hatnak, mint amennyire emberi tekintet és emberi ismeret elérhet. Miképpen Luther a megismeréséből kifolyólag mondta: „itt állok, én mást nem tehetek, Isten legyen nekem segítségül”, így szóljatok ti is, spiritualisták, megismerésetekből kifolyólag. Ha az ember a fának a faját nem ismeri, a gyümölcséről ítéli meg, hogy jó-e, nemes-e? Így ti is spiritualisták, törekedjetek a legnagyobb jóságra, nemcsak előrehaladástokért, hanem az ügy érdekében, amit szolgáltok. Legyetek igazak, szerények és egyszerűek. Semmi más ne gyakoroljon döntő hatást cselekvéstekre, mint az a felismerés, hogy az jó, igaz, és Istennek tetsző.„

Üdv.: Jóska

                  

^{Bernhard Forsboom-Brentano (Emanuel szellem nyilatkozatai – magyar kiadás 1926) könyv letöltése – Hittitkok.hu}

Havas Andor és Bernhard Forsboom-Brentano kapcsolata

Forsboomot 1890-ben felkereste lakásán egy fiatal gárdatiszt és arra kérte, hogy vegye át egy spiritiszta kör üléseinek vezetését, mivel a kör írómédiuma útján ott jelentkező, és magát Emanuelnek nevező magas szellem azt kívánja, hogy Forsboom tegyen fel kérdéseket, amelyekre válaszolni fog. Forsboom a legnagyobb készséggel felelt meg a felhívásnak, és az eredményt “Kundgebungen des Geistes Emanuel 1890-1897” című könyvben adta ki.
1900-ban Forsboom látogatást tett a Szellemi Búvárok Pesti Egyleténél. Ugyanebben az évben, közvetlen halála előtt, Forsboom Havas Andorra bízta Emánuel szellem további nyilatkozatainak kiadását. Így ennek a magasrendű szellemi tanításnak a sorai két ágon is kapcsolódtak hozzánk, magyarokhoz.