Vay Adelma élete II. - Evangéliumi Spiritizmus

Báró Vay Adelma élete II. Goloptól Gonobitzig (1876-1925)

Gonobitz ma Slovenske Konjice néven Szlovénia része

Vay Adelma (Adelaide von Wurmbrand-Stuppach) az egyik legjelentősebb osztrák nemesi család tagjaként született, amelyet nemzetközi elismertsége ellenére mégsem soroltak a fontos családtagok közé. Édesapja Wurmbrand-Stuppach Ernő Henrik gróf, (1804–1846) császári és királyi kamarás, édesanyja Rosa Teleki von Szék grófnő (1818-1890) a későbbi Friedrich Solms-Baruth hercegének idősebb lánya volt.

Bővebben az alábbi oldalakon

Vay Adelma élete I.

Egy híres médiumról – Vasárnapi újság 1901

Vay Adelma médiumitása, könyvei

Aeonok – Elmélkedések és intelmek 1926

Adelma 1840-ben született a galíciai Tarnopolban, ma Ternopil , ami a mai Nyugat-Ukrajnában van, ahol apja, Ernst von Wurmbrand-Stuppach gróf főhadnagyként szolgált a helyőrségben . Fiatalkorában az alsó-ausztriai Schwarzau melletti családi birtokon élt. Apja 1846-ban meghal.; Amikor anyja 1851-ben újra férjhez ment, elhagyta Ausztriát, és 10 évre Poroszországba költözött, az Ausztria-Magyarországi, Schwarzauba. Már gyermekkorában megismerkedett “lelki ikerpárjával”, a magyar báró von Vay Ödönnel, akihez huszonévesen ment férjhez. Ödön politikailag fontos és gazdag magyar protestáns nemesi családból származott.

Ödön édesapja, Miklós báró a magyar kormányban a legmagasabb állami tisztségeket töltötte be. Az 1848-as magyar forradalom idején halálra ítélték, de Ferenc József megkegyelmezett neki, így lehetett hosszú életű, 92 éves korában halt meg.
Mivel Adelma katolikusként ment férjhez egy protestánshoz (Ödön családja protestáns volt), a katolikus egyház kiközösítette. Néhány évvel később ő maga is áttért férje vallására.

A költözés Golopról Gonobitzba 1876

A pár először a magyar-ukrán határon fekvő Golopon (a mai Tiszalök közelében) élt néhány évig, de tizenhat év együttlét után a költözés mellett döntöttek.

Egészen véletlenül választották ki közös új lakóhelyüket, Adelma ujja a térképen keresgélve megállt Gonobitznál, ami a mai Slovenske Konjice. Megszületett a döntés.

“Baronvaj” *(Vay báró)* néven ismert kastély *(ma is így hívják)*

Prevratban vettek egy (kis)kastélyt, és 1876-tól halálukig a ma is Baronvaj (Vay báró) néven ismert kastélyban laktak. Az évek során a kastély elvesztette minden fényét, ma az épület meglehetősen rossz állapotban van, több lakásra osztották.
Adelma szerette az idilli környezetet és a kedvező éghajlati viszonyokat, szeretett lovagolni élvezte a hűvös nyarakat. Sokat utaztak. Innen számos hosszú utat tesznek meg: 1877-ben Hollandiába, Angliába és Írországba látogattak, ahol több hetet töltöttek Limerick püspökénél, majd Párizsba mentek. 1878-ban bejárták Olaszországot is.
Azidőben Baronvajjal szemben volt egy vasútállomás, ahonnan a házaspár gyakran vonattal, majd hajóval utazott a Losinj-szigeti Čikatba. A szigeten vettek egy tenger melletti villát, amit Adelmának neveztek el. A villa ma is megvan.
A helyi paraszt lakosság körében Adelmát osztráknak vagy magyarnak tartották. Beszélgetési nyelve német volt, de megtanult szlovénul is, hogy a helyi lakossággal alapvetően a saját nyelvükön beszélhessen. Amikor Adelma Gonovitzban (ma Slovenske Konjice – Szlovénia) költözött, már foglalkozott a spiritizmussal.

Adelma a gyógyító

Fiatalkorában gyakran szenvedett görcsös fájdalmaktól. Az orvos, akitől segítséget kértek, még Golopon, felismerte Adelma médiumi képességeit. Egészségi állapotának javítása érdekében azt javasolta, hogy kezdje el fejleszteni ezeket a természetes képességeket. Adelma azonban csak 1865-ben követte ezt a tanácsot, amikor is átélte a következő, súlyosabb görcsrohamot. Ez meggyőzte őt arról, hogy elkezdje tesztelni automatikus íráskészségét, és teljesen átadta a kezét az ismeretlen erőknek, amelyek teljes mértékben átvették az irányítást a toll felett.
A transzban való írás eredménye megdöbbentette, mert az írás teljesen más volt, a megírt gondolatok idegenek voltak számára, és különböző nyelveken írt, olyanokon is, amelyeket nem is tudott sem írni, sem beszélni, így férjével csak lassan fejtették meg, mi az amit írt. Férje, Ödön nem rendelkezett különösebb energetikai szellemi képességekkel, de korlátlanul támogatta feleségét annak fejlődésében. Az automatikus írás segítségével Adelma huszonöt évesen kezdett kapcsolatot teremteni a túlvilágiak szellemeivel, akik különféle ismereteket adtak át neki. Segítségükkel 1866-ban, mindössze harminchat nap alatt megírta első „Szellem, erő, anyag” című könyvét, melynek alapgondolata, hogy minden létező eredete a spirituális dimenzió, minden onnan származik. és minden visszatér hozzá.

Adelma erről ír az Aus meinem Leben – Életemből 1900 (nincs magyar fordítása)” c. műve első kötetében, a 297. oldalon:
“Hoffmann professzor (Dr. Franz Hoffmann, a Würzburgi Egyetem filozófia professzora – a szerk. ), érthetetlennek találta, hogy én, akkor még 1870-ben mint fiatal nő, hogyan írhattam meg ezt a könyvet ilyen rövid idő alatt, minden előkészítő munka, gondolkodás nélkül, beleértve a számokat és a számtörvényt; azt gondolta, amig nem találkozott velem, hogy ha nő is vagyok, akkor legalább 70 éves, a Kabbala, valamint Platón és Eckartshausen lelkes ismerője. Amikor aztán azt írtam neki, hogy még csak 30 éves vagyok, és még nem olvastam filozófiai műveket, nem akarta elhinni”

Először egy orvostól hallott a homeopátiáról, aki felkereste, mert híres volt arról, hogy túlvilági szellemekkel beszélgetett.
Egyik orvos ismerőse nem tudott megbírkózni páciense betegségével, – meglevő homeopátiás tudása kevésnek bizonyult -, ezért eljött, hogy felkérje őt, lépjen kapcsolatba a homeopátia úttörőivel, Hahnemann vagy Mesmer szellemiségével, és kérjen tőlük tanácsot kezelésével kapcsolatban. Adelmának sikerült kapcsolatba lépnie Hahnemann szellemével, aki két homeopátiás szert javasolt, ami után a beteg sikeresen felépült.
Az eset után az orvos többször is segítséget kért betegei érdekében. Adelma is elkezdte magát kezelni a homeopátia segítségével, amelyet különlegessé fejlesztett.
Személyesen, és távolról is kezelt, és soha nem kért díjat a kezelésért. A magnetikussága segítségével ötven éves koráig kezelte betegeit, mikorra állítólag gyógyító ereje kezdett elhalványulni.

A Napvíz “receptje”

Adelma receptje gyógyászati “napvíz” készítéséhez: öntsünk vizet egy üvegbe, és helyezzük a napra. Tíz perc múlva kész is van. Távolítsuk el az üveget a napfénytől árnyékos helyre, és igyuk meg a tartalmát a nap folyamán.

Adelma kézrátétel segítségével is gyógyított, magnetizált vízzel, sőt magnetizált narancslével kezelte betegeit, néhány betegét magnetikus álomban gyógyított, javasolta a mágneses fürdőben való áztatást – ez olyan víz, amelyben mágneses acélt forraltak. Javasolta a „napvíz” fogyasztását, néhány embernek azt tanácsolta, hogy viseljenek amulettet a nyakukban, néha olyanokat, amelyekben Adelma haja volt. A kezelést gyakran imának kellett kísérnie, mind a betegnek, mind Adelmának. Az általa felírt fürdők között volt egy szappanból, konyhasóból és búzakorpából készült fürdő. Néhány betegének azt javasolta, hogy dörzsöljék át testrészeiket nedves vászontörülközővel, és tegyenek meleg vagy hideg borogatást egészségük javítására. Különféle diéták is részét képezték a kezelésének. Így néhány betegnek megtiltotta a borfogyasztást, korlátozta a hús mennyiségét vagy fajtáját.

Gyógyító erejének híre gyorsan terjedt az egész világon. Leveleket kezdett kapni betegektől Európa és Amerika különböző részeiről. Azok a betegek, akiknek megoldhatatlan betegségei voltak, segítségkéréssel fordultak hozzá. Rengeteget foglalkozott a levelezéssel, napi nyolc-tíz levélre is válaszolt
Sok köszönőlevelet kapott sikeresen meggyógyult betegektől, volt, aki hálából verset is írt neki. Szellemi segítséggel történő gyógyítása azonban némelyekből értetlenkedést, sőt ellenérzést váltott ki. Bizony, gyakran nevetségessé tették. Egyesek egyáltalán nem tudták megérteni a tetteit, és kicsúfolták, a “suttogó” grófnő becenevet adták neki. A legtöbb gyűlölködő pedig még boszorkánynak is bélyegezte, annak ellenére, hogy Adelma von Vay bárónő mindenekelőtt emberbarát volt, aki szabadon és ingyengyógyított betegeket, segített a rászorulóknak. Ugyanakkor író volt, zenész, homeopata, matematikus és spiritiszta, a teozófia, minden földi ember alapvető egységét hangsúlyozó világnézet híve.

Mesekönyveinek az eladási sikere jelentős volt, és a nettó nyereséget, mint Adelma összes írásának teljes bevételét, jótékony célokra ajánlotta fel.

Irodájának dupla ablaka volt, azon keresztül Tattenbach kastélyára volt kilátás, így Adelma többször is megemlítette Tattenbach lovag szellemét, akit 1671-ben Grazban lefejeztek, mert részt vett egy birodalomellenes összeesküvésben.
Adelma lélekben a dán meseíróval, Andersennel is kapcsolatba került, és segítségével mediálisan írt néhány mesét, s az ezekből származó bevételből is jótékonykodott.

Vay Adelma vallomása szeretett anyósáról

Catharina Vay-Geymüller férjének, Ödönnek édesanyja – az anyós

Ahogy a spirituális irányítók a „Geist, Kraft, Stoff” zárószavai elárulják, Adelma gyerekkora óta készült a nagy feladatra, és elképzelhető, hogy egyedül nem tudta volna elsajátítani. Férje, és férjének édesanyja, Catharina Vay (született Geymüller) kiváló médium volt, így is segítette Adelmát. Az életemből c. című kötetben így ír róla, többek között:
“Férjem édesanyjától, Catharina Vay-Geymüllertől kapott, minden megnyilvánulásban kincs volt. Szellemi anya volt számomra. 20 évig dolgoztunk együtt. Bátorított, hogy médiumként dolgozzak; magas elméje, tiszta szíve , ragyogó példa volt számomra, hatalmas támasz.”
Adelma semmiképpen sem fogadott el mindent kritikátlanul., amit a túlvilágról mondtak neki anélkül, hogy átgondolta volna. Az “Életemből” 2. kötet 883. oldalán ez áll: “… Gyakran vannak kétségeim a befogadott szellemek megnyilvánulásaival kapcsolatban. Soha nem hiszek vakon anélkül, hogy megkérdezném a vezetőimet.” Példaként hozza fel, hogyan szólította meg egy elhunyt ismerősét a keresztnevén, amit nem ismert; nem sokkal ezután megkapta a gyászjelentését, a haláláról. –
Látomásaiban sok mindent megmutattak neki, ami bekövetkezett. Például sok évvel a feltalálása előtt látta az autót! – Azt, hogy feltalálnak olyan fegyvereket, amelyekkel egész országokat lehet gyorsan kiirtani (atombomba), azt Adelma is megjósolta, és még sok mást. Gazdag életének és munkásságának leglényegesebb aspektusait nehéz felvázolni; szükségképpen egy ilyen rövid életrajz nagyon tökéletlen marad.
Leghíresebb könyve 5. kiadásának (“Geist, Kraft, Stoff”) előszavában a médiumi személyiségéről írnak: “Vay Adelma bárónőt pusztán az írásai alapján ítélve azt gondolhatnánk, hogy álmodozó, mindig áhítatos, visszahúzódó aszkéta alkat.” Egyik sem volt; távolról sem volt ilyen egyoldalú.

Adelmát sem kímélték a nehézségek

Társaságban mindig szívesen látott vendég volt, szerette a zenét, szépen énekelt. Mindig jó kedélyű volt, jóízűen tudott nevetni egy-egy szellemes viccen és maga is tele volt humorral. Emellett példamutató háziasszony, gyengéd feleség volt és a közmondásos magyar vendéglátás elmélete és gyakorlata szerint gondoskodott vendégeiről. Szeretett utazni, hogy új benyomásokat szerezzen, és szerette a természetet, de mindenekelőtt az embereket!”
Ennek ellenére Adelmát sem kímélték meg a nagy személyes nehézségek, pusztán lelki beállítottsága miatt. Ez ma is így van mindenkivel, aki kiáll a felismert igazság mellett, és így elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül e világ minden hatalmával. És bár körülbelül 1850-től az első világháborúig, majd az 1920-as években a spirituális kinyilatkoztatások hatalmas hulláma felrázta a keresztény nyugatot, és behatolt a legmagasabb körökbe, a szembenálló erők számára pontosan ezeken a háborúkon és az azóta eltelt időszakon keresztül úgy tűnik, az egyre jobban ösztönzött függőség (materializmus, énközpontúság, hataloméhség) szinte teljesen elfojtotta az oly fáradságosan elvetett, majd oly reményteljesen kicsírázott szellemi magokat.

Caroline Corner, egy fiatal angol írónő látogatása Adelmáéknál 1881-ben

Az írónő kapcsolata mély volt Adelmával, miután 1881-ben meglátogatta őket. Erről 1882-ben My Visit To Styria című könyvében bővebben írt. Szerinte Adelma személyiségében lelkének szépsége is tükröződött. Corner 1881 nyarát a Vay házaspár otthonában Konjicében. A látogatásról dicsőítően ír könyvében, sőt Adelma szépséget kiemeli; gyönyörű és elbűvölő aranyos nőként írja le, arca átitatva jóindulattal, vidámsággal és intelligenciával. Elkötelezett humanitáriusként jellemezte, aki segít a betegeknek és rászoruló embereknek. Corner nagyon részletesen leírja, hogy a paraszti lakosság milyen erősen hisz Adelma hatalmában, és a kezelésekben. Hogyan viszik hozzá a betegeket távolról és közelről gyógyulást várva, és az isteni segítséget. Corner azt írja, hogy meggyőződött a jó cselekedeteiről, amelyeket a szegényekért tett, és akiket az övéinek tekint.

Corner is egyfajta médium volt : az automatikus írás epizódjairól, valamint prófétai álmokról és ébrenléti előérzetekről számol be. Az 1880-as évek spirituális folyóirataiban arra is bizonyítékot találhatunk, hogy Corner Vay Adelma műveinek fordításait közölte, köztük Vay néhány naplójának fordítását is.

Vay Adelma bárónő és férje báró Vay Ödön

Hatvan boldog év Ödönnel

Vay Adelma és Ödön összesen hatvan évet töltött boldog házasságban. Házasságukban nem született gyermek, de gondoskodtak arról, hogy a Golop környéki szegény gazdálkodó családok gyermekei meleg ételt, levest és kenyeret kapjanak az iskolában. Ajándékokat adtak karácsonyra. Anyagilag támogatták a Slovenske Konjicében 1897-ben, Adelma 57. születésnapján megnyílt kórház felépítését.
Adakozóak voltak.
Szeretett férje, Ödön 1921. március 1-jén halt meg Mali Lošinjban. Adelma, férje halála után is Baronvajon maradt, ahol 1925. május 24-én halt meg.
Adelma haláláról a Pesti Hírlap 1925. aug. 15-i száma tudósít: “Rendkívül érdekes életű, előkelő úriasszony halálát jelentik Jugoszláviából: gonobitzi villájában meghalt br. Vay Ödönné szül. Wurmbrandt Adelma grófnő. A boldogult 85 évet élt, s lelkes, buzgó híve volt a spiritizmusnak, úgyhogy általában a spiritiszták nagyasszonyának nevezték. Halála is csodálatos körülmények között következett be. Beteg soha nem volt, de családja kérésére háziorvosa naponta meglátogatta. Halála előtt való estén is ott volt az agg úrnőnél, s azzal távozott, hogy másnap reggel fél tíz órakor ismét eljön hozzá. A grófné eleinte beleegyezett, de aztán azt mondta orvosának: Ne féltíz órakor jöjjön, kérem, hanem kilenc órakor. Fél tízkor már semmi szükségem nem lesz a doktor úrra.
Az orvos el is jött a meghatározott időben s rövid látogatás után távozott. A grófné pedig csodálatosképpen pont féltíz órakor
meghalt. A jótékonyságáról ismert főúri asszony végtisztessége gyászoló családján kívül széleskörű részvét közepette ment végbe.”

Hozzátartozói ismeretlen okokból nem teljesítették utolsó kívánságát, és nem temették el néhai férje mellé Mali Lošinjban.