OLVASSUK EGYÜTT – 13

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

Az erkölcsi újjászületés világai.

Azok között a csillagok között, melyek az azúrkék égboltozaton fénylenek, hány világ van olyan, mint a tiétek, amelyet az Úr a bűnhődés és megpróbáltatás lakóhelyéül szánt! De vannak nyomorultabbak és jobbak is, amint átmenetiek is vannak, melyeket az erkölcsi újjászületés világainak nevezhetnénk. Minden egyes bolygórendszer, mely a térben egy közös gyújtópont körül forog, magával ragadja kezdetleges világait éppen úgy, mint a száműzetés, bűnhődés, az erkölcsi újjászületés és a boldogság világait. Már volt azokról a világokról szó, amelyekbe a születendő lélek akkor helyeztetik, amikor még nem ismerte a jót és a rosszat, Istenhez közeledhetik, rendelkezvén magával egészen szabad elhatározása szerint. Volt szó arról is, milyen nagy tehetségekkel volt a lélek ellátva, hogy jót cselekedjék.
De fájdalom, vannak olyanok is, akik elbuknak és Isten nem akarván őket megsemmisíteni, megengedi nekik, hogy oly világokba menjenek, ahol egyes testet öltések leteltével erkölcsileg újjászületnek, és méltókká válnak arra a dicsőségre, amely nekik szánva volt.

Az erkölcsi újjászületés világai

átmenetet képeznek a bűnhődések világai és a boldog világok között. A bűnhődő lélek ott nyugodalmat és békét lel, befejezvén a tisztulás munkáját. Az ember ezeken a világokon kétség kívül alá van vetve az anyag törvényeinek: az emberiséget ott érzései és vágyai Uralják, de a törvényt bontó szenvedélyektől, amelyeknek ti még rabszolgái vagytok, megszabadult. Ott nincs többé gőg, amely elnémítja a szívet, nincs többé irigység, mely kínozza, sem gyűlölet, mely elnyomja őt. A szeretet szava van minden homlokra írva, teljes méltányosság szabályozza a társadalmi viszonyokat, mindnyájan az Istenhez igazodnak és igyekeznek Hozzá, követvén törvényeit.

Itt sincs ugyan még teljes boldogság, de ez már mégis a boldogság hajnala.

Az ember ott még mindig hús és vér s így ki van szolgáltatva azoknak a viszontagságoknak, amelyektől csak az anyagtól teljesen megszabadult lények mentesek. Még megpróbáltatásokat kell kiállnia, de már hiányoznak azokból a bűnhődésnek kínzó gyötrelmei. A földhöz képest ezek a világok nagyon boldogok és sokan közületek meg volnának elégedve, ha ott lehetnének, mert az ottani élet a vihar utáni nyugalmat, a kínzó betegségek utáni üdülést jelenti; ott az anyagi gondoktól kevésbé befolyásolt ember jobban is látja a jövőt, mint ti. Tudja, hogy vannak más örömök, melyeket az Úr azok számára tartogat, akik rájuk méltókká teszik magukat, amikor a halál újból lekaszabolta testüket, hogy nekik igazi életet adjon. Akkor aztán a lélek szabadon röpül a végtelen térben, nincsenek többé anyagias, durva érzékei, de tiszta égi periszpritjenek érzékei magukba szíván Isten kiáramlását: a szeretet és irgalom özönével telik meg, mely kebléből kiárad.

De sajnos, ezeken a világokon még esendő az ember, és a lázadás szelleme még nem veszítette el teljesen hatalmát. A nem haladás: hátrálás, és aki a jó útján nem tart ki, az visszaeshetik a bűnhődés világaiba, ahol új és rettenetesebb megpróbáltatások várakoznak reá.

Tekintsünk hát esténként a nyugalomra térés és az ima órájában az azúrkék égboltozatra és azokra a megszámlálhatatlan szférákra, melyek fejetek fölött ragyognak és kérdezzétek meg, hogy melyik vezet Istenhez. És kérjétek őt, hogy az erkölcsi újjászületésnek ilyen világa nyíljék meg előttetek földi bűnhődésetek útján. (Szent. Ágoston. Paris, 1862.)

A világok fejlődése.

A haladás a természet egyik törvénye; a teremtés minden lénye, a lélekkel bíró és lélek nélküli egyaránt alá van vetve neki Isten jósága folytán, ki azt akarja, hogy minden haladjon és fejlődjék. Maga a felbomlás, mely az emberek szemében mint a dolog vége tűnik fel, csak eszköz, hogy az átváltozás által minden tökéletesebb állapotba jusson, mert minden azért hal meg, hogy újjászülessék és semmi sem megy át a megsemmisülésbe.

Amíg az élő lények erkölcsileg, addig a világok, amelyeken laknak, anyagilag haladnak.

Aki valamely világot különböző változataiban s kezdettől fogva követni tudna, amikor t. i. az első atomok, amelyekből alakult, összetömörültek, látná, hogy folytonosan fejlődő fokozatokon ment át, amely fokozatokat az egyes nemzedékek nem vettek észre. Azt is látná, hogy mindig kellemesebb és kellemesebb tartózkodóhelyet nyújtanak lakosaiknak, amint ezek maguk is előbbre jutnak a haladás útján. Így halad párhuzamosan az ember fejlődése az állatokéval, amelyek segédeszközei, a növényekével és lakóhelyével, mert semmi sem vesztegel a természetben. Mily nagy és méltó ez a gondolat a Teremtő fenségéhez. És ezzel szemben milyen kicsinyes és hatalmához nem méltó az a gondolat, amely gondoskodását és előrelátását egyedül a földi porszemre vonatkoztatja, és amely az emberiséget csak ama korlátolt számban látja, amely a földön lakik.

A föld e törvény értelmében anyagilag és erkölcsileg sokkal alantasabb állapotban volt, mint ma és ebben a kettős értelemben magasabb fokot fog elérni. Átalakulásának ahhoz az időpontjához érkezett, amikor a bűnhődés világából az erkölcsi újjászületés világává kezd válni. Akkor majd itt az emberek boldogok lesznek, mert Isten törvénye fog Uralkodni.
(Szent Ágoston. Paris, 1862.)