Levelet kaptunk

Levelet kaptunk ADÁRÓL

A “kettős én”

Amennyiben figyelembe vesszük a Névtelen Szellem tanítását, Ő egy felsőbbrendű és egy alsóbbrendű énről számol be. A felsőbbrendű én, az maga a szellem, akit Isten teremtett, míg az alsóbbrendű én, a másodén, amit maga a szellem hozott létre a bukás révén, amikor Isten akarata ellen cselekedett. Tehát ezt a “tudatot”, mint másodént maga a szellem hozta létre a bukássorozataival. A szellem, vagyis a felsőbbrendű én a testetöltés alkalmával az agyhoz kapcsolódik, ott “székel” az agy a tartózkodási helye. Az alsóbbrendű én, azaz a másodén,  a bűnöket, a bűnös természetet tartalmazza. Testi vágyak formájában onnan tör elő minden kísértés. A testetöltés alkalmával a léleknek csak bizonyos része kerül csiszolás alá, míg a többi része a le van zárva és szunnyad. Mi lenne akkor, ha az embernek minden bűnös hajlama egyszerre fel volna nyitva? Biztos lenne az ”örök kárhozat”.

Tehát a felsőbbrendű én az vagyok én valójában és odáig kell eljutnom,

hogy az alsóbbrendű énem megszűnjön az önmegtagadás által és csak én, mint a felsőbbrendű én maradjak, mint Isten teremtménye. Akkor válok igazából szellemmé, azaz akkor fogok én igazából önmagam lenni, azaz az a szellem, akit Isten teremtett, ha az alsóbbrendű énem felfejlődik a felsőbbrendű énnek a szintjére és egybeolvad vele, azaz megszűnik és marad csak a teremtett szellem. 

Eszter médium életéből tudjuk,

hogy mielőtt rálépett volna a médiumitás útjára, lejárt földi életének az ideje. Megjelent neki (a testi énjének) a felsőbbrendű énje és közölte vele, hogy neki mennie kell,  mert lejárt az ideje a földön, vagyis, hogy Eszter meg fog halni. Ekkor jelentkezett Neki, mármint Eszternek a Névtelen Szellem és kérdezte tőle, hogy szeretné-e az Urat szolgálni? Erre Eszter igennel válaszolt. Mivel az örök célnak való szolgálat dominált a lelkében, így kapott egy összevont testetöltést, tehát maradt a felsőbbrendű én és beindult a médiumi munka.

Adelmának is volt egy esete, amikor duálszellemével, Ödönnel megjelentek valakinél, és a gyógyulási eset megtörténtével az ablakon keresztül távoztak, habár otthon voltak a szobájukban, miközben azért a valakiért imádkoztak. Ezt bilokációnak hívják. 

(Pio atyának (és más, magas missziós szellemnek) rengeteg bilokációs esete volt, amelyből csak néhányat szeretnék megemlíteni. Sokszor történt, hogy a szentmise levezetése közben lefényképezték (volna) őt, de a fényképen nem volt rajta, mert gyakorlatilag a cellájában imádkozott az ott jelenlévőkért, de mindenki azt látta, hogy ott áll az oltár mögött. (Csak akkor volt lefényképezhető, ha a felettese megkérte, hogy tegye magát láthatóvá a fotókon. 

Egy másik eset  a II. v.h. alkalmával történt, amikor vadászbombázók jelentek meg a város felett, amelyben ő élt és tevékenykedett. Pio atya ott lebegett a város felett és védte a várost, miközben a cellájában imádkozott a városért. Erről később a megtért pilóták számoltak be. Tehát ezek tipikus esetei a bilokációnak, de akit komolyabban érdekel, Pio atya élettörténetének a leírásában megtalálhatóak ez a feljegyzések. Bizonyára, akik ismerik az élettörténetét, tudják ezt róla.)

A mi közösségünkben is történt egy – egy eset, amit röviden szeretnék ismertetni.

Az egyik közösségi tagnak az édesapja nagyon ivott. Egyszer, egy józan pillanatában megjelent előtte a saját alakja, azaz a felsőbbrendű énje és közölt vele valamit, de az apuka nem árulta el, hogy mit, csak magát az esetet mesélte el. -“Megbolondultam szerintetek? Láttam saját magamat.”-mondta. Ez a jelenség után azonban sajnos továbbra is ivott és hamarosan meg is halt. Mint az később kiderült, a felsőbbrendű énje jelentkezett és arra figyelmeztette, hogy ha nem hagyja abba az ivászatot, akkor meg fog halni és a pokolba fog jutni. De mivel nem volt kellő lelki ereje abbahagyni az alkoholfogyasztást, meghalt. 

Egy másik eset szintén a mi közösségünkben történt. Egy alkalommal egy megszállott személynek a szabadulásáért imádkoztunk kézfeltétellel, azaz delejezéssel, egy tagunk kivételével, aki nem tudott eljönni az alkalomra, de megígérte, hogy komolyan együtt imádkozik velünk és odaösszpontosítja az erőit. Egyszer csak a megszállott fiatalember megszólalt: „Itt látom T.-t. magam előtt”  Tehát az ima és az erők odairányításával az a valaki is „megjelent” a szabadulandó egyén lelki szemei előtt, de viszont fizikailag nem volt jelen az imán.

A Tóvölgyi Titusz által közzétett esetben viszont az a tény, hogy többször is eltört a toll,  az édesanya közeli halálával hozható összefüggésbe, az viszont sok mindent megmagyaráz. A tollat is ő törhette el, a villanyt is ő kapcsolgatta ki-be, azért, mert közölni akarta fiával a saját közelgő halálát .Ez a legvalószínűbb magyarázata a történetnek. A fiatalember, aki saját magát látta a fotelben ülni, mint médiumi képességekkel rendelkező egyén, egy jövőképet látott, ahogyan az édesanyja halála felett szomorkodik.

Anyósomnak voltak ilyen esetei, hogy amikor meghalt, vagy meghalni készült valaki közeli rokon, szinte minden esetben adott magáról jelet a szellem, azaz közölte vele a halála hírét. Anyósom hamarabb tudta azt, hogy ki halt meg és mikor, mielőtt közölték volna az egyén halálhírét. A nagymamám is hasonló eseteknek volt a tanúja, sőt a saját halálát is ily módon közölték vele a szellemek. Elrepedt a kezében a petróleum lámpának a cilindere, aminek következtében érezte azt, hogy hamarosan meg fog halni.

Nálunk a közösségben is volt egy hasonló eset.

Az egyik, a mi közösségünkhöz közelálló barátunkkal félig viccből ugyan, de megbeszéltük, hogy amelyikünk előbb meghal, az a másiknak jelentkezik olyformán, hogy beleüt az ablaküvegbe. Mit ad Isten, a barátunk megbetegedett és kórházba szállították. Komoly szívproblémái voltak és meg is műtötték, de a műtét után “ismeretlen” okokból kifolyólag a műtét utáni napon kómába esett. Érdekes módon egy alkalommal a halála előtt az ablaküveg egy hatalmasat durrant, mintha valaki egy követ dobott volna neki az ablaknak. De amikor az ablakra néztem, még csak egy repedés sem volt látható az üvegen, nemhogy betört volna. És rögtön eszembe jutott G. barátom. Ez eset után még egy hétig élt kómában, de amikor beleütött az ablaküvegbe, már akkor eldőlt az, hogy meg fog halni. Azóta sok alkalommal volt már jelen szellemi állapotban az összejöveteleken és adott valami üzenetet, hol az egyikünknek, hol meg a másikunknak, de főként nővérének, aki amikor nálunk részt vesz az összejövetelen, erősen érzi G. jelenlétét.

                                                                                               “Kőszikla”