"Az Evangéliumi Spiritizmus, a Szentlélek kijelentése. Letisztult keresztény hit és erkölcsbölcselet, valamint lélektan: a bűn felismerésének és a bűntől való szabadulásnak mélylélektana. Nagy, értékes, és tiszta világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen bűnben élő világnak, észérvekkel is alátámasztva a megtérés szükségességét."
Az álmokról 2.
Az álmokról 2.

Az álmokról 2.

Elmélkedések és tapasztalok az álmokról – 2.

3.2 Állatokkal álmodunk

Az állat és növényvilág az ember által kitermelt érzés-gondolatvilágból táplálkozik, ezért van egy titkos kapcsolat az ember és a körülötte megjelenő természet között.

Az állatok a valóságban is emberi tulajdonságokat örököltek, például ezért vannak vadállatok itt a földön, mert az ember is vad érzésekkel van a testvérei iránt.

Minden állat egy vagy több emberi tulajdonságot szimbolizál, de ez nem okvetlen egységes, jó, ha mindenki magának felteszi a kérdést, ez az állat milyen érzést vált ki belőlem?

Például a macska jelenthet egy olyan hízelgő állatot, amely nem igazából szeret, csak megjátssza, amikor igazán baj van, nem lehet rá számítani. Álomtól függetlenül, annak a személynek, akihez a macskák járnak, lehet ilyen tulajdonsága, ellenben a kutyás emberekre, megint más jellemző.

Vannak tipikus tulajdonságok, mint például, gyáva, mint a nyúl, erős, mint a bivaly, hűséges, mint a kutya, ravasz, mint a róka, alattomos, mint a kígyó, lassú, mint a lajhár stb. Ezek alapján a többi állatot is elemezni lehet.

A ló ellenkezőleg, akkor segít, amikor a nehéz dolgokat kell csinálni, megbízható, hűséges.

Az egér inkább kártevő, de ha valaki undorítónak tartja, akkor az undort is szimbolizálhatja, ha valaki azt látja benne, hogy mindent megrág, akkor a falánkságot is üzenheti.

A hideg nyálkás undorító csúszó-mászó állatok általában a szeretetlen, rideg, gyűlölködő tulajdonságokat szimbolizálják. Ha például béka, aki ugrik, akkor ennek az alaptulajdonságnak a hirtelen megnyilvánulását jelentheti: hirtelen harag. De ha kígyó, ami lassan kúszik, akkor pont az ellentéte, a kiszámított hamisság, ami lépésről lépésre terjeszti ki hatalmát.

3.Ismeretlen személyekkel álmodunk

Az ismerőseim közül többen álmodtak például migránsokkal. Személy szerint nem ismerjük őket, de hasonlóan az állatok elemzéséhez, ilyen csoportok is szimbolizálnak valamilyen tulajdonságokat. A migránsok otthagyták a szegényes életüket, mert nem voltak hajlandók vállalni az azzal járó szellemi feladatokat. Talán mi is ilyenek vagyunk amikor eldobunk egy „keresztet”, és elmegyünk egy olyan országba, ahol majd élhetünk anélkül hogy azért megdolgoztunk volna?

Szürke emberek a világ szürkeségét szimbolizálják, halott emberek, a szellemileg halottakat, gyerekek, a lelkileg gyerekeket, osztálytársak szellemi és fizikai munkatársakat, szegény emberek lelkileg fejletleneket stb.

Tehát, ha nem ismerjük a személyt, de keressük a szimbólumát, akkor nézzük meg a tulajdonságait, külsejét, ruháját, jellemét, ami az álomban előjön.

3.4 Önismereti és egyéb álmok

Ebben a részben inkább azokat az álmokat vizsgáljuk, amelyek nem üzenet jellegűek, de mégis emlékszünk rájuk és valamit elmondanak magunkról, talán érdekesek is.

Általánosan elfogadott dolog, hogy álomban az jön elő, amit napközben elnyomunk magunkban. Tehát olyan dolgok, amiket nem tudunk kibeszélni, megélni, és szőnyeg alá próbáljuk söpörni. Vagy például olyan dolgok, amiket ésszel gondolunk, de a lelkünk mélyén másként érzünk, és azt próbáljuk elnyomni – vagyis elnyomjuk a lelkiismeretünket.

Például, van egy személy, akihez vonzódunk, de a kapcsolatot nem tartjuk jónak valami okból (mert azt valaki fontos személy elítélné, vagy mert szégyelljük), ezért napközben próbáljuk elfelejteni, és nem törődni vele. Viszont van bennünk egy mély kapcsolódási vágy és ezért gyakran vele álmodunk.

Sokszor pont olyan dolgokról álmodunk, amiktől félünk, például leesés vagy nélkülözés, börtön, valaki lefog és fojtogat, stb.

Sokan álmodnak iskolával, hogy újra diákok és hogy ellenőrzőbe kell írni. Talán gyakori dolog, hogy amikor iskolások voltunk akkor a megfelelések (vizsgák) lelkileg próbára tettek minket, és ezt nem tudtuk kellően kibeszélni, megbékélni vele, főleg a kudarcokkal. Ugyanakkor üzenet jellegűek is lehetnek az ilyen álmok, hiszen szimbolikusan az iskolai vizsga az élet szellemi vizsgáira utalhat.

WC-és álmok is gyakran megjelennek. Tisztulásra szüksége van a testünknek és a lelkünknek is. Az álmodás egyfajta lelki tisztulási folyamat, ezért gyakran a testi tisztulási dolgok, mint képek megjelennek.  

Gyakran álmodunk gyerekkori helyszínekkel, mert azok tapadtak meg az altudatunkban. Pont ezért ezeknek a helyszíneknek nem érdemes konkrét jelentőséget tulajdonítani, inkább annak, ami történik ott. Például, ha a szülői házzal álmodom, akkor nem okvetlen úgy értelmezem, hogy az a szüleimmel is kapcsolatos, hanem csak ha ők is megjelennek benne.

Vannak olyan álmok, amelyek előző életeinkről árulkodnak, ezeket is jól fel lehet használni önismereti célokra. 

4. Rossz álmok – mit tegyünk?

Az rossz álmok kapcsán van egy tapasztalatom.

Egész gyerekkoromtól volt sok olyan álmom, ahol harcoltam a rám támadókkal, vagy menekültem előlük. De évekkel ezelőtt álmomban spontánul elkezdtem imádkozni betegekért, ismerősökért, de rám támadókért is, rám támadó vadállatokért is. Megdöbbentően hatásos volt, a harcolással szemben. A harcos álmokban általában, amikor legyőztem az ellenfelet, megújult az ereje, és újra nekem támadt, mintha soha nem lenne vége, hiába vagyok erősebb, hiába győzöm le, akkor is újra támad. Az ima hatására pedig, vagy eltörpült az ellenség, vagy megszűnt, vagy megtért, és jó ember lett, vagy az én oldalamra állt. Továbbá ébredés után nem volt bennem az a feszültség, ami korábban a harc vagy menekülés után volt. Előfordult olyan is álomban, hogy nem szűnt meg a rossz az ima hatására, de én felemelkedtem és tovább nem tudott nekem ártani. Olyan álomra viszont nem emlékszem, amikor imádkoztam, de nem szűnt meg a támadás vagy nem oldódott volna meg.

Tapasztalatom szerint ez a megoldás az álomvilágban a rossz álmokra, ellenségekre és vadállatokra. Minden féle rossz álom esetén az ima és különösen a kézrátételes ima segített.

Az ima úgy is segített, ha álomban nem is imádkoztam, de felriadtam az álomra, éreztem a félelmet, akkor pár perc imával el tudtam érni a békésebb állapotot.

Alulról felfelé magyarul: 1. Sajnálom, 2. Kérlek bocsáss meg, 3. Köszönöm, 4. Szeretlek. (Lenne azért még néhány sáv a piramisban, de ezt egy következő posztban.)

Tehát a nagy kérdés, mi fogja megváltoztatni az álomban azt, hogy reagálunk – hiszen ott leginkább nem vagyunk tudatosak. A válasz egyszerű: azt tesszük spontánul álomban, amit napközben is már spontánul teszünk, vagyis a jó szokást kell elérni, ahhoz, hogy álomban is szokásszerűen történjen. Évekig gyakoroltam azt, hogy minden probléma, baj, baleset esetén lelkiismeretvizsgálatot tartok és imádkozok. Ennek hatására kezdtem el az álmokban is spontánul imádkozni. Ennek az imának az a lényege, hogy magamban keresem azt a rosszat, amit tapasztalok – felteszem úgy is a kérdést, hogy mikor tettem ezt másokkal. Ha jön megértés, ha nem, bocsánatot kérek Istentől a tapasztalt rosszért, mintha én is tettem volna. Utána szeretettel fordulok az ügy felé, a velem szemben rosszakaró felé, mert tudom, hogy nekem van rá szükségem, mint megtapasztalás, nekem kell megoldani, feloldani. (Ho’oponopono – aki ismeri)

Láttam egy előadást, amelyben egy technikát mutattak be a tudatos álmodásról. Azt kellett napközben gyakorolni, hogy gyakran feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon ez most álom-e. Persze tudjuk, hogy nem az, de megpróbáljuk elképzelni, megpróbálunk eljátszani ezzel a gondolattal és úgy feltenni a kérdést. Amikor ezt hosszabb ideig csináljuk, akkor szokássá válik, és álomban is fel fogjuk tenni ezt a kérdést. Viszont álomban jó eséllyel fel fogjuk ismerni, hogy az nem a valóság, hanem álom, és onnantól tudunk tudatosan álmodni, vagyis irányitani az álmot. Álomban nem tudunk arra válaszolni, hogy mi volt az álom előtt, hogy kerültünk oda – ez is lehet egy teszt.

Ezt csak azért írtam le, mert ez segített megérteni, hogy mi alapján cselekszünk és hozzuk meg a döntéseinket álomban.

A hooponopono-technika-bemutatasa – SpiriT therapy magyarázó videója.

5. Idézetek

Az alábbi idézetek jól megalapozzák az álom mibenlétét, és így érthetőbbé válnak az összefüggések a lélek és az álmok között.

5.1 Részlet a Mai Kor vallásából – Az álom

„Mielőtt tovább mennék, megmutatom a halál mostohatestvérét, az álmot, mert a halál és az álom igen közeli rokonok. Általába véve halál nem létezik, csak a testre nézve; de vajon ebben az értelemben nem hal-e meg a test minden éjjel, ha mély álomban van az ember? Azt feleled: nem; de én azt mondom, hogy igen! Minden alkalommal, ha mély álomba merülsz, meghalsz, de csak félig vagy háromnegyed részben, mert tudd meg, oh bölcs emberi agyvelő, hogy ilyenkor szellemed eltávozik, és te ott maradsz öntudat, gondolkozás és akarat nélkül. Csupán a gépezet: a szív, a tüdő és az emésztőszervek működnek. De azok is lassabban; ehhez különben sem szükséges a te segítséged vagy akaratod. Ilyenkor a te éned valahol messze jár és élvezi azt a kis szabadságot, amit kap. Egy igen kicsiny – kis delejes szikrával tartja fenn az összeköttetést közte és közted, hogy távolról is megvédhesse házát (a testet), ha baj környékezné, nehogy a magára vállalt munka befejezése előtt használhatatlanná váljon.

Nyugodt, mély alvás alatt a test nem érez semmit, semmiféle kívülről jövő hatásokat nem fog fel. A fül nem hall, a szem nem lát, az orr a különböző szagok iránt érzéketlen, mert a szellem eltávozott, csak az éltető erő által van vele összekapcsolva. Ezalatt, hogy mit tesz, hol jár a szellem, a testi öntudatnak nem tartozik beszámolni, mert ő szabad; nem köti hozzá semmi, csak a bűn. De ha a szellem csak kicsit húzódik vissza, vagy ha a test nem engedi messze eltávozni, akkor különböző álomképek alakulnak, melyeket lelki szemeivel szemlél az alvó. Összeolvad a múlt a jelennel, a fantázia a valósággal és kész az álom. Egyiknél ijesztő, másiknál kellemes, harmadiknál egészen szenvedő állapotot hoz létre aszerint, amint a lélek érzi magát szabad állapotában. Ha a szellemet bűnök súlya terheli, csak, mint szenvedő szellem fogja magát érezni úgy az álomban, mint a halálban.

Az álom a szellemi és anyagi világ összekötő hídja, vagyis félig szellemi, félig anyagi élet, azaz a halál mostohatestvére. Az oly egyének álma, akik erős médiumitással bírnak, már komolyabb jelentőségű. Ezek sokszor rendes, mély álomba merülve, a tisztánlátás állapotába jutnak és látják a múltat, a jövőt; eseményeket, melyek tisztán bontakoznak ki előttük. Ilyenkor valamely intést kell áthozni a szellemvilágból az anyagi életbe, mit a jóakaró szellembarátaik bíznak rájuk. De teljes tisztaságban majdnem lehetetlen azt így áthozni, mert az agyban való átdolgozás mindig elvesz vagy hozzátesz valamit.”

A mai kor vallása – Az álom – Eszter médium

5.2 Részlet a “Titkos tanítások”-ból – Az álomélet

 „Az embernek és minden teremtett élőlénynek szüksége van az álomra, vagyis arra a pihenésre, amit az álomnak nevezett önmagába való visszahúzódás nyújt. Az álom alatt a szellem a lelki világba húzódik vissza, sőt amikor teheti, azaz amikor sikerül neki, a lelkivilágot is elhagyva a szellemi atmosztférába vonul vissza. Ekkor következik be, hogy a földön él, de a maga fokozata szerint abban a szférában is benne él, amely szféra az ő természetes munkájával, amelyet a testben végez, megnyílik a részére.  Tehát a természetes erők elpihennek, és ez alatt az idő alatt a szervező életerő is zavartalanul végzi a maga gépies munkáját. Ez a rendes, jó alvás törvényes menete.

Azonban vannak komplikált lelkek, amelyekben sok vágy feldolgozatlanul maradt, amelyeket az életben nem tud megvalósítani és a szellem kényelmetlenül érzi magát, újra meg újra szemben találva magát ezekkel az elrendezetlen vágyakkal, gondolatokkal és törekvésekkel, hogy ettől a kényelmetlenségtől megszabadulhasson, igyekszik ezeket mintegy befalazni, mintegy betokosítani, pedig azok folyton igyekeznek a felszínre jutni, és a tudat minden egyes megmozdulásával akaratlanul is megütközik.

Ezek az ütközések kivetítődnek az idegszférára, s ebben is zavarokat hoznak létre, ezek a zavarok pedig kihatnak a testre is. Ezek az ütközések aztán nyomot hagynak az agyban is, kimerültséget hoznak létre és ez mint ingerlékeny, rossz lelki természet jelentkezik. Ez az az eset, amelyre azt mondjátok, hogy valaki türelmetlen, és minden bántja őt, a kákán is csomót keres.  Ezek benső rossz hangulatukat kiszórják a világba és csodálkoznak, hogy nem szeretik és kerülik őket az emberek. Miután a külvilágot megfertőzték a bensőjük kivetítése által, az ő rossz érzésük a hasonló érzésekhez kapcsolódva megkeresi őket és szembesülniük kell vele az asztrál, de még inkább a mentál síkon. Amit itt gondolt, vagy képzelt az ott mint megvalósult állapot, vagy cselekmény jelenik meg számára és ahelyett hogy pihenne, velük kell küzdenie, mert mint tények előtte állnak és nem hagyják nyugton.

A testnek meg kell adni a kellő fizikai fáradtságot, szellemileg pedig ne terheljétek túl magatokat, különösen a lefekvés ideje előtt. Ne igyatok semmiféle izgató italokat, ne egyetek nehezen emészthető ételeket és főképp ne egyetek sokat. Ahogyan jólesik, úgy pihenjetek, s ahogyan a test megszokta, úgy feküdjetek. A testet nem szabad túltáplálni, mert a túltáplált test erőileg túlzsúfolt lesz, a vér anyaga megsűrűsödik, a sejtvilág erőszakosabbá válik, és percről-percre a lélektől akarja elvenni azokat az erőket, amelyek a lélek saját háztartására szükségesek.

Szükséges, hogy a test ne legyen nyugtalan elalvás előtt, vagyis amikor a szellemi tudat behúzódik a lélek világába, az idegeken keresztül ne legyen kénytelen a figyelmét a testből jövő hatások semlegesítésére, vagy feldolgozására fordítani. Szükséges továbbá, hogy az ember fizikailag elfáradjon; szükséges, hogy az idegek foglalkoztatva legyenek. Szükséges végül, hogy lelki békessége legyen az embernek, hogy ne bántsák felettébb lelki izgalmak és aggodalmak, ne bántsák különösképpen testi fájdalmak. Ha mindez megvan, akkor a szellemi tudat beljebb húzódik a lélek világába. És ha ott a lélek világában hasonlóképpen megnyugvás, béke és pihenésre való hajlandóság fogadja, akkor megkezdődik a mélyen alvás, szellem az életszalagot megnyújtva, a lélek világán keresztül, amennyire csak képes, olyan messze behúzódik a saját szellemi szférájába, és ott feldolgozza azokat a problémákat, amelyekkel földi életében foglalkozott. Mert minden szellem, ameddig mind a léleknek, mind a test idegszférájának a felüdülése megtörténik megnyugszik s lelki békében van önmagával, amelyet ti modern emberek hiába hajszoltok, hiába akartok mesterséges úton elérni.”

Titkos tanítások II. – Álomélet – Eszter médium

Írta Kecskés István, 2024 márciusában

.

A Ho’oponopono (ho-o-pono-pono) problémamegoldó módszer hawaii eredetű gyógyító művészet, a megbocsátás és megbékélés eszközeivel. Olyan életfilozófia, melynek révén kijavíthatjuk, majd az “isteni” tudatnak átadhatjuk törlésre azokat az emlékeket és programokat, amelyeket örököltünk, és amelyek a tudatalatti elménkben raktározódtak el. A népszerű irodalom szerint a hawaii őslakosok eredetileg úgy alkalmazták a szertartást a hétköznapi életükben, hogy összehívták a nagycsaládokat, mindenki mindenkitől bocsánatot kért, így teremtett magában békességet. A folyamat bocsánatkérésből, bűnbánatból és megváltoztatott szemléletből áll.[forrás?]

A Ho’oponopono hívei szerint minden, ami az életben problémaként jelenik meg, olyan emlék, program, amit ki lehet javítani, jóvá lehet tenni, és lehetséges törölni. Ily módon egyaránt használható testi, lelki, mentális, érzelmi és szellemi problémák, családi, párkapcsolati vagy közösségi konfliktusok megoldására, hiszen a probléma eredete, mibenléte semleges: lehetőség arra, hogy kijavítsuk, töröljük. Ami a Ho’oponoponót gyakorló személyből törlődik, az törlődik mindenkiből, az őseiből, a családtagjaiból és ismerőseiből. Lényege, hogy a gyakorlat résztvevője közelebb kerül az úgynevezett “isteni ősforráshoz”. A problémamegoldó módszer alapja az életünk eseményeinek, a benne szereplő személyek megjelenéséért vállalt 100%-os felelősségvállalás, miszerint bennünk van valami, ami bizonyos helyzeteket és embereket az életünkbe vonz. Az események, helyzetek mindaddig ismétlődnek, amíg más módon nem reagálunk rájuk. (Wikipedia)

.

Download this article as an e-book

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Facebook20
fb-share-icon