OLVASSUK EGYÜTT – 11

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

S Z E L LEMNYI LATKOZATOK.

Egy földi királyság.

Ki tudná jobban, mint én, Urunk eme szavának igazságát megérteni: Az én országom nem e világból való? Gőg volt az, amely engem a földön önkretett. Ki fogná fel jobban e világ királyságainak a semmiségét, mint én?

Mit hoztam én magammal földi királyságomból? Semmit, éppenséggel semmit; és hogy a lecke még borzasztóbb legyen, nem is követett engem egészen a sírig! Az emberek közt királynő voltam, s azt hittem, mint királynő lépek be a mennyek országába is. Milyen csalódás! Milyen megalázás, amikor itt, ahelyett hogy mint Uralkodót fogadtak volna, magam felett, de nagyon is magam felett olyan embereket láttam, akiket én nagyon kicsinyeknek tartottam és akiket megvetettem, mert nem voltak nemes vérből valók! Óh mennyire megértettem akkor a földi tisztségek és nagyságok hiúságát, amelyek után olyan mohósággal kapkodnak az emberek!

Hogy az ember ebben az országban helyet készítsen a maga számára, ahhoz lemondás, alázatosság, mennyei származású irgalmasság és mindenki iránt való jóakarat kell. Itt nem fogják azt kérdezni, hogy mi voltál, mily rangod volt, hanem hogy mi jót műveltél, hány könnyet szárítottál fel?

Óh Jézusom, azt mondtad, a te országod nem e világból való, mert szenvedni kell, hogy az ember a mennyországba jusson. A trón lépcsője nem vezet ide. Az életnek a legfáradságosabb ösvényei azok, amelyek idevezetnek. Keressétek a tüskés, tövises és nem a rózsák közötti utat! Az emberek a földi javak után futnak, mintha megtarthatnák azokat; de itt eltűnik a csalóka kép, nem sokára észreveszik, hogy csak árnyék volt az, amibe kapaszkodtak és a tartós, szilárd javakat, amelyek egyedül képesek megszerezni a mennyben való tartózkodást, amelyek egyedül képesek nekik megnyitni a hozzájutást, elhanyagolták.

Szánjátok azokat, akik nem jutottak be a mennyek országába, segítsétek őket imáitokkal, mert az ima emeli az embert a magasság Urához; ez az ég és a föld közötti kapocs; erről soha meg ne feledkezzetek! (Egy francia királynő. Le Havre, 1863.)

III. FEJEZET.

Az én Atyám házában sok hajlék van.

A bolygó szellemek különböző állapotai. – A lakott világok különböző osztályai. – A föld rendeltetése. A földi nyomorúságok okai. – Szellemnyilatkozatok: Felsőbb és alsóbbrendű világok. – A bűnhődés és megpróbáltatás világai. – Az erkölcsi újjászületés világai. – A világok fejlődése.

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Hisztek az Istenben, higgyetek én bennem is. Az é n A t y á m h á z á b a n s o k h a j l é k v a n . Ha pedig nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmentem és nektek helyet készítettem, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János XIV. 1-3.)

A bolygó szellemek különböző állapotai.

Az Atyának háza: a világegyetem; a különböző hajlékok azok a világok, amelyek a végtelen térben keringenek, és az inkarnált szellemek előhaladása fokához mért tartózkodási helyekül szolgálnak.

Eltekintve azonban a világok különbözőségétől, ezeket a szavakat a bolygó szellemek boldog vagy boldogtalan állapotára is lehet vonatkoztatni, amely a végtelenségig váltakozik az anyagi kötelékekből való többé vagy kevésbé független voltuk, környezetük, világnézetük, érzéseik, felfogásuk szerint. Míg egyesek nem távozhatnak abból a körből, amelyben éltek, mások felemelkednek és bejárják a teret és a világokat. Míg bizonyos bűnös szellemek sötétségben bolyongnak, a boldogok ragyogó 44 világosságnak és a végtelenség fenséges látványosságának örülnek végre. Míg a gonosz lelkiismereti furdalástól, és kínoktól gyötörtetve, gyakran elhagyatva, vigasz nélkül, szeretete tárgyaitól elkülönítve, erkölcsi fájdalmak által szorongatva nyög: az igaz egyesülve azokkal, akiket szeret, kimondhatatlan boldogság örömeit élvezi. Így vannak szintén számos hajlékok, ámbár nincsenek elhatárolva, sem bizonyos helyre korlátozva.

A lakott világok különböző osztályai.

A szellemek által adott tanításból következik, hogy a különböző világok lakóik alantassági vagy haladási fokához mérten egymástól nagyon különböző állapotban vannak.

Ezek között vannak olyanok, akik természetileg és erkölcsileg alantasabbak a föld lakóinál, mások ugyanazon a fokon vannak és mások megint kisebb vagy nagyobb mértékben, de minden tekintetben felül haladják őket. Az alsóbbrendű világokban a lét egészen anyagias, szenvedélyek Uralkodnak és az erkölcsi élet majdnem semmis. Azon a módon, ahogy emez fejlődik, az anyag befolyása olyannyira kisebbedik, hogy a haladottabb világokon az élet úgyszólván teljesen szellemi.

A középrendű világokon a jónak és a rossznak keverékét, s az előhaladáshoz mérten egyiknek vagy másiknak túlsúlyát találjuk. Ámbár a különböző világokat nem lehet kategorikus osztályokba sorozni, de helyzetük, rendeltetésük és legkiemelkedőbb színárnyalatuk szerint így lennének osztályozhatók: kezdetleges világok azzal a rendeltetéssel, hogy az emberi lélek első testetöltésére szolgáljanak. Bűnhődések és megpróbáltatások világai, ahol a rossz túlsúlyban van. Az erkölcsi újjászületés világai, ahol azok a lelkek, akik még jóvátételre várnak, új erőt merítenek, kipihenvén küzdelmeik fájdalmait. A boldogság világai, ahol a jó túlsúlyban van a rossz fölött. Az égi, vagy isteni világok, a megtisztult szellemek tartózkodó helyei, ahol teljesen a jó uralkodik. A föld a bűnhődések és megpróbáltatások világaihoz tartozik, azért kell az embernek annyi nyomorúsággal küzdenie.

Az ugyanegy világon testet öltött szellemek nincsenek véglegesen ehhez fűzve, és haladási folyamatuknak minden változatát, amely éppen a tökéletesség elérésére szükséges, nem végzik szükségkép ugyanott. Mikor valamely világon azt a haladási fokot, amelyet az magával hoz, elérték, más haladottabb világba mennek át, és így tovább mindaddig, amíg csak a tiszta szellemek állapotát el nem érik. Ez mindannyi állomás, és mindegyiken haladásukhoz szükséges előmeneteli feltételekre akadnak. Jutalomszámba megy nekik, amikor a magasabb rangú világba érkeznek s büntetésük, amikor a boldogtalan világon való tartózkodásuk meg van hosszabbítva, vagy mikor még boldogtalanabb világra vannak kárhoztatva, mint az volt, amelyet kénytelenek voltak elhagyni, mert a rosszban megátalkodottak maradtak.

A föld rendeltetése. A földi nyomorúságok okai.

Csodálkoznak az emberek, hogy a földön annyi gonoszság, annyi rossz szenvedély, annyi nyomor és annyi mindenféle gyöngeség találtatik, és ebből azt következtetik, hogy az emberi nem szánalmas társaságot képez. Ez a vélemény abban a korlátolt látókörben leli magyarázatát, amelyben az emberek élnek, és amely hamis képet nyújt az összességről. Tekintetbe kell venni, hogy a földön nem az egész emberiség látható, csak ennek nagyon kis töredéke. Valóban az emberi nem magában foglal minden értelemmel bíró lényt, akit csak a világegyetem magában foglal. Mi a földnek népessége a világok összes népességeihez viszonyítva?! Sokkal kisebb, mint egy kis falucskának népessége valamely nagy birodalom népességével öszszehasonlítva. A földi emberiség anyagi és erkölcsi helyzetén nincs mit csodálkozni, ha az ember tisztában van a föld hivatásával és azok természetével, akik lakják.

Valamely nagyváros lakiról nagyon hamis képet nyernénk, ha őket az alsóbbrendű és piszkos városnegyedek lakossága szerint ítélnők meg. Kórházban csak betegeket és nyomorékokat látunk, fegyházban az összes vétkeket és rútságokat látjuk egyesítve, az egészségtelen vidékeken, a lakosság többsége halvány, gyöngélkedő, beteges. Tekintsük hát a földet úgy, mint egy várost, mint kórházat, mint javító intézetet, vagy mint egy egészségtelen vidéket, mert a föld mindez együttvéve. És meg fogjuk érteni, miért van itt több bánat, mint vígság; mert kórházba nem szokás azokat küldeni, akik jól érzik magukat, sem javítóintézetbe azokat, kik rosszat nem követtek el; és sem a kórházak, sem pedig a javító intézetek nem a mulatság helyei.

Éppen úgy, mint a város összes lakossága nincs kórházba és fogházba zárva, az egész emberiség sincs a földön. Amint kilép az ember a kórházból, amikor meggyógyult és a fogházból, amikor letelt az ideje, éppúgy elhagyja az ember is a földet, hogy boldogabb világokat keressen fel, amikor t. i. erkölcsi gyöngéiből már kigyógyult .”

Folytatás – OLVASSUK EGYÜTT – 12

Hogy kerül ide Blavatsky? Elrettentésül.

Mert ennél a résznél említem meg, a letűnt világokat. A mai embereket jobban foglalkoztatja Atlantisz, Mu, vagy Lemuria, mint az a pár év, ami előttük van – sőt az a végtelen idő amibe zárják magukat ezekkel a gondolatokkal. De nem is lehet ezen nagyon csodálkozni, hiszen a teozófia megalapítója Blavatsky (aki spiritisztaként indult) az 1800-as évek végén írt könyveiben komolyan foglalkozik Lemúriával, ahol az emberiség előemberei éltek. Elképesztő fantáziával … Nem csoda, hogy Vay Adelma és Ödön – bár jó ismeretségük révén kapcsolatban voltak és beléptek az 1875-ben alapított társaságba, – rövidesen ki is léptek, mert nem tudtak egyetérteni ezekkel a számukra téves irányzatokkal.

Csak jelzem vitapartneremnek, hogy a Szellemi Búvárok Pesti Egylete 1871-ban alakult és 1873 tavaszán kapták meg a hivatalos belügyminiszteri „működési engedélyt”. A New York-i Teozófiai Társaság pedig 1875-ben …