A szektákról

A szektákról – tudjuk, az evangéliumi spiritizmus nem szekta

Látszólag nem tartozik az evangéliumi spiritizmus témakörébe, de gyakran rásütik a kisebb közösségekre, hogy: szekta.

A szekták olyan közösségek, amelyek az Istent kereső embereket hamis ígéretekkel és csodás vallási élmények reményével csalogatják. A közösség élén nagyhatalmú, karizmatikus vezér áll, akinek akarata érvényesül, véleményének kötelező elfogadása mellett. Szigorú játékszabályok vannak, melyek betartása – a vezér kivételével – mindenki számára kötelező.  A szekták a fiatal, befolyásolható embereknél különösen veszélyesek, mert a szeretet nevében invitálják őket, társaságot és megértést adnak, ugyanakkor hamarosan a szülők és rokonok ellen fordítják őket (természetesen „bibliai alapon”). Szinte agymosáson mennek keresztül, vakon követik a vezért.

A szekták főbb ismérvei:

• Övéké (pontosabban a vezéré) az egyetlen igazság, minden más hamis tan.
• Nem lehet elhagyni a szektavezérhez való igen erős kötődés miatt, akiben lelki üdvösségük egyetlen zálogát vélik a tagok megtalálni. A félelem, hogy elvesztik Istenhez vezető utat valóságos bábuvá teszi őket. Leginkább a középkori egyházi átok fenyegetettségéhez hasonlítható helyzetben érzik magukat. A vezér dicsérete és elismerése mindennél fontosabb számukra.
• A gondolkodást, a nyiladozó felismerést és vitát nem tűrik, az ilyen tagokat kiközösítéssel fenyegetik, vagy kiközösítik. Ilyenkor – az erős kötődés miatt – a legnagyobb kétségbeesésbe, nem ritkán az öngyilkossági gondolatokba taszítják őket, nem törődve lelki fájdalmukkal. Ugyanez áll fenn a „játékszabályok” megsértése esetén is.
• A vezér folyton korholja a tagokat önállótlanságuk és döntésképtelenségük miatt, miközben mindent elkövet a függés fenntartására és a tagok (magán-) életének irányítására.
• A vezér valamilyen adottsága miatt Isten különleges küldöttjének (gyakran Jézus földi inkarnációjának) hiszi magát, és ezt a „titkot” „bizalmasan” megosztja a közösség tagjaival, akiket e bizalom boldogsággal és kiválasztottság tudattal tölt el.
• A vezér tekintélyelvű működését sokszor álszerénységgel és önostorozással leplezi, melynek fő funkciója annak megelőzése, hogy bárki kérdőre vonja, vagy számonkérje (Cyrano effektus). Vagyis mindenféle kontrol elhárítása. Aktuális szemlélete zsinórmértékül szolgál. Éjjel nappal telefonkapcsolattal áll a tagok „rendelkezésére”, (emiatt állandóan túlhajszolt, fáradt és a közösségért munkálkodó ember benyomását kelti) akik tanácsai nélkül az élet legegyszerűbb kérdéseiben sem mernek dönteni.
• Látszólagos demokrácia mögött kemény katonás hierarchia uralkodik, (esetleg) hűséges és feltétlen engedelmes alvezérekkel. Minden részletkérdésre Bibliai (vagy más szent könyvből való) idézetekkel azonnali választ adnak. A helyes értelmezés joga természetesen a vezéré.
• Pénzt kérnek rendszeresen, és gyűjtenek, gyakran bibliai helyekre hivatkozva, és a pénz nagy része a vezérnél köt ki.
• Vallásukat erőszakosan ráerőltetik gyengébb, befolyásolható társaikra. Alapvetően azonban a szektavezető az egyetlen út Isten felé, bármilyen vallásról, legyen szó.
• Fanatikusak. Gyakran túlemelkedettség és felfokozott érzemi kitörések jellemzik összejöveteleiket, sírással és élénk hallelujázással fűszerezve. Hajlamosak az élet történéseiben Isten személyükre szabott intézkedéseit felismerni. A szellemi kapcsolat legalacsonyabb rendű (esetleges) megnyilvánulása (fizikai jelenségek) – az ilyen irányú tapasztalatok hiányában – fokozza a különleges kiválasztottság tudatukat és a vallásokat degradáló szemléletüket, holott a fizikai jelenségek eredeti funkciója a legmélyebb hitetlenségből való ébredéshez való segítségnyújtás.
• Általában a szeretetről beszélnek, de nem élik meg a gyakorlatban, csak hirdetik, és valójában az első számú erény a vezérhez való hűség. Ennek leginkább „önkéntes” (lelki terror által kiváltott belső kényszer hatására) adakozással, és az állandó feddések elfogadásával adják tanújelét.
• A lemondás és adakozás hirdetése mellett a vezér zavartalanul hódolhat (akár luxus) szenvedélyeinek.
• Jellemző a lázas készenlét és várakozási állapot élőn tartása, táplálása valamilyen nagy sorsfordító eseményre, esetleg világvégére, ahol természetesen a csoportnak kitüntetett és fontos szerepe lesz.
• Szinte kötelező az álmok és látomások „kiprovokálása” és azok kollektív kiértékelése, mindenféle élethelyzetekre, sokszor önmegvalósító jóslatokra.

Nem kell, hogy a felsorolt valamennyi ismérv fennálljon,

elegendő ezekből néhány, és máris szektatag lettél.

A szektavezér gyakran „inkvizítor” típus: Olyan fanatikus, aki a gyengébbeket terrorizálja. Álmai, látomásai vannak, mintegy előképeként a hamarosan bekövetkezendő nagy történéseknek. Bűntudatot képez, állandóan szidja, vagy parancsolgat és osztja a tanácsait úgy, hogy a saját tudását állítja be az egyetlen legbiztosabb tanításnak. Gyakori mondatai:   

„Nézz már magadba!”

„Engedd már el a félelmeidet”

„Ha érted, miért csinálod még mindig?”

Az ilyen inkvizítor áll a kórházban a becsövezett lélegeztető gépen lévő barátja mellet és sziszegi a fülébe: „Hát kellett ez neked, miért csináltad ezt magadnak?”

Szeretet és fényt hirdetve porig alázza a gyengébbek önbizalmát. Mesternek tünteti fel sokszor magát. Elmondja helyetted, hogy mit kell látni, és ha nem azt látod, akkor lekicsinylően megaláz – sokan inkább emiatt hazudnak a kedvéért.

(Felhasznált irodalom: Karsay István” Beavatás” c. előadása, valamint személyes tapasztalat)

ÁGOSTON