ALAPOK – a „Szellem, Erő, Anyag” ismertetése 3.
Tóvölgyi Titusz volt az, aki legelőször fordította a „Szellem Erő, Anyag”-ot magyar nyelvre. 1899-ben fogott hozzá, 1900-ban sikerült kiadni. Később 1923-ban Havas Andor újra fordította. Én most az első kiadás 3. előszavát adom közre, Tóvölgyi bevezetőjét, mégpedig szó szerint, ahogy az 124 évvel ezelőtt megjelent a könyvben. Kicsit néhol régies, de abszolút érthető.
HARMADIK ELŐSZÓ.
„E könyv magyarra fordításába fogni, nagy merészség volt tőlem. Hogy a fordítás valami kitűnően sikerült volna, azzal nem is dicsekszem. Ennek a könyvnek minden más, emberi agyból származó könyvtől eltérő az a sajátsága van, hogy megírása az átfordításnál sokkal könnyebb munka volt. Méltóztassanak elolvasni az előszót a médium férjétől, és méltóztassanak elolvasni a zárszót a médium kezét vezető szellemektől, tehát elsőből ki fog tűnni, hogy a mit a médium egy fél óra alatt irt, annak lemásolásához két óra, tehát négyszer annyi idő kellett; a zárszóból pedig ki fog tűnni, hogy a mit a médium arról és abból a mit írt, nem tudott semmit. Ez eléggé bizonyítja, hogy a könyv megírása még a lemásolásnál is négyszerte könnyebb dolog vala, lefordításánál pedig alighanem százszor könnyebb.
Az eredeti nyelv ugyanis, melyben a könyv írva van, németre fordított szellemnyelv.
Meg lehet ismerni minden sorból, hogy fordítás a német is, csak hogy ezt a fordítást, szellemnyelvből németbe, nem emberek eszközölték. Megérthetésére nézve éppen nem könnyebb a magyarnál.
Szegény ahhoz még a német nyelv is, pedig a német egy-egy magyar kifejezést vissza tud adni ötféle árnyalatban is, de azért kénytelen idegen kifejezésekhez, még pedig mű- és csillagászati, pláne még egészen új spiritualisztikus kifejezésekhez folyamodni. A mire tehát a t. olvasó figyelmét fölhívni bátorkodunk :
1. A stiláris hibákban fennakadni ne méltóztassék. Némely részét, hogy a leghelyesebb kifejezésre akadjak, annyira összevissza forgattam, hogy az irály minden inkább, csak nem hibátlan. A fősúlyt a megérthetőségre fektettem, a mi pedig az eredeti szöveghez oly hűséget követelt, miként az eltérés, ha csak egy szótól is, az egész mondatnak más értelmet adhatott volna. Hát a hol nem csak a kifejezéshez, de magához a szóhoz is ragaszkodni kellett, ott az irály teljesen korrekt követése részemről legalább elérhető nem volt. A czél most nem lehet más mint az, hogy megértsük, megérthessük. Addig tanulmányozzuk, addig olvassuk, addig gondolkozzunk felette, hogy megérthessük. És annak a tanulmánynak, annak az olvasásnak, annak a gondolkozásnak jutalma meglesz, mert földerül előttünk az alkotás, a mindenség, a „szellem, erő és anyag” emberi ész által máskülönben soha ki nem található, el nem gondolható és képzelhető, mélységes titka
2. Teljes figyelmébe ajánlom az olvasónak, a negyedik előszóban, a médium vezetőjétől jövő figyelmeztetéseket, és nagyon helyes lesz, ha az ott jelzett szavak magyarázatát, mielőtt az olvasáshoz fogna, minden olvasó leírja magának és olvasás közben útbaigazitóul használja.
Hanem aztán ! — Aki fölfogta és megértette, annak megfizethetlen!
Az sajnálkozással tekint azokra, kik a világítást nélkülözve a sötétben tapogatóznak, tévelyegnek.
Épp az irálynak ez a tömörsége, ismételjük, földfölöttisége képviseli azt a meggyőző áldást, hogy igen igen! Van másvilág! Van szellemközlekedés! És hogy Isten ezt a szellemközlekedést nem tiltja, de elősegíti és akarja! Mert hogy egy 26 éves nő: nem egy tudományos képzettséggel nem biró nő, de ha bölcsőjétől kezdve mindig tudományokkal foglalkozott volna, akkor is képtelenség föltételezni, hogy Önnön magától ki tudta volna találni ezt!
Hiszen Isten e műnél nem pusztán a műben magában nyilatkozik, de a művet létrehozó körülményekben is! Maga az a figyelem, melylyel az emberi gyengék és fölfogások iránt viseltetik, hogy e művet nem férfi által íratta meg, hanem e 26 éves nő által, ki tisztaságban, Isten-félésben, vallásosságban s az íráshoz való szellemi kellékek bírásában ama kívánalmaknak, melyek magas szellemekkel az érintkezést lehetővé teszik, megfelelt: de fiatal és tudományokban járatlan nő lévén, ment még attól a gyanútól is, hogy ezt a megnyilatkozást önnön magától hozhatta volna létre.
De még a családi körülmény, a helyzet is tekintetbe volt véve itt!
Az a műveltségi fok, az a társadalmi állás, az a helyzet, melyet maga a család elfoglalt, minden oly föltevést, melylyel az emberi gyanakvás máskülönben előállhatott volna, kizárt. Itt csakugyan nem gondolható el semmi oly ok, mely, a magasabb befolyást kivéve, földies indokokból indulhatott volna ki, sőt ha a dolog természetét vesszük, önfeláldozással járt az! Hiszen a médium csak gúnynyal és szarkazmussal találkozott mindenfelé!
Földi ember önszántából, saját érdekkörének fölfogásából, a bizonyos társadalmi visszahatást is mérlegelve, soha se fog elkövetni olyasmit, a mi neki ezekből a szempontokból kiindulva kárát okozhatná, — ha csak arra valami által befolyásolva nincs. Nos hát az a befolyás itt, a mint a német mondja „liegt auf der Hand!“ (német idiomatikus kifejezés, ami azt jelenti, hogy valami nyilvánvaló vagy világos) — félremagyarázhatlan.
Mindezek oly bizonyítékok, oly erős szellemi vértezetek, hogy a gyanusító hitetlenség összes fegyverzete se képes arra, hogy csak egy gyenge karczolást ejthessen rajta.
És midőn silány fordításomat ezzel a spiriszta olvasó kezeire bocsátom, az a gondolat biztat, hogy csak egy harmadrészének teljes megértése is megnyitja előtte a nagy mindenség fölismeréséhez vezető tudás szellem-útját!„
Tóvölgyi Titusz, mint fordító.
Reiner Ágoston: a „Szellem, Erő, Anyag” ismertetése III. rész
