„A TI HALOTTAITOK ÉLNEK”

„Nem mondom én, hogy ne keressétek fel azt a helyet, ahol azoknak a porai pihennek, akik elköltöztek, de nem szükséges, hogy ezt azon a napon tegyétek, amikor a tömegek róják le a kegyelet adóját olyan külsőségekkel, amelyek sokszor mint anyagi teher nehezednek a lelkükre. Ti ezt ne cselekedjétek; azért ne cselekedjétek, mert a ti halottaitok élnek, a ti halottaitok nem ott vannak a sírok világában. A ti halottaitok élnek, azok emlékezetének tehát a ti szívetekben kell lennie annál a szeretetnél fogva, amely titeket velük összekötött, és kell is, hogy összekössön a viszontlátásig. 

Tinektek föl kell emelkednetek abba a világba, ahol ők vannak, abba a láthatatlan világba, ahol ők élnek, és tovább ténykednek; ahol tovább folytatják az útjukat a földön megkezdett jóban. Tinektek az imádság szárnyain fölemelkedve Isten elé kell vinnetek azt a szeretetet, amelyet a földön mint kicsiny virágot adott Isten a szívetekbe, hogy kikeljen és a kicsiny virágmag szárba szökkenjen, leveleket hajtson, virágokat hozzon, amely virágoknak illata betöltse az emlékezéseteket, és abba az élő világba vezessen titeket, ahol minden él.

 A szeretetnek ezt a virágát, az összetartozás kapcsolatát Isten elé kell vinnetek, hogy Isten megtisztítsa, megáldja, megszentelje azt a viszontlátás pillanatáig, a nagy találkozásnak napjáig, amit az Isten a hívőknek ajándékozott a hitük és szeretetük megérdemelt jutalmazásául. Ezt az ígéretet adta nektek Isten, és ezt az ígéretet kell mindnyájótoknak  a szívetekben hordoznotok.

Istenben, Istennél találkozásunk lesz ama nagy napon, amelyet Ő rendelt azért, hogy hogy minden szeretet megáldassék és kitöltessék, minden reménység és minden vágy megvalósuljon. Ez a szeretet az, amely nem hal meg, amely nem foszlik szét, nem semmisül meg, mert Isten megáldotta, megszentelte és még erősebbé, még életképesebbé tette, hogy minden időben, minden megpróbáltatás és szenvedés közt mint erős és megrongálhatatlan páncél távoltartsa az emberi lélektől a reménytelenséget, a hitetlenséget, a kétségbeesést és azt a szomorúságot, amely a lelkeket felőrli, és megsemmisíti azokat az értékeket, amelyeket igaz hitből szerzett az emberlélek magának az Isten ígéretével. 

Ti elmehettek, mint por a porhoz; a test, a testi ember felkeresheti kedveseinek porait, és az emlékezés virágait lerakhatja a sírra és hullathat könnyeket is, hiszen a szeretet, a reménység nem zárja ki azt, hogy az ember fájlalja azoknak a távollétét, akiket immár testi szemeivel nem láthat, testi füleivel nem hallhat, kezét nem kulcsolhatja egybe azokéval, akik elmentek; hiszen a szeretet örök, és a test is szeretheti a testet az emlékezés szerint.

De ez a testhez való szeretet csak üres reménytelenséget, szomorúságot nyújt a nélkül a reménység nélkül, hogy az, aki abban a testben élt, aki abban a testben szeretett, aki abban a testben munkálkodott és a szeretetének kifejezést adott, ott él abban a láthatatlan világban, ahová meg kell térnünk mindannyiunknak, akik valaha itt élünk és akik itt élni fogunk. Ez a szeretet annak szól, aki immár ott van a láthatatlan világban Istennél, az örökkévalóság törvényében.

Tehát a hívő lélek felemelkedik Istenhez és felkeresi lélekben azt, akit szeret, leteszi az ő pár szál virágát a porhoz, de a lélek fölemelkedik a lélekhez, és fölemelkedik Istenhez, hogy megáldja és megszentelje azt az utat, amely még előtte van a viszontlátásig, mígnem az elköltözöttel együtt visszatér a jövőből a jelenbe, és elvégzi mindazt a munkát, mindazt a kötelezettséget, amelyet az Isten törvénye rábízott és elébe szabott.  […,]

Azért testvéreim, imádsággal, békességgel, Isten ígéretébe vetett reménységgel meglátogathatjátok elköltözötteitek sírjait. Imádkozzatok értük, és a ti irántuk táplált szereteteteket Istennek mutatva be, jöjjetek ismét vissza abban a reményben, hogy Isten meghallgatta könyörgéseteket.  Azután végezzétek a munkátokat, terjesszétek a világosságot, élesszétek a szeretet tüzét, amely minden hidegséget legyőz, minden halált, minden szenvedést megsemmisít, az ellenségeskedések helyébe megértést, szeretetet, kiegyenlítődést szerez s új világot teremt körülöttetek. Így lépjetek minden nappal, minden perccel előbbre az örökkévalóság útján.”

Ezoteriák. A Névtelen Szellem kinyilatkoztatásai Eszter médium útján azok számára, akik az igazság benső lényegébe behatolni képesek. II. kötet: A halottak kultuszáról

A Pozitív gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. Attól ilyen jó.