OLVASSUK EGYÜTT – 3

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN – 2/2.

II. A spiritizmus nagy jelentősége. 2.

Abban a helyzetben vagyunk, hogy a földgolyó különböző pontjain működő közel ezer spiritista körben kapott szellemnyilatkozatokból világosan kivehetjük azokat az elveket, amelyeken ez az összhang fölépül. Ez a tapasztalat vezetett bennünket mind a mai napig s ez fog vezetni azokba a régiókba is, amelyeket a spiritizmus van hivatva föltárni. És így, amint a legkülönbözőbb helyeken, Franciaországban úgy, mint a külföldön kapott szellemnyilatkozatokat figyelmesen tanulmányoztuk, e kinyilatkoztatások egészen speciális természetéből arra a megismerésre kellett jutnunk, hogy azoknak az a céljuk, hogy új útra tereljenek bennünket és már itt az ideje, hogy egy lépést tegyünk előre.

Ezeket a kinyilatkoztatásokat nem egyszer burkolt kifejezésekben adták le és így mélyebb tartalmukat azok sem vették észre, akik kapták; más esetekben meg azt hitték a jelenlevők, hogy csak ők egyedül kapták a kijelentést, így elszigetelve természetesen nem sok értékük lett volna e nyilatkozatoknak, amelyeknek éppen egybehangzásuk adja meg a fontosságot. Mikor azonban eljött az ideje, hogy összegyűjtve a nyilvánosság elé kerüljenek, azonnal eszébe jut mindenkinek, hogy ő is kapott hasonló szellemű nyilatkozatot. Ez az a fő momentum, amelyet szellemi vezetőink segítségével megfigyeltünk és tanulmányoztunk, akik megtanítanak bennünket arra, hogy meg tudjuk ítélni a körülményeket. S azt, hogy végrehajtsunk-e valamely dolgot, vagy tartózkodjunk-e tőle?

Ez az általános, és magában a tanban rejlő ellenőrzés a biztosítéka annak, hogy a spritizmus a jövőben közkinccsé válik,

s megsemmisít minden vele ellentétes elméletet, mert mindenikben az igazság kritériumát fogják keresni. Ennek köszönhető a „Szellemek könyvé”-nek és a „Médiumok könyvé”-nek sikere, mert bárki, bárhol közvetlenül megkaphatta a szellemektől az e könyvekben formulázott igazságok megerősítését. Ha ők e tételeknek egymás után mind ellenmondottak volna, e könyvek is régen a fantasztikus elméleteket tartalmazó irodalmi termékek sorsára jutottak volna. Maga a sajtó támogatása sem mentette volna meg azokat a hajótöréstől, míg ellenben még e támasztól megfosztva is, nem kevésbé gyors utat tettek meg, mert a szellemek támogatásában részesültek, akiknek jóakarata túláradó mértékben kárpótolta az emberek rosszakaratát. És hajótörést fognak szenvedni a szellemektől vagy az emberektől származó mindazok az eszmék, amelyek nem állják meg ennek az ellenőrzésnek a próbáját, melynek hatalmát senki kétségbe nem vonhatja.

Tegyük fel, hogy bizonyos szellemeknek kedve kerekednék valami cím alatt e tannal ellentétes értelmű könyvet tollba mondani,

sőt tegyük fel, hogy ellenséges célzattal a tan diszkreditálására leadott hamis közlemények az emberi rosszakaratot is fölkeltenék: micsoda befolyásuk lehetne az ilyen iratoknak, ha azokat a szellemek minden oldalról meghazudtolják? Ez utóbbiak hozzájárulását kellene biztosítani minden esetben, valahányszor valamely rendszer az ő nevükben kerül a nyilvánosság elé.

Egy szellem véleményétől az összesség véleményéig akkora a távolság, mint egytől a végtelenig.

Mit tehetnek az ócsárlók összes érvei a tömegek véleményével szemben, amikor körünkből eltávozott szeretteink a világ minden sarkában, és minden család kebelében milliószámra hallatják hangjukat, s egyhangúlag pálcát törnek felettük? Vajon a gyakorlat nem erősítette-e máris meg az elméletet? Mivé lettek mindazok a vállalkozások, amelyeknek a spiritizmust úgyszólván meg kellett volna fojtaniuk? Mi volt képes csak gátat is vetni haladása elé? Ebben a kérdésben mind a mai napig senki sem vette tekintetbe az egyik legfontosabb szempontot: mindegyik önmagára számított és nem számolt a szellemekkel. Az egybehangzás elve még más biztosítékot is nyújt a spiritizmusnak, nevezetesen a felekezetek mesterkedéseivel szemben, ha azt esetleg saját előnyükre akarnák felhasználni, és hozzácsatolni az ő rendszerükhöz. Bárki kísérelné is meg, hogy a spiritizmust eltérítse gondviselésszerű céljától, kudarcot vallana annál az egyszerű oknál fogva, mivel a szellemek éppen nyilatkozataik egyöntetűségével minden az igazságtól eltérő módosítást megdöntenek.

Mindezekből az a fő igazság következik,

hogy ha valaki e megállapított és szentesített eszmék haladásának útjába akar állani, talán kis, helyhez kötött, rövidéletű zavart okozhat ugyan, de általánosan érvényesülni nem fog sem a jelenben, annál kevésbé a jövendőben.
További következtetés, hogy a spiritizmus tanának egyes, még nem eléggé megvilágított pontjaira vonatkozó szellemnyilatkozatok nem tekintendők mindaddig törvényekül, míg elszigetelten jelentkeznek, amelyeket tehát csak teljes óvatosság mellett tanításokként kell fogadni. Nyilvánosságra hozataluk pedig a legnagyobb óvatossággal történjék, és ha már szükségesnek látszik, azt csak mint többé vagy kevésbé feltételes, de mindenesetre
még megerősítésre szoruló véleményt szabad hangoztatni.

Ezt a megerősítést feltétlenül meg kell várnunk, mielőtt valamely elvet, mint abszolút igazságot hirdetnénk,

ha nem akarjuk, hogy könnyelműséggel vagy hiszékenységgel vádolhassanak bennünket.
A magasabb szellemek rendkívüli bölcsességgel járnak el nyilatkozataikban; a tan nagy kérdéseit fokról-fokra világítják meg olyan mértékben, amennyire a hallgatók értelmisége a magasabb világrend igazságainak felfogására alkalmas és amennyire a körülmények újabb eszme kibocsátásának kedveznek. Innen van, hogy kezdettől fogva sohasem mondtak meg egyszerre mindent mind a mai napig, nem engedve az emberek türelmetlenségének,
akik a gyümölcsöt le akarnák szakítani, mielőtt még megért volna. Valóban fölösleges megelőzni akarni a Gondviselés által minden dolognak előre megállapított idejét, mert ilyen esetben az igazán komoly szellemek kereken megtagadják segítségüket, míg a könnyelmű szellemek, keveset törődve
az igazsággal, mindenre felelnek, s ez az oka annak, hogy minden még meg nem érett kérdésre ellentmondó feleletek jönnek.
A fenti elvek korántsem egyéni elméletek szüleményei, hanem azokból a feltételekből folyó következmények, amelyek között a szellemek nyilatkoznak.

Nyilvánvaló, hogy ha valamely szellem olyasmit mond, aminek millió szellem az ellenkezőjét állítja,

akkor az igazságot nem fogjuk annak az oldalán keresni, aki egyedül áll; hisz oktalanság lenne, ha egy szellem vagy egy ember azt hinné, hogy neki van igaza az összességgel szemben.
Az igazán okos szellemek, ha úgy érzik, hogy bizonyos kérdéssel nincsenek eléggé tisztában, soha nem nyilatkoznak feltétlenül, sőt kijelentik, hogy állításukat csak egyéni véleménynek tekintsük, s maguk tanácsolják, hogy várjuk be annak megerősítését.
Bármily nagy, szép és igaz legyen is valamely eszme, ki van zárva, hogy minden véleményt azonnal meghódítson magának.
Az eközben bekövetkező összeütközések kikerülhetetlen következményei a működő szellemi mozgalomnak, sőt szükségesek, hogy az igazság minél inkább kidomborodjék és hasznosak, hogy a téveszmék minél gyorsabban lejárják magukat. A spiritisták, kik eközben bizonyos aggodalmakat állnak ki, tökéletesen megnyugodhatnak, mert a tények ereje s az egyetemes ellenőrzés nagy és hatalmas kritériuma minden elszigetelt véleményt megdönt.

Tehát nem ember véleményéről van szó, amely általános hitelre és követésre talál,

hanem a szellemek egyöntetű nyilatkozatairól; nem ember az, – sem mi, sem más – aki megalapítja a spiritizmus rendszerét, hanem a szellemek egyetemessége, akik Isten parancsára az egész földön megnyilatkoznak. Ez adja meg a spiritizmus tanának fő jellemvonását, erejét, súlyát. Isten akarata ez, aki bölcs törvényét rendíthetetlen alapra állította, s nem bízta valamely egyén törékeny fejére.
Ez előtt a hatalmas ítélőszék előtt, amely nem ismer sem klikkeket, sem féltékeny versengést, sem felekezeteket, sem nemzetiségeket, megtörik minden ellenállás, minden becsvágy, az egyéni érvényesülésnek minden törekvése. Összetörünk mi magunk is, ha a saját eszméinkkel akarjuk helyettesíteni az ő megfellebbezhetetlen határozatait. Ez az ítélőszék eldönti a peres kérdéseket, elhallgattatja a vitatkozókat s annak ad igazat, akinek igaza van.

A menny hangjainak e hatalmas összhangjával szemben mit jelenthet egy ember vagy szellem véleménye?!

Kevesebbet, mint egy csepp az óceánban, kevesebbet, mint egy gyermek elhaló hangja a viharban.
Ez az egyetemes vélemény, mint legfőbb bíróság mondja ki a végső ítéletet, mely az összes egyéni véleményekből alakul; akinek igaza van, az az ő véleményének súlyát is a mérlegnek ebbe a serpenyőjébe veti, akinek pedig nincs igaza, semmire sem megy a többi összes súly ellenében. A vélemények e hatalmas találkozásában az egyéniségek háttérbe szorulnak, ami újabb döfés az emberi gőgnek.

Ez a harmonikus együttes máris kezd kialakulni, s nem múlik el ez a század, mikorra mindenünnen ennek a visszhangja fog hallatszani, tisztázva minden bizonytalanságot.

Mert közeledik az idő, amikor a hatalmas vezényszó elhangzik, hogy összegyűjtse az embereket ugyanaz alá a lobogó alá, mihelyt a talaj kellőképpen elő lesz készítve. Míg ez bekövetkezik, az, aki két ellentétes rendszer között várakozó álláspontot foglal el, megfigyelheti, hogyan alakul ki az általános vélemény, amely szerint a különböző helyen jelentkező szellemek többsége nyilatkozik, s vele egyszersmint az a rendszer is, amely győzni fog.

AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN – teljes könyv letöltése