ALÁZAT

Az alázat hitből fakadó erény, mely képessé teszi az embert a ta­nu­lásra

A tomboló fogyasztói materializmus világában, ahol az önmegvalósítás, önérvényesítés és a karrier jelenti a siker kulcsát, az alázat inkább a balek és a lúzer szinonimájává vált, és mint olyan nem tartozik a preferált személyiségjegyek közé. Sokan a gyengeség és tehetetlenség jelének tekintik, és az életmód tanácsadók (coach-ok) is ennek az ellenkezőjét „tanítják”. Pedig valami egész mást jelent, és éppenséggel a személyiség erkölcsi értékét és erejét fejezi ki.

Az aláza­tos ember ter­mészeténél fogva megtöri a rosszat 

Az alázat hitből fakadó erény, mely képessé teszi az embert a ta­nu­lásra, okulásra és a bölcsesség befogadására. Saját tökéletlensé­günk belá­tásán és elfogadásán alapul, mely Isten megbocsátó irgal­mának egyik alapfeltétele. Az alázatos embert nem lehet megalázni, hiszen érzi és tudja saját gyengeségét és kicsinységét, de ezt nem a világi, hanem egy magasabb erkölcsi értékrend mércéje alapján érti. Ezzel magára vonja Isten ál­dását a bé­kességet és megelégedettséget. Az alázatos ember higgadt, őszinte és nyitott, hasznosan építkezik más emberek hibájából vagy az őt ért kriti­kákból. Ez­zel szellemi gazdagsága folyamatosan gyarapodik. Az aláza­tos ember ter­mészeténél fogva megtöri a rosszat saját maga körül, bé­kessége kisugárzik. Nem suhogtatja folyton maga körül az igazság két­élű kardját, kíméletes embertársával, ha szembe­síteni kell valamilyen bűnnel vagy hibával. Mivel a gőg a legkárosabb ősbűn, az alázat a gőg leküzdésének az egyik legfontosabb – Isten által megáldott – fegyvere. Istenhez való viszonyunk­ban életünk és sorsunk hálás elfogadásából áll, és abból a mély meggyőződésből, hogy saját sorsunkat a Mindenható kezébe helyezve ér­hetjük el a legtöbbet.

Az Evangéliumi spiritizmus irodalmában a szeretet és az alázat tanítása kapta a legnagyobb hangsúlyt. Valamennyi könyvben bőséges anyagot találunk, szebbnél szebb gondolatokkal. Néhány kiragadott idézet:

Névtelen szellem közleményei I.

„Alázatosság és szeretet ez legyen a fő cél, mert ez ellen vétkezik elsősorban a legtöbb ember. Ha valakit előzőleg gyűlöltek és átkoztak, most arra törekedjék, hogy szeressék és áldják. De ezt nem szavakban, hanem tettekben és érzésekben kell a lélekben életre kelteni. Legyetek alázatosak! A hatni vágyás helyett hatások elfoga­dására rendezzétek be lelketeket, mert ez a gőg első fokozatá­nak megtörése.”

„Azért kell az alázatosság, a belátás, az engedelmesség okvetlenül a haladáshoz, hogy bármilyen kedvezőtlenül érintse is az egyént a hibáiból kifolyó vereség, csalódás és fájdalom: el tudja viselni, és lelkének javára fordítsa még az igazság­talan vádakat is. Ily módon könnyen és hamar megtalálja az utat, melyen helyes irányban haladhat az, aki elszakítja magát hibáitól, és tévedéseihez nem ragaszkodik mint igaz­ságokhoz, hanem az általa jónak ismert igazat feláldozza a jobbért…..

Méltán az alázatosság az öntöző vize a mennyek országát jelképező mustármagból nőtt csemeté­nek, mert alázatosság nélkül úgyszólván tolakodás minden szellemi titkok után való kutatás, és a tolakodó elől minden értékesebb dolgot el szoktak zárni; így a mennyek országá­nak titkai is a szegényeké és alázatosaké.”

Titkos tanítások III.

„Tehát első és fő kellék az isteni szolgálatban az alá­zatosság megszerzése. A lelki alázatosságé, nem pedig a külső ember megjelenési formájában megnyilatkozó megalázkodásé, amely külsőleg talán ájtatoskodó, kegyes élet látszatát mutatja, hanem a lélek alázatossága, a lé­leknek az a benső megtérése, amely nem „az ember” előtt tetszetős alakban akar megnyilvánulni és magáról életjelt adni.”

„Tia ti csendes, alázatos, jóra igyekvő, becsületes életetekkel többet cselekedtetek, mint a világ szerint nagy hangon igazságot hirdető prédikátorok, akik lélekben meg nem tértek, s akik bár igazságot szól­nak, és jót beszélnek, de mindent az ő múlandó énjük di­csőségére fordítanak.”

ÁGOSTON