ÁLOMÉLET – ÁLOMKÉPEK 1.

ÁLOM – ÁLOMÉLET

A jó alvás kellékei. — A tudat mögötti gátlások. — A lélek világa nem elhatárolt. — Viszonthatások az asztrál- és mentál síkon. — A szférák áthatolhatatlan válaszfalai. — Az álmatlanság lelki és testi okai. — A szenvedők és szenvedtetőik. — Betegségek lelki okokból. — A legbiztosabb módszer.

Az emberi lélek természete nem olyan egyszerű, mint azt ti emberek első pillanatra gondoljátok. Ti magatok éltek benne, és mégis magatok vagytok azok, akik abszolúte nem ismeritek és nem is ismerhetitek magatokat, mert ha ismernétek, akkor az életnek minden pillanatát és minden adott állapotát fel tudnátok használni a ti lelki és szellemi életetek javára; a ti egész életeteket úgy rendeznétek be, hogy minden megmozdulástok azt a célt szolgálja, amit magatok elé tűztetek. De mivel nem ismeritek magatokat, mert nem ismeritek a saját természeteteket és annak megromlott tartalmát, azért sokféle elmélettel küzdve igyekeztek az életetekben kiképezni azt az utat, amelyen haladjatok, ahogyan azt ti jónak látjátok és gondoljátok. Az ember abszolúte nem éli azt az életet, amit élnie kellene. Mert az a kirafinált lelki és testi élet, amelyet az emberek ebben az utolsó korszakban jónak és kellemesnek tartanak, éppenséggel ellene van annak, hogy a törvényes természeti erők kiélhessék magukat. Az embernek és minden teremtett élőlénynek szüksége van az álomra, vagyis arra a pihenésre, amit az álomnak nevezett önmagába való visszahúzódás nyújt. Az álom alatt a szellem a lelki világba húzódik vissza, sőt amikor teheti, azaz amikor sikerül neki, a lelki világot is elhagyva a szellemi atmosztférába vonul vissza. Ekkor következik be mind a léleknek, mind a test idegszférájának a felüdülése, amelyet ti modern emberek hiába hajszoltok, hiába akartok mesterséges úton elérni.

A jó alvás kellékei.

A testnek megvannak a maga törvényei, amelyek a természet-törvényhez kötik még akkor is, amikor az ember a maga akaratával annak minden szálát igyekszik elszaggatni. Azért szükséges, hogy az ember a testnek minden érzékvilágát, amennyire az mértékletes úton lehetséges, kielégítse, hogy a test megkapja a táplálékát, meglegyen a mozgása, a levegője, meglegyen, amennyire lehetséges, a tisztasága. Nem azt a kínos tisztaságot értem én ez alatt, amit a túl kulturált ember a teste számára megkövetel, hanem azt, ami a test életéhez szükséges.
Ez a tisztaság csak annyit jelent, hogy a verejtéktől ne legyen átitatva a ruhája, amelyben pihenni tér, férgektől és mindféle élősdiektől mentes és tiszta legyen a bőre, és rendes, levegőzött helyen nyugodtan hajthassa a fejét álomra.
De legfőképp az szükséges, hogy a test ne szenvedjen nyugtalanságot, vagyis amikor a szellemi tudat behúzódik a lélek világába, az idegeken keresztül ne legyen kénytelen a figyelmét a testből jövő hatások semlegesítésére, vagy feldolgozására fordítani.
Szükséges továbbá, hogy az ember fizikailag elfáradjon; szükséges, hogy az idegek foglalkoztatva legyenek azok által a külső világból jövő ingerek által, amelyek bizonyos idegerő-felhalmozódást semlegesítenek, vagyis feldolgoznak. A testi fáradtság és a bőrön keresztül ható ingerek valamennyire elfárasztják az idegeket. Ezért mondják a ti orvosaitok, hogy a hűvös vízzel való lemosás és lecsapkodás, egyszóval minden, ami a külső idegekre hatást gyakorol, és a vérkeringést felfrissíti, az idegeket táplálja, hogy frissebb legyen az erőfejlesztés.
Szükséges végül, hogy lelki békessége legyen az embernek, hogy ne bántsák felettébb lelki izgalmak és aggodalmak, ne bántsák különösképpen testi fájdalmak. Ha mindez megvan, akkor a szellemi tudat, amelynek nagy része a nappali énben foglalkoztatva van, elhagyja a testet, kikapcsolódik az idegek világából, és beljebb húzódik a lélek világába. És ha ott a lélek világában hasonlóképpen megnyugvás, béke és pihenésre való hajlandóság fogadja, akkor megkezdődik a mélyen alvás. A szellem az élet-szalagot megnyújtva, a lélek világán keresztül, amennyire csak képes, olyan messze behúzódik a saját szellemi szférájába, és ott feldolgozza azokat a problémákat, amelyekkel földi életében foglalkozott. A hasonló érzések, gondolatok és törekvések puha, meleg otthont képeznek a számára, és az a világ kiegyenlítődést hoz létre a lélekben feltorlódott hatásokkal szemben. Megemészti és feldolgozza a hatásokat, legyenek azok jók, vagy rosszak.
– Ezek a (napközben őt ért) hatások – szellemi eredményt raktak le a lélekben, (amely) – kihat az idegszférára – az éteri testnek erre az alkotó vázára. Ezáltal az idegszférában sok dolog elrendeződik. Tehát a természetes erők elpihennek, és ez alatt az idő alatt a szervező életerő is zavartalanul végzi a munkáját: a test sejtvilágában új alakulatokat hoz létre, régieket, elhasználtakat kiküszöböl, egyszóval végzi a maga gépies munkáját, amennyiben módjában áll, amennyire az a bizonyos lelki elrendezettség megadja ezt a lehetőséget. Ez a rendes, jó alvás törvényes menete.

Idegerő fokozott felhasználása

Amikor már az életetek első felén túl haladtatok, és tudatosan küzdve önmagatokkal a megismerés által a megtérés és javulás útjára léptetek, akkor a ti szellemetek nagyobb igénnyel lép fel az élettel szemben s a lelki élettel szemben is. Ezek a nagyobb igények nagyobb akarással járnak együtt, minélfogva sok idegerőt használnak el, holott amint mondtam, természetellenes életmódotok következtében a természeti erőitek is megkívánják a maguk pihenését és kímélését. Azok miatt a differenciák miatt, amelyek így a lélek és a szervező életerő hatókörébe eső réteg között felmerülnek, az életszalag veszít rugalmasságából, és a szellem nem tud olyan hosszú időre távol maradni, mert a test és a lélek harmóniátlan állapota állandóan nyugtalanítja. T. i. a test a maga önző törvényével mind többet és többet akar lehúzni a magasabb világból, hogy tovább élhessen. Így mind jobban és jobban izgatja a lelket, hogy a lélek erőiből a maga számára raktározzon el. Ennek következtében a szellem kénytelen ezeknek a zavaros világoknak a mesgyéjén időzni az álom ideje alatt; T. i. a városi ember életmódja, főképp az ú.n. értelmiséghez tartozó emberé. kénytelen előbb ezeket kiegyenlíteni, az utat elrendezni, s félretolni róla a gátlásokat, hogy végig haladhasson rajta a maga szellemi világába.

Ez pedig csak azzal a nyugalommal érhető el, ha a testnek megadjátok azt, ami az ő előhaladásának és gyorsabb erőcserélésének a lehetőségét nyújtja. A testnek meg kell adni a kellő fizikai fáradtságot, szellemileg pedig ne terheljétek túl magatokat, különösen a lefekvés ideje előtt. Ne igyatok semmiféle izgató italokat, ne egyetek nehezen emészthető ételeket, és főképp ne egyetek sokat. Gondotok legyen arra, hogy mielőtt az alváshoz készültök, se a gyomor, se a belek ne legyenek megtöltve. Ahogyan jólesik, úgy pihenjetek, s ahogyan a test megszokta, úgy feküdjetek. Amennyiben testi komplikációitok vannak, igyekezzetek azokat kiegyenlíteni, hogy a szervek összhangban működhessenek egymással. A test természete is nagy körültekintést, és az igazságnak megfelelően gondos beosztást igényel. A természet erői a lélek erőivel összekapcsolódva kiegyenlítődést sürgetnek, de ez az összekapcsolódás és kiegyenlítődés sohase történjék a test javára és a lélek rovására, hanem inkább ellenkezőleg.

Tehát a testet nem szabad túltáplálni, mert a túltáplált test erőileg túlzsúfolt lesz, a vér anyaga megsűrűsödik, a bűnös természet következtében a sejtvilág erőszakosabbá válik, és percről-percre a lélektől akarja elvenni azokat az erőket, amelyekkel a lélek harmóniába hozhatja önmagát, amelyek — hogy úgy mondjam — a lélek saját háztartására szükségesek. Tehát miután nem vagytok a tiszta igazság világában, s ennélfogva lépten-nyomon szenvedéssel találkoztok: ha szenvedni kell, inkább a test szenvedjen, mint a lélek. Mert hiszen majdnem minden ember lelkében vannak olyan gátló dudorodások, amelyeket el kell intézni, amelyekből a bosszúságok, az ütközések és szenvedések támadnak. Egyik ember fájdalmat és szenvedést okoz a másiknak, egyik elveszi a másikét, az önzés és gőg egymás ellen izgatja az embereket, és véres háborúkat idéz elő, a hiúság egymás legyőzésére és eltiprására indítja őket. A hiú lélek még abban is megütközik, ha a másik valamiképpen több eredményt ért el, ha a másik valamiképpen nagyobb hódítást végzett, s mert több igaza volt, sikeresebben végezte el a munkáját és kedvezőbben alakultak a körülményei. Sőt még abban is megütközik, hogyha valaki az ő tanácsát, az ő akaratát nem respektálja, hanem ahelyett a más tanácsán indul el, vagy éppen az önmaga elgondolását követi. Hátha még kemény és nagy életharcokról van szó! Mennyi ütközést kell egymástól ilyenkor elszenvedni!

De én azt mondom: azért vagytok a földre küldve, hogy tűrjetek, mert hiszen itt nem azért vagytok, hogy itt vegyétek el a jutalmatokat, vagy bűnhődéseteket, hanem hogy a megpróbáltatásokban a ti jóravaló, igaz törekvésetek megerősödjék, és diadallal végezhessétek be a földi életet. Vannak emberek, akiknek kevesebb gátló körülményeik és kisebb dudorodásaik vannak a lelkükön, mert már legyőzték ezeket; és mégis ezeket is éri fájdalom. Hiszen láthatjátok, hogy a mi Urunk, a legjobb, a legigazabb, a legszentebb, a legtisztább, aki elől járt ebben a bűnökkel színig megtöltött világban, sem lehetett meg ütközések nélkül, amíg az életen végig vonult.

Tehát még a legtisztább is mindig találkozik olyanokkal, akik megütköznek benne, hogyha mindent elnéz, és mindent megbocsát is. Tehát vannak, akik szenvedtetnek, akik a lelkükben felgyülemlett elégedetlenséget, rosszhiszeműséget, rosszakaratot az ő harmóniátlan, elégedetlen, gonosz hatásaikat kiöntik az ilyen harmonikus lelkekre, s nekik fájdalmakat okoznak. Ezek a lelkek pedig önmagukban feldolgozzák az okozott hatásokat, s nem hordozzák magukban a keserűséget, és nemcsak hogy nem állnak bosszút, de a lelkük mélyén sem táplálnak bosszúérzéseket. Ezek az emberlelkek nem keresik fel az ő asztrál énjükkel az őket bántalmazónak a világát, hogy őt nyugtalanítsák, sőt a gondolataikkal egyengetik és simítják azoknak a lelkeknek az útját, akik őket megbántották, mert megértik és tudják, hogy amazok maguk is szenvednek a bennük lévő rossz folytán, s azt a bennük lévő rosszat mintegy gépiesen szórják szét a világba.

Azonban ezek a fájdalmak, amelyek így a testi, fizikai énben nem nyernek levezetést, nem enyésznek el nyom nélkül. Mert bár ezek a jobb lelkek nem vágnak vissza, hanem önmagukban dolgozzák fel a rossz hatásokat, de ameddig ezeket feldolgozzák, és önmagukban megemésztik, addig rengeteg lelkierejük pazarlódik el, és ezek az elhasznált erők az idegszférában szintén felhalmozódnak, s ott izgalmakat és gátlásokat okoznak. És ha a lélekben a gátlások ki is simulnak, de az éterikus testben ott vannak, és a fizikai testben betegségeket idézhetnek elő. Nem mondom, hogy amazok (t. i. a szenvedtetők) talán szintén nem kapnának fizikai betegségeket; hiszen minden megrontott lelkierő, minden helyét nem találó lelki atom torlódást, harmóniátlanságot és zavart okoz. Éppen ezért van a sok lelki- és idegbeteg ebben az utolsó korban; és mivel az idegszféra harmóniátlan és a sok elrendezetlen erő felhalmozódása folytán egyik-másiknál már beteg és gyenge, azért, mint mondtam, a testi betegségek is sokszor kifejlődnek.

Álmatlanság

Az álmatlanság tehát az idegvilágnak helytelen elrendezettségétől van.

Ti küzdötök ellene, én azonban azt mondom, hogy minden akarást, amit erre pazaroltok, szüntessetek be; ne akarjatok ezen a téren semmit, mert a ti lelki erőitek a ti idegszférátokkal szemben még a nappali énben is sokszor erőtleneknek bizonyulnak, mert nem tudjátok véghezvinni, amit akartok; nem tudjátok meggátolni azokat az érzelmi kirobbanásokat, amelyek létrejönnek, és ennélfogva az idegéletetek mintegy gépiesen követi a lelki világotok életét. Bízzátok magatokat az Úrra. A lelketeket pedig ajánljátok Istennek, bízzatok az ő kegyelmében és kérjétek Őt, hogy küldje el az ő Szentlelkét, hogy titeket a saját lelki világotokon keresztül a nektek megmutatott világosság szférájába vezessen, és ott táplálja a szellemeteket azokkal az igazságokkal, amelyek a ti lelki differenciáitokat megoldják, és a ti testben való munkálkodásotokat eredményessé teszik.

Adjátok át magatokat az Úrnak, igazi gyermeki bizalommal, szeretettel és hittel, és meglátjátok, hogy az álmotok könnyű, tartós és üdítő lesz, és sokkal könnyebben haladtok át az életen, mint ahogyan azt a ti emberi nagy akarásotokkal és emberi törekvésetekkel véghez tudnátok vinni. Legyetek egyszerűen gyermekek, érezzétek magatokat úgy, mint a porban játszó gyermek, aki tudja, hogy úgysem maradandó az, amit ő alkot, ő tudja, hogy játszik. Ti is azzal a tudattal zárjátok le a szemeiteket, bármily jót cselekedtetek, hogy hiszen az úgyis múlandó, nem másra való, mint csak arra, hogy az érzéseiteket megtisztítsátok, megnemesítsétek, hogy az érzésvilágotokon keresztül felemelkedhessetek abba a világba, ahol majd valódit és maradandót végezhettek.

Tehát, mivel tudjátok, hogy még igen kicsinyek, tudatlanok és alárendeltek vagytok — t. i. alá vagytok rendelve annak a természetnek, amelyből még nem tudtatok kiemelkedni — azért az egész érzés- és gondolatvilágotokat bízzátok Őreá, aki titeket vezet. Ne tulajdonítsatok nagy fontosságot az élet eseményeinek. Minden próba mulandó. Ha szenvedtek a megpróbáltatások alatt, ha csalódtok, ha fájdalmakat éreztek, gondoljátok el, hogy a ti részetek a boldogságból odaát van az ő kezében letéve. Sírjatok, panaszkodjatok, mint a gyermekek, de nyugodjatok meg abban az ígéretben, amelyet ő adott nektek, hogy Ő veletek van és marad, és kivezet benneteket a tévelygés világából, az ő igazságával, szeretetével és értetek hozott áldozatával.

TITKOS TANÍTÁSOK II. – A „NÉVTELEN SZELLEM”’ KINYILATKOZTATÁSAI ESZTER MÉDIUM ÚTJÁN

A látomás mint álom

Elbeszélésem folyamán, úgy hiszem, említettem már, hogy álmain és látomásaim annyira egybefolyók, hogy lehetetlen azokat egymástól elkülöníteni. Ha valamely jelentősebb eseményt a természetes álomban látok, azt meg tudom különböztetni a közönséges, jelentéktelen álmoktól; valami megnevezhetetlen sejtés tudtomra adja, melyik a valóság és melyik csupán álom; de ez csak a felébredés után következik be. Ha pedig nem természetes álomban látom vagy érzem meg azokat az eseményeket, amelyek valamely későbbi időben lesznek bekövetkezendők, vagy pedig már elmúltak, de nekem semmiféle tudomásom nem volt róluk, akkor is bizonyos álomszerű állapot vesz erőt rajtam, és éppen úgy átélem azokat a látomásokat, mint álomban. Sőt nagyon sokszor élénkebben fogom fel azokat a hatásokat, amelyek a láthatatlan világból környékeznek, mint a természetes életből jövőket a testi érzékszerveken keresztül. Így az én emlékeim között sok mindenféle látomás mint „álom” van elkönyvelve.

Szellemem az általam jól ismert álom-alakban a gondolati sebességével olyan magasságban lebegett, ahonnan a földi élet minden öröme, bánata elenyésző kicsinynek, semmiségnek tűnt fel előttem. Nagy sajnálattal tekintettem le földi énemre, amely az ájuláshoz hasonló elernyedt állapotban feküdt, és egy igen vékony szállal, de mégis hozzám volt kapcsolva.

Médiumi élmények – Eszter médium

Álomélet

Camille Flammarion, a párisi csillagvizsgáló intézet igazgatója. Két fontos müve : „L’Inconnu et les problèmes psychiques”, (magyar fordításban „Lelki problémák” czim alatt jelent meg a Pesti Hírlap kiadásában) és a „Les Forces naturelles inconnus” (Az ismeretlen természeti erők), Franciaországban, de Európa többi müveit államaiban is általános feltűnést keltettek. Érdekesek azok a végkövetkeztetések, melyeket Flammarion a gondolatátvitel, a telepathia és az álomélet jelenségei tanulmányozásából von le és a „L’Inconnu” czimü müvének a végén összefoglal. Ezek szerint:

1. A lélek a testtől függetlenül, mint önálló külön egyén létezik.
2. A léleknek olyan képességei vannak, a melyek a hivatalos tudomány előtt még ismeretlenek.
3. A lélek az érzékek közvetítése nélkül is képes távolhatásokat létrehozni.

idegrendszerünkben egy fluidum áramlik. Ezt az idegáramot a régi
indusok prana-nak,
Theophrastus Paracelsus liquor vitae-nek, életnedvnek,
Mesmer magnetismus-nak.
Reichenbach od-nak nevezi.
A mi exakt tudományunk, mely, mint mondottuk, tagadja ennek a fluidumnak a létezését, csak azt ismeri el, hogy az anorganikus vagyis szervezetlen testekben van egy erő, melyet radioaktivitás-nak nevezett el.

dr. Paul J o i r e, a ki a párisi lélek-élettani intézet igazgatója és egyúttal az angol Society mintájára megalakult franczia „Société universelle d’Etudes psychiques” elnöke. Joire két év előtt általános feltűnést keltett egy készülékével, melyet Sthenometernek (erőmérő) nevez, s a melylyel az emberi testből kiáramló idegnedvnek, avagy a hogy mi spiritisták nevezzük, a delejességnek az erejét megmérni lehet. A sthenometerrel folytatott kísérletek arról tesznek tanúságot, hogy az élő emberi testből kiáramló delejt a készülék iránytűje számszerűleg is megmutatja. így egészséges egyének jobb keze erősebben tériti ki a tüt nyughelyéből, mint a bal kéz. Az egészségi állapotunknak megfelelőleg kisebb vagy nagyobb ez a kitérés. így pl. az u. n. neurastheniások bal keze erősebben tériti ki a tüt, mint a jobb kéz, tehát ezeknél a viszony megfordított az egészséges egyénekéhez képest. Máskép áll a dolog a hysterikusoknál. Ezeknél a balkéz okozta kitérés elenyészően csekély, sőt némelykor semmi.

Az álomélet médiumi képesség?

Az álomélet is médiumi képességből folyik. Hiszen mindenki álmodik többé-kevésbé értelmes dolgokat, de ritkább eset, hogy az álomnak reális alapja legyen. Mert az álmok az asztrálvilág képleteiből vetődnek az emberi agy felvevő hártyáira, azaz a lélek tükrében verődik vissza az asztrálvilág képe, mivel a tudatban már-már a derengés világossága szűrődik át álom formájában. Az agy is átveszi azokat a gondolatképeket, amelyek körülötte vannak lerakva. Azért az álom kétfélét sejtet meg az emberrel. Azt, ami körülötte van, jelképekben látja, azt pedig, ami benne van, emezekre kivetíti. Így mindenkinek álomképeiben a saját érzésvilága, és az őt körülvevő világ képzeletvilágának az önmaga lelki énjére való hatása tükröződik vissza. Ez csak a rendes álomvilág. Az az álom azonban, amely mind a földi, környezeti, mind a képzeleti és a földi én vágyvilágán túlemelkedik, már csak a messzebbre kinyújtható delejes összekötő lelki erőknek az egyénnel veleszületett képességéből származik. Ezt nevezhetjük médiumitásnak, amely nemcsak az álomban, hanem az anyagi, testi ébrenlétben is tájékozódni képes azokban az érzésekben, fluidokban, amelyek körülveszik. Ez azonban már fokozat dolga. Ehhez is bizonyos lelki nyugalom kell, hogy a tudat a hatások között is tudjon különbséget tenni a jó vagy rossz, a hamis vagy igaz, értékes, vagy értéktelen között.

Elszórt kalászok II. – Néhány szó az álmokról. Lajos szellem. 1938. május 26