OLVASSUK EGYÜTT – 16

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

V. FEJEZET.

Boldogok, akik sírnak.

A csapások igazságossága. – A csapások jelenlegi okai. – A csapások régebbi okai. – A mult elfelejtése. – A megnyugvás indokolt volta. – Öngyilkosság és őrültség.
Szellemnyilatkozatok: Hasznos és haszontalan szenvedés. – A baj és orvossága. – A boldogság nem e világból való. – Szeretteink elvesztése. A korán elhunytak. – Ha becsületes ember volna, elvesztette volna az életét. – Az önokozta kínok. – A valódi szerencsétlenség. – A búskomorság. – Önként vállalt megpróbáltatások. Az igazi vezeklés. – Vajon kell-e felebarátunk megpróbáltatásának véget vetni? – Szabad-e megrövidíteni az életét oly betegnek, aki a felgyógyulás minden reménye nélkül szenved? – Bűn-e a megunt életnek a csatamezőn való feláldozása? – Aki feláldozza életét másért. – A türelemmel elviselt szenvedések másoknak is hasznára vannak.

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. – Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa. (Máté V. 4. 6. 10.)

Boldogok vagytok szegények, mert tiétek az Isten országa. – Boldogok, kik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok. (Luk. VI. 20. 21.)

De jaj nektek gazdagoknak, mert elvettétek a ti vígasztalásotokat! Jaj nektek, kik bővelkedtek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! (Luk. VI. 24. 25.)

A csapások Igazságossága.

Az az elégtétel, amit Jézus a föld szenvedőinek Ígér, a jövő életben vár reájuk; a jövőnek bizonyossága nélkül ezek a maximák esztelenségek, sőt csalások lennének. De még ezzel a bizonyossággal is bajos megérteni a szenvedések hasznát, hogy boldogokká lehessünk. Azt lehetne mondani: arra valók, hogy több érdemet szerezzünk. De akkor meg; azt kérdezhetnők, miért szenvednek némelyek többet, mint mások? Miért születnek némelyek nyomorúságban és mások gazdagságban anélkül, hogy olyasvalamit tettek volna, amivel igazolni lehetne helyzetüket? Miért nem sikerül némelyeknek éppen semmi, míg másokra minden mosolyogni látszik? De amit még kevésbé lehet megérteni, hogy a javak és a bajok oly aránytalanul vannak el-osztva az erény és a bűn között, s hogy az erényes emberek szenvednek, míg a gonoszok boldogulnak. A jövőbe vetett hit vigasztalhat ugyan és adhat erőt a türelemre, de nem magyarázza meg ezeket az ellentmondásokat, amelyek meghazudtolni látszanak isten igazságosságát. Mert amint az ember Isten fogalmát elfogadja, nem tekintheti többé Őt a tökéletesség végtelensége nélkül. Istennek a legfőbb hatalomnak, a legfőbb igazságosságnak, a legfőbb jóságnak kell lennie, mert ezek nélkül nem lenne Isten. Ha az Isten tökéletesen igazságos és jó: sem szeszélyes, sem részrehajló nem lehet.

Az élet viszontagságainak oka van, és miután Isten igazságos, ennek az oknak is igazságosnak kell lennie.

Íme ezt mindenki könnyen megértheti. Isten az embereket Jézus tanítása által ennek az oknak az útjára terelte, és manapság eléggé éretteknek találván őket ahhoz, hogy azt megértsék, feltárja előttük az egészet a spiritizmus, vagyis a szellemek szava által.

A csapások jelenlegi okai.

Az élet viszontagságai kétfélék, vagy azt is mondhatjuk, két nagyon különböző forrásból erednek, amelyeket külön kell választanunk. Némelyeknek a jelen életben, másoknak ezen az életen kívül fekszenek az okai.
Ha a földi bajok forrásaihoz visszatérünk, azt tapasztaljuk, hogy azok igen sok esetben a földi magatartásnak és jellemnek természetes kifolyásai. Hány ember bukik el saját hibájából! Hányan vigyázatlanságuk, gőgjük és dicsvágyuk áldozatai! Hány ember tette magát tönkre rendetlen élet, állhatatosság hiánya, rossz magaviselet, vagy azáltal, hogy nem tudta vágyait fékezni! Hány, szerencsétlen házassági viszony van, mely mindannyi érdeken, vagy hiúságon, vagy számításon alapszik, és amelyben a szívnek semminemű szerepei nincsen, Hány félreértést, hány szomorú kimenetelű perpatvart lehetne kikerülni több önmérséklettel és kevesebb érzékenykedéssel! Hány betegség, hány gyöngeség mindennemű mértéktelenségnek és kicsapongásnak a kifolyása! Hány szülő szerencsétlen gyermekei miatt, mert mindjárt kezdetben nem fékezték le ezek rossz hajlamait. Hanem gyöngeségük vagy közömbösségük által fejlődni engedték bennük a gőg, az önzés és a tudatlan hiúság csiráját, amelyek szárazlelkűvé teszik a gyermeket. S amidőn csak azt aratják, amit vetettek, csodálkoznak és búslakodnak a tisztelet és a hála hiányán. Kérdezzék csak hidegvérrel saját lelkiismeretüket mindazok, akiknek szíve megbántva érzi magát az élet megpróbáltatásai és csalódásai által; keressék fokról-fokra a bajok forrását, amelyek őket érik, és meg fogják látni, hogy leggyakrabban ezt mondhatják el: „H a ezt tettem volna, vagy ha ezt nem tettem volna, más helyzetben volnék” Hol keresse az ember bajainak kútforrását, ha nem magában? Így az ember a legtöbb esetben a saját szerencséjének vagy szerencsétlenségének kovácsa, de ahelyett, hogy ezt elismerné, kényelmesebbnek és hiúságára nézve kevésbé megalázónak találja azt, ha sorsát, a Gondviselést, kedvezőtlen szerencséjét, vagy rossz csillagát vádolja, holott rossz csillaga saját gondatlanságában rejlik.
Az ilyen természetű bajok minden bizonnyal nagyon tekintélyes kontingensét képezik az élet megpróbáltatásainak, de az ember kikerülheti azokat, ha úgy erkölcsi, mint értelmi tökéletesedésén dolgozik.
Az emberi törvény bizonyos vétkeket büntet. Az elitélt mondhatja, hogy annak a következményét szenvedi el, amit elkövetett. De a törvény nem büntet, és nem is büntethet minden vétséget, hanem különösen azokat a vétkeket sújtja, melyek a társadalom ellen követtetnek el, és nem azokat, amelyek csak elkövetőiknek ártanak. Azonban Isten nem hagy büntetlenül az egyenes útról való egyetlen letérést sem, mert azt akarja, hogy minden teremtménye haladjon. Egyetlenegy hiba, akármilyen kicsi legyen is az, a törvénynek legcsekélyebb megszegése sem olyan, hogy ne lenne többé-kevésbé bántó, kellemetlen és kényszerítő következménye. Amiből következik, hogy az ember a kis dolgokban éppen úgy, mint a nagyokban, mindig azáltal bűnhődik, ami által vétett. A szenvedések, amelyek a bűn következményei, figyelmeztetésül szolgálnak neki, hogy vétett. Tapasztalatot nyújtanak neki, s megtanítják őt arra, hogy megkülönböztetni tudja a jót a rossztól, és arra, hogy szüksége van a javulásra, hogy a jövőben kikerülje azt, ami bajának forrása volt. Enélkül nem volna elég indító oka a javulásra, s bízván abban, hogy büntetlenül marad, visszamaradna haladásában, és következéskép jövendő boldogságában is.
De a tapasztalás néha későn jön; mikor már az élet el van fecsérelve és vesztegetve, mikor az erők ki vannak használva és a baj számára nincs orvosság, akkor az ember azt mondja: Ha életem kezdetén tudtam volna azt, amit most tudok, mennyi ballépést elkerültem volna! Ha újból lehetne kezdeni, egészen másképp csinálnám, de már arra nincs idő! Úgy beszél, mint a rest munkás: Elveszhettem egy munkanapot. Ő is azt mondja: Elveszítettem az életemet. De amint a munkásnak másnap újból felkél a nap, és új munkanap kezdődik, amelyen az elveszített időt pótolhatja: a sírnak éjszakája után számára is felragyog az új élet napja, amelyben a múltnak a tapasztalatait és jó szándékait a jövő érdekében felhasználhatja.