OLVASSUK EGYÜTT – 15

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN

IV. FEJEZET.

SZELLEMNYILATKOZATOK.

A testetöltés határai.

Úgy véve a dolgot, amint van, a testet öltésnek nincsenek élesen megvont határai, ha alatta azt a burkot értjük, mely a szellem testét képezi, mert tekintetbe kell venni azt is, hogy ennek a buroknak anyagiassága abban a mértékben kisebbedik, amint a szellem tisztul. A földnél előhaladottabb világokban már kevésbé tömör, kevésbé nehéz és kevésbé durva az, következéskép kevésbé is van alávetve a viszontagságoknak. Magasabb fokon áttetsző és majdnem fluidikus és fokról-fokra vetkőzi le anyagiasságát, míg végre nem marad más, mint a periszprit. Aszerint a világ szerint, amelyen a szellem élni van hivatva, annak a világnak természeti viszonyaihoz mért burkot ölt magára.

Maga a periszprit is fokozatos változásokon megy át, s minél tovább halad, annál éterikusabbá válik a teljes tisztultságig, a tiszta szellemek fokozatáig.

Ha nagyon magas szellemek előszeretettel viseltetnek is hozzájuk mért világaikhoz, mint állomásaikhoz, még sincsenek odakötve, mint az alsóbbrendű világok szellemei az övékhez. Kiváltságos állapotuk, amelyben vannak, megengedi nekik, hogy mindenüvé elérjenek, ahová őket hivatásuk hívja, mely reájuk van bízva. Ha a testet öltést anyagi szempontból tekintjük, úgy amint a földön történik, mondhatjuk, hogy az az alsóbbrendű világokra van korlátozva. Tartama a szellemtől függ, amint gyorsabban vagy lassabban képes magát, saját tökéletesedésén dolgozva, az anyagtól megszabadítani.

Tekintetbe kell venni azt is, hogy bolygó állapotban, vagyis a test létezésének időközében a szellemnek helyzete arányos annak a világnak a természetéhez, amelyhez haladási foka fűzi. Így bolygó helyzetben többé-kevésbé boldog, többé-kevésbé szabad és felvilágosult aszerint, amint többé vagy kevésbé lerázta magáról az anyag bilincseit. (Szent Lajos, Paris, 1859.)

Büntetés-e a testet öltés?

Vajon büntetés-e a testet öltés és vajon csak a bűnös szellemek vannak-e annak alávetve?

A szellemeknek át kell menniük a testi életen, hogy anyagi munkálkodásuk által betöltsék azt a rendeltetést, amelyet Isten bízott reájuk, de önmaguknak is szükségük van rá, mert ez a tevékenység, amelyre kényszerülnek, segíti előbbre értelmiségük kifejlődését. Isten föltétlenül igazságos lévén, minden gyermekének egyenlő mértékkel kell mérnie, s ezért mindegyiknek ugyanazt a kiindulási pontot, ugyanazokat a képességeket, ugyanazokat a kötelességeket s ugyana zt a szabad akaratot juttatja. Minden kiváltsági kedvezést, s minden kedvezés igazságtalanságot jelentene. Azonban a testet öltés minden szellem számára csupán átmeneti állapot, oly feladat, melyet Isten élete kezdetén ruház rája próbatételül, hogy ítélőképességét használja. Akik ezt a feladatot buzgalommal látják el, gyorsabban és kevesebb szenvedéssel haladnak át a kezdetnek ezeken az első fokozatain és hamarabb élvezik munkájuk gyümölcsét. Azok ellenben, akik roszszul használják az Isten által rájuk ruházott szabad akaratot, hátráltatják haladásukat ugyannyira, hogy makacsságuk által végtelenig nyújthatják újból való testet öltésük szükségességét, s akkor a testet öltés büntetésképpen következik be. (Szent Lajos, Paris, 1859.)

Megjegyzés:

Egy közönséges hasonlat jobban megérteti ezt a különbséget. A tanuló a tudományok magaslatát csak osztályok bizonyos sorozatának elvégzése után éri el. Ezek az osztályok, akárminő munkát követelnek is, csak módot jelentenek a cél elérésére, nem pedig büntetést. A munkás tanuló megrövidíti pályáját, és kevesebb tüskébe akad. Másképpen van azzal, akit restsége és hanyagsága rákényszerít az osztályok ismétlésére. Nem az osztály munkája képez számára büntetést, hanem az a kötelezettség, hogy újból kezdje ugyanazt a munkát.

Így van az emberrel is a földön. A vadember szellemének, aki úgyszólván a szellemi élet kezdetén van, az inkarnáció eszköz értelmisége fejlesztésére. De a felvilágosult embernek, akiben az erkölcsi érzék már erősebben ki van fejlődve, és aki kénytelen egy viszontagságokkal telt testi élet állomásait megismételni ahelyett, hogy célját már elérte volna, arra nézve szükséges büntetés az, hogy kénytelen az alantas és boldogtalan világokon való tartózkodását meghosszabbítani. Ellenben, aki tevékenyen dolgozik erkölcsi haladásán, nemcsak az anyagi inkarnáció tartamát rövidíti meg, de át is lépheti egyszerre a közbeeső fokokat, melyek elválasztják őt a felsőbb világoktól.

Vajon a szellemek nem inkarnálódhatnának-e csak egyszer ugyanazon az égitesten, s nem tölthetnék-e különböző életeiket a különböző szférákban? Ez a vélemény csak úgy lenne elfogadható, ha az összes földi emberek ugyanazon az értelmi és erkölcsi színvonalon állanának. Azok a különbségek, amelyek a vadembertől a civilizált emberig feltalálhatók, mutatják azokat a fokozatokat, amelyeken át kell haladniuk.

Továbbá a testet öltésnek hasznos célt kell szolgálnia. De Vajon mi haszna van a gyermekek rövidéletű testet öltésének, akik zsenge korban halnak el? Vajon ezek anélkül szenvedtek volna, hogy akár maguknak, akár másoknak használtak volna? Isten, akinek összes törvényei abszolút bölcsek, nem tesz semmit haszontalanul. Ugyanazon az égitesten való testet öltések által azt akarja, hogy az egymással ismételten érintkezésbe kerülő szellemek alkalmat leljenek kölcsönös vétségeik jóvátételére. Régebbi viszonylataik által pedig azt, hogy a családi kötelék általában szellemi alapra helyeztessék, és a szolidaritás, testvériség és egyenlőség elvei természeti törvényre támaszkodjanak.

* * *