Felkészülés a feltámadás ünnepére 2. – Adai közlemény

Felkészülés a feltámadás ünnepének és a ti feltámadásotok lehetőségének megünneplésére 2.

„Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek…”

Az ember bukott lény, bukásának állapotát maga teremtette meg magának, mert hallgatott a kísértő szavára és követte azt. Mindebből kifolyólag állomásról állomásra, szintről szintre bukott, sűrűsítvén meg ezzel a saját erőit, míg testté nem lészen az az erőtömeg, melyet Isten a szellemnek a megteremtése pillanatától kezdődően a legmagasabb állapotok elérésére adott, de a szellem a bukására és a bukásban lévő állapotok megrögzítésére használt fel. Ahogyan bukott a szellem, minden egyes állomáson hagyott el, szórt szét az erőiből, míg a szellemek csoportjainak egy része el nem érte a legalacsonyabb szintet, a szellemi halált. (A legalacsonyabb fokozat a holdkiválás alkalmával fog kialakulni.) Így alakultak ki a különböző szintű világok.

Így volt ez nagyban is és így van ez kicsiben is, hogy ha az ember a sátánra hallgat, akkor az erőinek nagy részét kiadja magából, építvén ezzel maga köré egy sátáni mikrovilágot, de amennyiben viszont Isten útján igyekszik járni, akkor ez a mikrovilág fokozatosan isteni világgá fog átalakulni. Ahogy oldódik, tisztul és ezáltal emelkedik fel egy szellem, úgy nyeri vissza azokat az erő rétegeket, amelyeket a bukás révén elszórt maga körül. Ehhez azonban nem csak ebből a világból kell az önmegtagadás révén kivonni az erőket hanem ahogy halad felfelé, mindazokból a világokból is, ahonnan a bukása révén beledolgozott egy-egy magasabb világba.

A legmélyebbre bukott világok egyike és a hatványozódás törvénye alapján, amelyből a legtöbb van a teremtettégben, a ti világotok gyermekem,

mely világ a bukás révén teljesen kiszakadt az isteni egységből és a teremtés perifériájára került.  Mivel az egyik legmélyebbre bukott világ a föld, ezért innen a legnehezebb kiemelkedni, szinte lehetetlen az isteni segítség nélkül, mert olyan nagy mennyiségű egy szellemben a sátáni életelv, hogy képtelen azt levetkőzni a nélkülözött isteni erők híján… Azért jött le tehát erre a világra az Úr, hogy, attól a tömérdek mennyiségű negatív erőtömegtől, amellyel fogva tartja az emberiséget a sátán, csodatételeivel, követendő tanításaival és szenvedésével, megszabadítsa a földet és ezzel közelebb hozza a bolygót a Naphoz, mint erőforráshoz és összekösse az embert az Istennel és a földet a Mennyel.

Ha az Úr szenvedésével nem semlegesítette volna a fekete erőket, amelyek körülvették a földet, és a rajta testet öltött szellemeket, valamint nem hozta volna le az egyedüli üdvözítő eszmét a szeretetnek az eszméjét, mindig is rabláncra fűzve a sátán birtokában és birodalmában maradtak volna és senki, de senki ezek közül nem juthatott volna és nem juthatna el az Isten Országába. Az Isten Országába csak az jut el, aki megértette az Urat és azt az eszmét, amelyet az emberiségnek az Isten Országába való eljutása érdekében lehozott. Ez nem más, mint a megváltás misztériumának a megélése, ami abból áll, hogy az ember az őt ért gonoszért nem fizet vissza gonosszal, hanem átdolgozza azt szeretetével és mint szeretet-erőket sugároz vissza az ellenségesen viselkedő testvérére. „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.”-mondja az Úr. Ő is ezt tette. Ez gyakorlatilag a megbocsátáson alapuló megváltás misztériuma, az Úr is ezt tette, és akkor van egy ember meghívva az üdvösségre, ha magában bírja ezt az igazságot és gyakorolja azt. („Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátjuk mások ellenünk elkövetett vétkeit.”)

Tehát amikor azt mondjuk nektek, hogy meg vagytok hívva az üdvösségre,

akkor ennek a fentebb említett igazságnak a megélését, követését és gyakorlását értjük alatta, mert az embernek nem lehet szennyes lelki ruhával bejutni az Isten Országába, mindenkinek meg kell ehhez tisztulni. Amikor egy ember ruhája beszennyeződik a munkában, ki kell mosni és meg kell fehéríteni azt. „…ők azok, akik megmosták és megtisztították ruháikat a Bárány vérében”, vagyis akik megmosták lelki ruháikat az áldozatkész szeretetben. Erre a munkára hív benneteket az Úr az ő követése által. Azzal ugyanis, hogy az ember megtagadja az alsóbbrendű természetét, a haragot, a gyűlöletet és a bosszúállást (de nem csak ezek tartoznak ide), az isteni természet növekszik benne. A bűnök megtagadása révén gyarapszik az emberben az isteni természet és az isteni természet gyakorlása révén csökken az ember alsóbbrendű énjének megnyilvánulási formája, vagyis lassan szűnik meg és alakul, és teremtődik   át isteni természetté.

Azért is van az, hogy a missziós szellemek többet szenvednek,

mert több negatív erőt akarnak átemészteni, hogy azzal előmozdítsák a föld előrehaladását, megkönnyítsék az emberek tisztulását és megvilágosodását, azaz felemelkedését a fejlettebb világok szellemeinek sorai felé. Ilyen esetekben sok ember meggyógyul, mert elszenvedés, átminősítés céljából átvették egy-egy „beteg” emberlélek kitermelt negatív erőit.

Tehát ha az ember beáll a megváltás eszméit követők csatasorába, akkor nem csak ő maga gyógyul meg, hanem azok is, akiknek a negatívumait magára vállalta.

Amikor az Úr jött le a földre, ugyanazon az „úton jött le”, amely úton a bukás skálái keletkeztek. Ahhoz, hogy testet tudjon ölteni, erőket kellett levetkőznie, egyébként nem tudott volna megfoganni Mária méhében. Amikor emelkedett fel a saját hazájába, ezekből és a megváltás misztériumának erőiből utat készített a földről a Mennybe. A felfelé emelkedő szellem bele tud kapaszkodni ezekbe az erőkbe. Sőt mindazt az erő mennyiséget, amelyet Jézus megtisztított, itt hagyta az erők világában, a közbülső szférákban, hogy aki ráébred saját tehetetlenségére, le tudja hívni Őt az ő erőiben, azaz magához tudja vonzani ama parányokat, amelyek a teste szétsugárzásával keletkeztek.

Az Úr kegyelme legyen veletek!

Ada, 2024. lll. 24.

Szécsényi Lajos