Pozitív Gondolatok 58.

A kegyelmi időszakokról

       „…amikor Ő, az Isten tiszta Gyermeke, a földnek Királya alászállt ebbe a sötétségbe, és az Ő isteni szelleme végigvonult ennek a földnek szféráin a legmagasabbtól a legmélyebbig, megremegtek az összes szférák az isteni érintés hatása alatt, és megremegtek az összes tisztább, fejlettebb szellemek; megremegett maga a föld is, amikor egy szellemóriás tette rá a lábát először. Mikor pedig ez az isteni Fiú eltávozott e földről, ismét megrendült a föld, megremegtek a szférák és az emberi lelkek, és a szférákban élő szellemek.

      És valahányszor az Ő földre jövetelének és eltávozásának évfordulója bekövetkezik, periodikusan végigfut ez a vibráció a föld szféráiban és légkörében élő szellemeken, és a földön élő emberben, még ha azt közvetlenül egy-egy szellem nem is érzi. Mert hiszen tudjátok, hogy minden egyes szellem és minden egyes ember kikutathatatlan szálakkal keresztül-kasul  össze van kapcsolva e földön egymással, mint a földalatti vizek.

  Az ilyen kegyelmi időkben minden egyes lélek éppen ennél fogva fogékonyabb, hacsak egy hajszálnyival is, annak az isteni vibrációnak, a kegyelemnek befogadására. Innen van, hogy ezekben az időkben sokan, akik addig nem bírtak a hitnek világosságával, egyszerre egy sugarat kapnak a kegyelemből ingyen- minden külön érdemük nélkül. Ezekben a kegyelmi napokban nagyobb hatása van az Igének, nagyobb hatása van a kegyelemnek anélkül, hogy maga a kegyelem forrása változott volna, vagy az az  intenzitás, amellyel a kegyelem aláárad a teremtettségre, erejében csak bármit is módosult volna.

    Igenis, embertestvéreim, van kegyelem, van egyéni gondviselés, vannak kegyelmi időszakok. Hol lennénk, ha a kegyelem nem volna velünk, hol lennénk mi, és hol lennétek ti mind valamennyien?! Micsoda mélységekbe zuhantunk volna alá, és zuhannánk nap mint nap tovább!

         Mert ha igazán és józanul mérlegelitek magatokat, be kell látnotok, hogy milyen végtelenül kevés az a jó, amely az ember lelkében szunnyadozik, és milyen végtelenül sok az a rossz, amely őt mindig lefelé vonni igyekszik. De a kegyelem, az életnek az a fonala, amely Istennel összeköt bennünket, visszatart, időt enged, elsimítja lábaink elől az akadályokat, hogy idővel megokosodva, és hitben, szeretetben megerősödve, le tudjuk győzni azokat az akadályokat, amelyek előtt ma még döbbenetes szívvel állnánk meg, és a félelem megbénítaná tagjainkat.”

Az utolsó óra munkásaihoz. Szellemi tanítások Pál beszélő médium útján I.: A kegyelem értelmezése

A Pozitív Gondolatok oldalainak szöveg- és képszerkesztését Évinek köszönhetjük. A felolvasást is. Attól ilyen jó.