ISTENKISÉRTÉS 2 – ADAI gondolatok

“ISTENKÍSÉRTÉS”

Ágoston “Istenkísértés” c. témájához, talán kicsit megkésve, de szeretnénk hozzáfűzni AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA c. könyvből az erre a témára vonatkozó részt.

Idézet “Az újszövetség szellemi magyarázata” c. kötetből a negyedik fejezet magyarázatából, ahol Jézus megkísértését taglalja szellemi szempontból.

“Akkor Jézus viteték a lélektől a pusztába”, vagyis a saját szelleme vonzotta őt oda, szükségét érezte annak, hogy visszavonuljon a világtól s elkészüljön tanítói pályájára. Visszavonultságában az ima segélyével érintkezésbe lépett az Atyával, hogy Belőle, az ősszellemből erőt merítsen feladatához. Ekkor szellemileg elragadtatott s a kísértés megkezdődött. 

Milyenféle volt ez a kísértés?

Az elragadtatás, az extázis legmagasabb foka, tisztán magas szellemi állapot lévén ennélfogva az ily állapotban őt ért kísértés nem lehetett anyagi természetű; mert az elragadott szellem a testi bilincsektől megszabadult és és csak a lélek életszalagja által függ a testtel össze. Minthogy tehát az állapot tisztán szellemi vala, azért a cselekedetnek is szelleminek kellett lennie. És így is volt.

Isten, az Atya tudta, mi vár az ő hűséges gyermekére, a fiú is tudta azt; Neki azonban anyagi teste volt és ha ez még oly finomul is volt szervezve s olyan anyagokból teremtve, melyeknek taszítóan kellet megérezniök minden bűnt, azért az mégis csak test volt, teher a szellemnek. 

Krisztus idejében a bukott elsődök rendjéből kiválóan értelmes ellentét-szellemek éltek testben a földön, akik a megváltás művét megakadályozni törekedtek. Isten az Atya ezt megengedte, mert az igazság úgy kívánja, hogy a tiszta erő mennyiségével a tisztátlan erőnek ugyanolyan mennyisége szembe állíttassék, hogy utóbbinak alkalma legyen amazon megtörni, saját tehetetlenségét belátni, s ellentétes akaratát megváltoztatni, hogy viszont amaz a harcban még inkább megaczélosodjék és folyton tökéletesébbé váljék. És volt itt a földön testben ugyanakkor sok jó, a haladás útján lévő, a Messiásokkal való eggyélevéshez közeledő törvényes szellem is azért, hogy élükön a Messiással harczoljanak az ellentét ellen, hogy ellensúlyozzák ennek támadását s őt szeretettel és áldozattal megpuhítsák és kiengeszteljék. 

A próféták jövendölései egy királynak eljöveteléről szóltak, aki mint az igából való erős, hatalmas megváltó lép fel. Ez az elnyomottak harczát jelentette a maga elnyomója ellen, emberileg felfogva: lázítást, háborút. Ezért volt szükséges, a jók seregének vezérét úgy megaczélozni az emberi felfogás minden kísértésével szemben, hogy minden gonosznak és minden anyaginak visszapattannia kelljen erről a tiszta, szellemi erőröl. 

Mit tett Isten? 

A mindenség egy eleven képeskönyv; minden ami abban történt és történik, egy isteni természettörvénynél fogva abban lerajzolódik, egy élénk lenyomatot, fényképet, daguerrotypet hagy hátra; s valamiképpen az emberek az írás, vagy festés művészetével megörökítik a maguk és földjük történelmét, azonképpen örökíti meg a természet is egy bizonyos, benne rejlő természettörvény által a mindenségnek és a szellemeknek történetét, oly pontossággal és elevenséggel (mert hiszen mindennek, ami természetes, elevennek is kell lennie), mely messze túlhaladja az emberek összes fogalmait. Ennek a végtelen történelmi könyvnek tartalmát Isten magában bírja, (ahogy pl. valamely ember magában bírja mindazt, ami az ő dolgozó szobájában van) és Isten gyermekei, a szellemek, megkeresnek abban a könyvben mindent, amit megtalálni akarnak, aminek a megkereséséhez értenek, és amit nekik Isten az Ő végtelen jóságában felfedez, – és tanulnak belőle. 

Ilyképpen tárta fel Isten az ő gyermekének Jézusnak is az egykori szellembukás képeit, és a kísértők eleven alakjai odaállnak vala az ő szelleme elé: 

Az engedetlenség szellemei,

akik nem eszik már az Atya kenyerét, nem végzik a munkát az ő akarata szerint, hanem önmagukból akartak teremteni, mire pedig nem voltak képesítve, s a hűségeseket erre csábítani: “Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké”. Mutasd meg, hogy tudsz teremteni saját akaratod szerint anélkül, hogy reászorulnál az Atya beleeggyezésére! 

Ebben a képben a Fiú önmagát látta úgy, hogy nem követi az ellentétet, hanem hű marad az Atyához, megmarad az ő szeretetében, az ő kenyerében, az ő parancsolatában, visszautasítva a kísértést: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik”. Nem él csupán a sajt érdeméből, hanem Isten törvényéből és törvénye által, melyből származik minden, az élet is. 

És megjelennek vala a gőg szellemei,

akik érezvén magukban az alkotáshoz szükséges erőt és értelmet, Istennel akartak egyenlők lenni s a teremtést más irányba terelni, miáltal ők jobbat, pompásabbat, tetszetősebbet véltek alkothatni; megfeletkezve arról, hogy ők csak viszonylagosak és függnek a Teremtő elérhetetlen bölcsességétől s erejétől, befolyásolták az immár meglevő alkotásokat, elég hatalmasoknak képzelvén magukat arra, hogy önálló mozgatókként szerepeljenek. Ez ellenszegülésükben szétrepesztették saját duáljaikat, összetörték az Isten törvényének segélyével létesített saját alkotásaikat és megkisértették a hű elsődöket, hogy őket is hasonló eljárásra bírják s a rombolás részeseivé tegyék. “Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat”, lépj ki abból a kényszertörvényből, mely alá Isten helyezett (a testből, melyet Isten rendelt a te szellemednek); bizonyítsd be, hogy te hallhatatlan s elpusztíthatatlan vagy és nem tartasz attól, hogy elveszíthetsz valamit abból, amit magad teremtettél s újból teremteni képes vagy (t.i. a testet) s amellett hiszen azt is tudod, hogy Isten véd téged, a kisebbek (angyalok) pedig neked szolgálnak.

Ebben a képben a Fiú ismét önmagát ismerte fel, amint hű maradt Atyjához, még erősebben támaszkodva az Atya törvényére, s alárendelve saját erejét az Atyáénak azzal a teljes öntudattal, hogy az Atya bölcs akarata nélkül minden teremtésre képtelen és hatalmasan visszautasítva az ellentétet, mint a Teremtő végtelen bölcsessége és jósága ellen vétkezőt: “Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet, aki nélkül te nem léteznél” – és ne akard szétrombolni azt, ami az ő erejéből keletkezett. 

És megjelennek vala, – mint a legmélyebb bukás,- az érzékiség szellemei,

amint alakokat teremtettek, törekedtek értelemmel ellátni, melyeket a mindenséget betöltő mozgató életprincípium, mely az összes testi szervezeteket törvényesen élteti, éltet ugyan, de értelemmel fel nem ruház; nem szellemeket, hanem természeti, vagy állati lényeket hoztak létre, tehát melyek teremtőikhez hasonlóan vadak és bőszek valának. És bosszankondtak képmásaik felett s üldözték őket, ahelyett, hogy ebből azt az üdvös tanulságot merítették volna, melyszerint ők maguk is teremtett, tehát alárendelt lények és mint ilyenek nem képesek szellemet teremteni, hanem csak változásnak alávetett anyagszervezetet, melynek ők még az éltetéséhez szükséges erővel sem rendelkeznek. Megjelentek úgy amint külső csattanós hatásokkal el akarták csábítani a tiszta szellemeket: “Mindezeket neked adom (a föld, a növények s állatok fölötti uralmat, melyek az ellentétszellemek kifolyásaiból keletkezett alkotások), ha leborulva imádsz engem.”, azaz, ha kilépsz az isteni természettörvényből, leszállsz az ellentéthez és hódolsz az ő érzéki vágyainak; vagy röviden mondva, ha angyalból emberré leszesz.

Jézus látta az ellentétnek ezt a múlékony, tarthatatlan, enyészetnek kitett művét a maga képzelt, ki nem elégítő élvezeteivel; látta az ő durva érzékiségét és megátalkodottságát és kiutasítá őt az Atya birodalmából, a szellem és élet birodalmából, az anyag és halál birodalmába: “Eredj el sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”, mert Ő neked a teremtett lénynek, kifürkészhetetlen és elérhetetlen; te csak az Ő örök szeretetének, bölcsességének és erejének kifolyása vagy; ezt a szeretetet imádd, ezt a bölcsességet ismerd el, ezen erő előtt hajolj meg, mert ezek nélkül nem vagy képes a legcsekélyebbre sem. De látta Jézus azt is, hogy az Atya elárasztotta mindnyájukat, a tisztákat és a tisztátlanokat, a megismerés erejével, melytől amazok megerősödve dicsőítették a Teremtőt, emezek pedig összetörve kerülték Őt. 

TIBOR és LAJOS