AZ EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUS ÉRTÉKE 

AVAGY: Miért készítjük ezt a honlapsorozatot?

Korábban feltett kérdésemre az ADAi csoport hozott egy választ. Íme Tibor, Lajos és a többiek üzenete…

Szellemtani megvilágítás

Minden földi megmozdulásnak, eszmei áramlatnak olyan eszmei értéke van, amilyen minőségű szellemi környezet és inspiráció áll mögötte, ugyanis minden eszme és eszmei megmozdulás, – a legdurvábbtól a legnemesebbig – először is a szellemvilágban születik meg a szellemek jóvoltából és csak utána bocsáttatik le a földre, megvalósítás céljából. 

Ha a feltett kérdésekre  a szellemi megvilágítás színvonalán szeretnénk válaszolni, akkor vissza kell mennünk kétezer évet a kezdet kezdetéhez, amikor ugyanis az Úr megalapozta és meghatározta a szellemi közlés alapjait, amikor azt mondta:

Az Úr ebben az igerészben négy csoportot említ meg. Aki a jó magot veti, az az emberfia, a jó mag viszont az Isten Országának fiai. Tehát maga az Úr küldi szét az Isten Országának fiait, vagyis azokat a szellemeket, akik már eljutottak az Isten Országába, vagy legalább is az ötödik szférába. Ők az első csoport. És jelen esetben ez a lényeg, vagyis az, hogy az Úr küldte ki az Isten Országából azon szellemeket, akik, mint “aratómunkások” jelen vannak az aratásnál. (Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön még munkásokat az aratásba!) A konkoly a gonosz fia, szintén szellemek, akiket az ördögök hintenek szét. Az ördögök nem tudnak testet ölteni, de a “gonosz fiai” viszont igen, akik lehetnek olyan szellemek is, akik földi életükben nem szabadultak bűneiktől és átkerülve a szellemvilágba megszállják a hozzájuk hasonló hajlamokkal rendelkező emberlelkeket. Az aratás okozta katasztrófák előidézői viszont az ördögök.  Akik az aratást végzik, azok  az angyalok. Tehát vannak az Isten Országának a fiai, a szellemi mozgalomba, az aratásba, vagy csak már az utolsó gereblye vonásra  kiküldött munkások, akik a nagy aratásra készítették fel az emberi lelkeket. Ők a “szolgák”, akik összegyűjtik az út széléről a bénákat, vakokat, sántákat, hogy életről életre felkészítsék az emberi lelkeket a nagy aratásra, vagyis a nagy menyegzőre, és vannak az angyalok, akik a nagy aratást végzik, akiknek vezetője Péter apostol, vagyis a Névtelen Szellem, akinek legelőször  adatott az apostolok közül a föld szellemei felett a  megkötözés és a feloldozás hatalma:

“Az aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának a fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.” 

(Mt 13. 36.-40.; Magyar Bibliatársulat ószövetségi és újszövetségi bibliafordító szakbizottság)

“Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem a test és vér fedte ezt fel előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te kőszikla vagy és én erre a kősziklára építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.

(Mt 16. 17-20.-ig)

Az apostolok és tanítványok élükön Péterrel, mindezen hatalom mellé betekintést nyerhettek a mennyek országának a titkaiba:

“Miért beszélsz nekik példabeszédekben, nekünk viszont miért nem? Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának a titkait, nekik viszont nem” – felelte Jézus. Tehát Jézus mellett a három és fél év alatt hatalmas tudásra tettek szert az apostolok és tanítványok. Erről Péter már mint “Névtelen Szellem” így nyilatkozik “A mai kor vallása” c. könyvben:

“A feltámadott Mester látása erőt és életet árasztott az Úr híveibe és a nehéz napok után gyönyörteljes, boldog idők virradtak. Az Úr ígéretei mind valóra váltak és a szeretet nőttön – nőt. Az összetartozás érzése boldogító órákat hozott létre, amikor ezen érzések közepette megjelent az Úr alakja és testünk szemeivel láthattuk Őt, füleinkkel hallhattuk hangját s kezünkkel megtapinthattuk testét, ilyenkor a boldogság leírhatatlan volt köztünk és a mi lelkünk elváltozott. Egy erő, mely köztünk fejlődött ki hatalmas izzó tömbbé alakulva, megreszkettetve a levegőt, mint egy zúgó szélvész vonult el felettünk és minket a magasabb tudás és törvények ismerőivé tett. Abban a pillanatban feltárultak a szellemi igazságok előttünk és mi mint egy magasabb világ emberei ébredtünk öntudatra. A szellem felszabadult és az Úr Szentlelke a mienkkel mintegy összeolvadni látszott és minden, de minden nyitva állt előttünk a tudás birodalmában…” 

De a teljes igazságot azonban mégis csak a Szentlélek kiáradása alkalmával nyerték el az apostolok és tanítványok, merthogy Jézus megígérte nekik: “Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most még nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön Ő, az Igazság Lelke (szelleme)  elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn. 16. 12.-13.) 

De mindezen igazság mellett azonban sokkal fontosabbnak tartja az Úr a szeretetet:

“Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek itt? Ő pedig így felelt “Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” Jézus ezt mondta neki: “Legeltesd az én bárányaimat.” Másodszor is megszólította Jézus Pétert: “Simon, Jóna fia szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: “Igen Uram te tudod, hogy szeretlek.” Jézus így válaszolt neki: “Őrizd az én juhaimat.” Harmadszor is megkérdezte tőle Jézus: “Szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott amiért  Jézus harmadszor is megkérdezte tőle… ezért ezt mondta neki: “Legeltesd az én juhaimat.”

(Jn. 21. 15.-18.)

Ha röviden összegezni szeretnénk  az üdvtörténetünket, Az Úr és a kiküldött Szent Szellemek, az evangéliumi spiritizmus, és azon beül a Névtelen Szellem munkássága nélkül nem jutottunk volna szellemi ismeretre, bűneink felismerésére és bűnbocsánatra. 

Az Úr az Ő kezébe adta a Mennyek Országának, vagyis a magas szféráknak a kulcsait és a feloldozás ajándékát, mert Péter volt az apostolok közül a legalkalmasabb arra, hogy meghallja az Atya kinyilatkoztatását, amire csak a messiás szellemek voltak képesek. Őrá építette az Úr az anyaszentegyházat, vagyis a szentek közösségét, azokat a szférákat, ahova már nem ér fel a gonosz hatalma. 

Majd a feltámadása után az Úr Péter szeretete felől érdeklődött és a szeretete nagyságának a függvényében kapta a megbízásokat. Először is, hogy legeltesse a bárányokat, vagyis azokat az újonnan megtért szellemeket, akiknek a szellemtannak még csak a kezdeti fázisa a megfelelő. Majd egy újabb kérdés után azt a feladatot kapta, hogy őrizze a juhokat. Erre Eszternek A MENNYEI JUHAKOL c. látomásával   fogunk reagálni: 

A MENNYEI JUHAKOL

                                           

1933. január 16-án transzban a következőt láttam: 

Mintha valami óriási helyiségben lettem volna, amely nagyon díszes volt, de juhok voltak benne, mintha valami mennyei juhok istállója volna. Nagy, hatalmas ajtaja volt ennek az istállónak, -inkább kapuja- amely nem volt becsukva; az ajtón valamivel belül keresztben egy gerenda, azon pedig egy mécs. Ilyen mécset én még nem láttam: egészen kicsinyke lángja van neki, de az olyan, mint a gyémánt, úgy szórta a sugarakat, mint amikor a gyémántra ráesik a nap fénye, és bevilágította az egész nagy helyiséget. A báránykák gyönyörű fehérek és göndörszőrűek. Az istálló padlózata, vagy földje valami olyan anyaggal volt felhintve, mint a legfinomabb forgács, vagy fagyapot, de még annál is sokkal finomabbal. Ezek a báránykák ide jönnek pihenni és a fagyapot alatt keresgélnek és találják meg a tápláló szemeket, amelyeket csak gondos keresgéléssel tudnak megtalálni; de amint egyet-egyet találnak, annak nagyon megörülnek és azokat majszolgatják.

Azután mindjárt a magyarázatát is megkaptam ennek a látománynak. A világosság a k. vezetőnk beszéde, amely rajtam keresztül jön; a fehér báránykák azok a lelkek, akik ebben a világosságban megpihennek. Az a finom gyapot-féle, ami azonban duzzadó, ruganyos, selyemszerű anyag, -hogy úgy mondjam- a külső megjelenési formája, szövege, amelyből a benne rejlő igazságokat, mint tápláló szemeket egyenként kell kikeresgélni. 

Ezek a báránykák nagyon szépek, jól tápláltak. Már sokan vannak, de még mindig szaporodnak és gyülekeznek. Első pillanatra feltekintenek a mécsre, amely mint valami briliáns -amely valahonnan felülről kapja a fényt-  tündöklik, az az ő sem a saját maga fényét hinti szét hanem azt amit Istentől kap.

Az az érzésem, hogy alkonyodik és akik megkívánják ezt a világosságot, ide jutnak ebbe az akolba, ahol megpihenhetnek, mert benne nyugalom és békesség van. És akik ide jutnak, azok érzik és tudják, hogy jó helyen vannak, mert meg lesznek védve a készülő viharral szemben.  

*

Valamint a harmadik munkaköre Péternek: Legeltesd juhaimat, azaz tápláld a szellemi igazságokkal a szellemileg már érett követőimet.

Tehát ha felmerül a kérdés bárkiben is, hogy mi a célja a szellemtan és azon belül a Névtelen Szellem tanai terjesztésének, akkor itt megtalálja a választ. Először is azt, hogy ki is a N.Szellem és hogy mekkora hatalom adatott a kezébe, majd azt is, hogy mire képes az az eszmeiség, amelyet ő képvisel.

AZ EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUS ÉRTÉKE  

Eszter látomása

Sokat keseregtem azon, hogy mennyit kell nekem a betegség miatt gyötrődnöm, amikor egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy velem szemben, egészen közel, a szenvedő arcú Krisztus jelenik meg töviskoszorúval a fején, a haja meg van tépve a tövisektől, és a szemei be van esve. Azután kezd hozzám beszélni, és abban a pillanatban Belőle, mint valami reflektorból, olyan körben, mint egy ötpengős, fény sugárzott a beteg testemre, és Ő azt mondta: “akarom, hogy gyógyulj meg”. Annak a fehér fénynek a hatása alatt egyszerre olyan könnyűnek és felszabadultnak éreztem magamat, mintha egészen egészséges volnék. Pedig olyan fáradt voltam! Azután már a krisztusarc nem is volt annyira szenvedő, de a töviskoszorú még a fején volt.  

Akkor a kezébe fogta az én bal kezemet és úgy vezetett tovább. Én azonban olyan gyenge voltam, hogy alig bírtam menni, úgy, hogy minden lépésnél majdnem elájultam. De Ő csak biztatott, hogy menjek vele s azután egy város díszes, keskeny utcáján vezetett végig, amelyben kétoldalt nagy emeletes házak és tornyok voltak. Ő csak vezetett mindig feljebb és feljebb egy szerpentin-úton, míg nagy fáradsággal kiértünk a városból. 

Mikor kiértünk, mintha egy szépen zöldellő hegyoldalon mentünk volna tovább, amely már jóval magasabban feküdt a városnál. Itt úgy éreztem, hogy nagyon üde a levegő, és akkor azt mondtam, hogy igaz, hogy szenvednem kellett, de mégis megéri, mert sokkal okosabb lettem és jobban tudok érdeklődni minden iránt. 

Ő pedig így szólott: “Nézd, még a város legmagasabb tornyánál is magasabban állasz”. Akkor megértettem hogy azok a nagy magas épületek és tornyok a világi tudományok és az egyházak igazságait jelképezték, de az általam hirdetett krisztusi igazságok mind ezeknek magasan felette állanak. És én akkor megelégedett voltam. Krisztus pedig azt mondta, hogy Ő velem marad, s amikor most rátekintettem, már nem láttam Őt többé olyan nagyon szenvedőnek, bár a töviskoszorú még mindig a fején volt. 

Tibor, Lajos és a többiek