HÚSVÉT 2024 – Virágvasárnap

A Feltámadás misztériuma 1.

VIRÁGVASÁRNAP: Máté 21:9

„Hozsánna Dávid Fiának!”

Így kiáltozott Feléd a zsidó nép, eltelve áhítattal és csodálattal, Úr Jézus Krisztus! Én is így kiáltok Hozzád egész lelkemből, most és mindenkoron! Dicséret és hála legyen Neked, Uram Jézusom, Istennek Fia!
De ha ma együtt ünneplem Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulásodat, veled akarom érezni a következő napok szenvedéseit is. Óh Urunk, hányszor kiálltunk hozsannát Feléd, és amellett bűneinkkel mégis megbántunk Téged. Nagyon gyakran csak ajkunkon hordjuk e szót, de nem a szívünkben. Engedd, óh Istenem, hogy egészen át legyek hatva a hálától és dicsőítésedtől. Neked legyen szentelve minden gondolatom, szavam, cselekedetem, egész életem, és Neked, Megváltó Jézus Krisztusom, aki az Úr nevében jöttél.
Hozsanna!
Ámen.

Vay Adelma: Hephata – Virágvasárnap – ima

HÚSVÉT – ISTEN ÁLDOZATA KRISZTUSBAN 1.

^{A bűnbocsánat és megigazulás feltételei. – A bűnbánat nagy fontossága. – Csak alázatossággal lehet legyőzni az ellenlétet. – Minél többet tud a lélek, annál mélyebben belemerülhet a tévelygésbe. – A hit kufárai. – Csak a szellem viheti bele a világba a boldogság elemeit. – Mivel az élet minden pillanatának ki van szabva a maga feladata, így a ma a múltnak semmi hiányát nem pótolhatja. – Miután mindent Isten tesz jóvá, ennélfogva mi teljesen az Övéi vagyunk. – Aki szeretetből megbocsát, az önmagából ad valamit. – Isten mindenkit megpróbál, mielőtt fiává fogadja.}

Ebben az órában testvéreim egy messze a szellemibe nyomuló igazsághoz akarlak benneteket vezetni, a bűnbocsánathoz, annál is inkább, mivel ti az elkövetkező ünnepen az Úr asztalához érzitek magatokat hivatalosaknak. Szükséges tehát, hogy a lelketek felöltözködjék abba a kegyelmi ruhába, amelyet nektek Isten engesztelésképp ad, ha igaz bűnbánattal tekintetek a saját lelketekbe, az egész életeteket ezen a szemüvegen keresztül veszitek bírálat alá, és ezen az alapon átdolgozzátok. De ne az elkövetkező szellemi életben, hanem itt a múlandó életben kezdjétek áldolgozni az életeteket, és hozzáformálni magatokat Istennek ahhoz az igazságához, amely a lelketek megmentésére adatott. Megbánás nélkül nincs bocsánat, bocsánat nélkül nincs engesztelés, engesztelődés nélkül nincs tisztulás, tisztulás nélkül nincs megigazulás, megigazulás nélkül nincs megszentelődés.
Boldogoknak mondalak titeket, akik érzitek a lelketekben azt az ébredést, amely megnyitja előttetek az örökkévalóság világát. Ez az ébredés az, ami titeket egy más létállapotba hív, mert ez az ébredés új világosságot gyújt a lelketekben. Ez az új világosság új feladatokat tűz elétek, ezek az új feladatok pedig új eszközöket tesznek szükségesekké, s nektek ezekkel az új eszközökkel bánni kell tudnotok. Nincs megállás a természetben, sem itt, sem az örökkévalóságban; folytonos munkálkodás, folytonos előrehaladás, folytonos ismeretszerzés, folytonos eredmények követik egymást. Ezeket az igaz és maradandó eredményeket kell megszereznetek, hogy magatokénak mondhassátok azt a boldogságot, amelyre a lelketek vágyódik.
Én a földi ember lelki szemei elé a bűnbánatot állítom oda, mint első mozzanatot, mint a felébredt szellemnek az összehasonlításból eredő első megállapítását. Mert hiszen az igazság megismerésével a földi ember lelkében szükségképpen fel kell ébrednie az összehasonlításnak az Isten végtelen jósága és igazsága, és a saját fogyatékossága, tévelygése és tökéletlensége közt. És akkor szükségképpen fel kell eszmélnie arra a tudatra, hogy ezt az óriási távolságot valamivel át kell hidalni, össze kell valamivel kapcsolni. Isten szerette e világot, szerette az ő bűnbe esett gyermekeit, mielőtt még azok bármiféle felismeréshez vagy beismeréshez juthattak volna. Isten az ő kikutathatatlan, megmérhetetlen, mélységes, titokzatos nagy szeretetével mindent megtett, hogy amikor a bűnből felébredő lélek egy kicsit tájékozódni kezd, ott találjon mindent maga előtt készen. Így a földi embernek nincs más kötelessége, csak kinyújtani a kezét ezek után az Isten által adott ajándékok után, hogy ezeket a magáéinak nevezhesse. Mi hát az, ami az embert mégis olyan óriási távolságra űzi Istennek ajándékaitól? Mi az, ami elválasztja attól, hogy magáéinak mondhassa mindezeket a nagy értékeket, amelyeket Ő a felébredő ember számára készen tart? Az emberi lélek tévelygése, bűnös természete, tévedésre való hajlandósága, ferde okoskodása és homályos látása az, amely miatt nem tudja felismerni, ami igaz, ami jó, ami az ő üdvösségére való. Bűnös természetéből kifolyólag a tévelygés útját választja, és így messze elkerüli azokat a lehetőségeket, amelyeknek révén összeköttetést szerezhetne azokkal a kegyelmi ajándékokkal, amelyek számára készen állnak. Az embernek tévelygésre való hajlandósága és bűnös természete az az óriási akadály, az az áthidalhatatlan mélység és messzeség, ami távol tartja az embert Istentől és a boldogságtól.
Pedig Isten mindent megtett, mindent elvégzett, a Szeretet testbe öltözött. A Szeretet ember által felfoghatatlan nagy áldozatot hozott, önmagát adta oda, hogy feloldja és felbontsa a bűnt és annak következményeit. Hogy megsemmisítse azokat a rétegeket, amelyeken keresztül hiába akar, hiába próbálkozik a lélek a jóhoz, az igazhoz hozzáférni, mert a hazugság szelleme, a tévelygés lelke elfödi az igazságot, És az ember, a megfertőzött természetű lélek nem látja azt, ami az ő üdvösségére való volna.
Az embernek csak a szívében elrejtett alázatossággal lehet ezekhez a mennyei nagy értékekhez közelítenie; csak az alázatosság az, ami mindent legyőz, csak az alázatosság az, aminek segítségével a tévelygés szelleme legyőzhető. Ismét csak ide vezetlek titeket az alázatossághoz.

Mikor a lélek ünnepel: HÚSVÉT – ISTEN ÁLDOZATA KRISZTUSBAN – Folytatás holnap

AZ ÚRVACSORA MISZTÉRIUMA – I.

^{Mindaddig titok, hogy mennyit bocsátott meg az Isten az embernek, míg a lélek teljesen meg nem tisztult bűneiből. – A test a bűn menedéke. – A bűnnel való küzdelemben az Úr teste és vére harcol az emberben: ez az úrvacsora misztériuma. – Az egymás iránt való szeretet megerőtleníti a karma hatalmát.}

Öröktől fogva, örökkévaló Isten, a világmindenséget alkotó, fenntartó, igazgató hatalmas Fenség! Keresünk Tégedet a te végtelenségedben, a te hatalmasságodban, a te nagyságodban!
Keresünk Tégedet mindenfelé, de nem találunk, mert elfödi a mi gyarló szemeink elől a te Lényedet a te tökéletességed, a te szentséged fényköre. Titokzatos vagy Te és felfedezhetetlen a mi lelkünknek, a mi fogalmainknak, a mi képzeletünknek! Hogyan is alkothatna fogalmat a sivatag homokszeme arról a nagyról, arról a végtelenről, ahonnan elhajtotta őt a vihar szele?! Hogyan alkothatna fogalmat a harmatgyöngy a végtelen óceánról ahonnan felszívta őt a nap heve?! Elfárad, kimerül, megsemmisül a képzelet, amikor Téged akarunk keresni, hatalmas, nagy Isten, és összeesik a mi lelkünk, mert nem találunk sehol! De Te keresel minket. Te tudsz rólunk, kicsiny parányokról, és elénk nyújtod a te kegyelmeddel a mennyek titkait, bizonyságot teszel magadról és hívsz magadhoz azokban a kijelentésekben, amelyeket a földön élő emberek megvilágosítására tettél azokban az igazságokban, amelyekkel a földön élő embereket magad felé akarod vonzani. Nekünk, kicsinyeknek, gyarlóknak, gyengéknek meg kell elégednünk azzal, amit Te adtál magadról bizonyságul; meg kell elégednünk azzal, amit Te akarsz adni. A bizonyságok közt van a te bőséges kegyelmed, amellyel reánk tekintettél, amelyet reánk kiárasztottál a te szent Fiad, a mi Urunk, a Jézus Krisztus által. Ez az a kegyelem, amellyel reánk tekintettél, amellyel minket felszólítottál, amellyel minket hazahívtál, amellyel magadról bizonyságot tettél, hogy Te a mi szerető Atyánk vagy, aki szeretettel és bűnbocsánattal vársz bennünket.
Nem tudunk hozzád szólani, hatalmas, nagy Istenség, hiszen nem látunk Téged, fogalmat sem alkothatunk rólad, de a mi Urunkban, a mi Üdvözítőnkben lehajoltál hozzánk. Engedd meg, hogy az ő lábai elé a porba hullva boruljunk le, és hálát adjunk neked mindazokért a jóságokért, amelyeket velünk közöltél, és amelyekkel Te minket magadhoz hívsz. A mi lelkünk vágyakozásában, a mi lelkünk igyekezetében sietve igyekszünk feléd. De mivel tudjuk azt, hogy mi tisztátalanok, bűnösök, elesettek, gyengék vagyunk, mégsem juthatunk hozzád, hanem itt a mi Urunknak, feltámadott Krisztusunknak lábai előtt porba hullva várjuk a te irgalmasságodat, a te kegyelmedet, megcsókolva a mi Urunk lábnyomát, amelyet a porban hagyott, hogy Te kegyelmezz, irgalmazz nekünk a mi bűneinkért!”

Mikor a lélek ünnepel: HÚSVÉT – AZ ÚRVACSORA MISZTÉRIUMA – I. – Folytatás holnap

HANGZÓ BIBLIA – Halász Judit felolvasása

Virágvasárnap

Az alig három napja feltett Hangzó Biblia a Pannonhalmi Bencés Főapátság felügyeletével és fordításában megjelent Biblia szöveghű felolvasása az Újszövetségi Szentírásból Halász Judit hangján. (A protestánsok is nyugodtan hallgathatják.)

Az egész nagyhét minden napja fel lesz téve.