"Az Evangéliumi Spiritizmus, a Szentlélek kijelentése. Letisztult keresztény hit és erkölcsbölcselet, valamint lélektan: a bűn felismerésének és a bűntől való szabadulásnak mélylélektana. Nagy, értékes, és tiszta világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen bűnben élő világnak, észérvekkel is alátámasztva a megtérés szükségességét."
REINKARNÁCIÓ 1.
REINKARNÁCIÓ 1.

REINKARNÁCIÓ 1.

Mit jelent a reinkarnáció?

Ahhoz, hogy megérthessük a szférákat, ismernünk kell a reinkarnáció fogalmát. Mit is jelent a reinkarnáció? Újjászületés. Újraszületés. Többszöri testet öltés. Természetesen nem indiai módra valamilyen állati formában. Dehogy! Emberi újjászületésről van szó. Márpedig ezt manapság elég nehéz megérteni, tudomásul venni, mert általános szlogen az “egyszer élünk”.

A spiritizmus lényege szerint halhatatlan szellemek és lelkek több életen keresztüli újratestetöltése zajlik, hogy erkölcsi és intellektuális szempontból is folyamatosan fejlesszék magukat. A reinkarnáció mindig progresszív, vagyis előremutató és előrehaladó.

A többszöri testet öltésben rejlő igazságosság.

Min alapszik a megismételt testet öltés (reinkarnáció) tana?

„Istennek igazságos voltán és a kinyilatkoztatáson. Szüntelen hangoztatjuk előttetek, hogy a jó Atya mindenkor ad alkalmat gyermekeinek a megbánásra. Nem mondja-e józan eszed is, hogy igazságtalanság volna végképp megfosztani az örök boldogságtól azokat, akiknek nem maguktól függ a javulásuk? Nem Istennek gyermeke-e minden ember? Csakis az önző emberek között látni kegyetlenséget, kérlelhetetlen gyűlöletet és irgalmatlan büntetéseket.” Minden szellem hajlandó tökéletesedni, és Isten a testi élet megpróbáltatásai után nyújt neki erre alkalmat. Igazságos voltánál fogva pedig megengedi a szellemeknek, hogy újabb testi életek folyamán végezzék el azt, amit nem bírtak végrehajtani, vagy befejezni előbbi életükbeni megpróbáltatásuk alatt.

Istennek sem méltányosságával, sem jóságával nem fér össze az, hogy örökre lesújtsa mindazokat, akik olyan akadályokba ütköztek a javulásuk útján, melyek nem rejlettek akaratukban, hanem abban a környezetben, ahová helyezte őket. Ha halálunk után megmásíthatatlanul kitűzött sors várna reánk, akkor Isten nem részrehajlás nélkül és nem ugyanazzal a mértékkel mérné minden ember cselekedeteit. Az egyetlen tan, mely az alantas erkölcsi körülmények közé helyezett embert illetőleg Isten igazságos voltáról alkotott fogalmunknak megfelel, a reinkarnáció tana, vagyis az a tan, mely a több egymást követő földi életünk elfogadásán alapul. Csakis ebből magyarázhatjuk meg jövendő sorsunkat és egyedül erre építhetjük reményeinket, mivel módot nyújt nekünk arra, hogy tévedéseinket újabb megpróbáltatások árán jóvátehessük. Értelmünk erre utal, és erre tanítanak bennünket a szellemek.”

Allan Kardec – Szellemek könyve

A REINKARNÁCIÓ

Korszakzárás előtt c. könyvből (2005) – Zita médium

A REINKARNÁCIÓ - ZITA MÉDIUM MEDIÁLIS KÖZLÉSEI

A REINKARNÁCIÓ – ZITA MÉDIUM MEDIÁLIS KÖZLÉSEI – 2005 április 21.

“Nem véletlen, hogy a Föld körül szférák keletkeztek, hiszen szükséges, hogy az ember elve, eszméje, ideája, elgondolása szerint rétegeződjenek
a halál utáni állapotok, hogy ott már ne lehessen összekeverni az ocsút a búzával, a jót a rosszal; hogy aki a Földön állta a nap hevét, aki becsületes, őszinte és szorgalmas volt, aki az apró részleteket is kidolgozta és mindenben igyekezett az erkölcsi törvényeknek eleget tenni, azt itt az igazság törvénye megajándékozhassa a megérdemelt nyugalommal, békességgel és gazdagsággal. Az igazság törvénye szerint ugyanis itt mindenki azt aratja, amit a Földön vetett!

Krisztus születése előtt a Föld alsó szférái voltak nyitva és az Ő születése megnyitotta a magasabb szférákat. Krisztus második eljövetelekor a jelenlegi 3-ik szféra alsó része lesz az elválasztás határa, a törvény kidobja a salakot, az 1-ső, 2-ik, 3-ik szféra szellemeit az anyaggal együtt. Az újjáalakult Földön a jelenlegi negyedik szféra lesz az 1-ső szféra, majd újabb szférák alakulnak ki, és lassú, fokozatos tisztulás alapján így légiesedik, szellemesül majd az újjáalakult Föld. Mindezeket azért mondom el testvéreim, mert a mai ember, aki a gonoszban él, úgy gondolja, hogy „mindenek szabadok neki”, mert hát a kegyelem lehetővé teszi.

Akik üres kézzel térnek meg a földi világból, ugyanazon szférákba kényszerülnek visszatérni – ha ugyan nem mélyebbre – mint ahonnan elindultak. Az ott élők pedig, mivel tőlük várták sorsuknak, helyzetüknek, állapotuknak jobbrafordulását és csalódniuk kellett bennük, ezért ellenük fordulnak, gyötrik, kínozzák őket. Az írás azt mondja: „ti innen oda és ők onnan ide nem mehetnek.” Mert az igazság törvénye áthatolhatatlan falakat, hegyeket, völgyeket, mélységeket épít a különböző szellemi szférák közé; mi több, ebből kifolyólag keletkeztek a különböző félanyagi és a sűrűbb anyagi bolygók is; és az egyik bolygó világából a másikra véglegesen elmenni nem lehet.

(…) szeretném megjegyezni azt, hogy minden halálon keresztülment ember – tehát minden fizikailag meghalt ember

  • annyi erőt, annyi szellemi erőt vihet magával a földi világból a saját otthonába, a saját szférájába, amennyit annyira megtisztított, amennyit az a szféra megkíván, amely szférába a meghalt ember lelke távozik. Amikor egy földi ember meghal, akkor a halál törvénye először is a legsúlyosabb, a legsűrűbb, a legbűnösebb tendenciákkal megterhelt erőréteget bontja le róla. Ezek az erőrétegek természetesen a szennyezettségüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy ezeket az ember az ő lelki szférájába, az ő lelki hajlékába magával vigye.

Amíg az Úr el nem jött, addig a magasabb szférák zárva voltak a földi világ lakói előtt; földi ember nem juthatott feljebb a harmadik szféránál.
Tehát ott mindenki megrekedt és nem juthatott feljebb, amíg a mi Urunk, Jézus Krisztus születésével, életével, halálával, feltámadásával és mennybemenetelével olyan változásokat nem eszközölt az ég és a Föld között, a szellemi és az anyagi világ között, hogy ott út, híd épüljön ki, amelyen a legmélyebbre bukott is hazatalálhat.

Mint mondottam, a minősítési törvény szétválasztja, hogy ki hova tartozik és nem keveri össze a gonosz természetű első szféra lakóit a negyedik vagy ötödik szféra lakóival. Hiszen pont az a cél, hogy mindenki a maga természetének megfelelő helyre kerüljön.

Tehát a Krisztus előtti idő a természettörvény ideje volt,

Krisztus születése óta pedig kegyelmi időszak van.

De az emberek sokfélék, sokféleképpen érzők és gondolkozók, sokat és keveset tudók, vannak, akik hitetlenek és vannak, akiknek az utolsó időszakra erőssé vált a hitük. A Krisztust megelőző időszakban azért érvényesült a természettörvény olyan nagymértékben, mert az emberek nagy része nem volt képes hinni a megbocsátó, kegyelmes Istenben és nem volt hajlandó a megtérésre, és ez miatt az Isten országa zárva volt előttük. Isten országán értem az 5-ik, 6-ik és a 7-ik földi szférát. Tehát a Földön testet öltött emberlelkekből egyetlen egy sem kerülhetett a fizikai halál után ezekbe a szférákba, mivel ezek zárva voltak. Új és új körforgással, új és új – némely esetben nagyon lassan forgó – testet öltésekkel vissza kellett jönniük, de természetesen a legjobb akaratukkal és a maguk erejével sem voltak képesek ezekből a földi nehéz helyzetekből és állapotokból kiszabadulni.”

*

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Facebook20
fb-share-icon