Pünkösd a keresztény egyház születése
Utolsó vacsoráján Jézus a legenda szerint utasította 12 tanítványát, hogy menjenek ki a világba, hogy szolgáljanak és gyógyítsanak betegeket. Ekkor lettek „apostolok”. Ötven nappal Jézus halála után a Szentlélek leszállt az apostolokra, és idegen nyelveken szólaltatta meg őket. Ez a „pünkösdi” élmény lehetővé tette az apostolok számára, hogy közvetlenül kommunikáljanak Istennel, ami jelentős változást jelez a vallási környezetben, és lefektette a kereszténység alapjait. (Apostolok cselekedetei , 2. fejezet) Pünkösd, (görögül pentecostē, „50. nap”), a keresztény egyház egyik fő ünnepe , amelyet a húsvét utáni 50. napra eső vasárnapon tartanak.
„Kitöltetik rátok is a Szentlélek újra és újra minden pünkösddel
– a most elkövetkezendő pünkösdön is – azaz új erővel lát el benneteket, megerősít fogadalmaitokban, megerősít jószándékaitokban, segítőkészségetekben, a bűn elhagyásában és az erények megszerzésében. Megerősít benneteket a hitben, és ha eddig még nem éreztétek, akkor ezután érezni fogjátok, hogy Krisztus valóban Isten Fia volt, a megígért, az elküldött Messiás, és már nem várható más. Ő eljött és elhozta az Isten által felkínált új szövetséget, amelynek lényege a bűnbocsánat: annak közlése, hogy az Atya nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen, és Krisztushoz hasonlatosan feltámadhasson, és új élete lehessen. Ezt kívánom a mai napon én is nektek, amikor egyben búcsúzom tőletek azoknak nevében is, akiknek már nem lesz alkalmuk szólni. (…)
A Szentlélek világosság, a Szentlélek megismerés.
Tehát a Szentlélek két fontos tulajdonsága a világosság és a megismerés.
Amikor első pünkösdkor a tanítványok Szentlelket vettek, megvilágosodtak és megismerésre jutottak el. Az ember a világosságot úgy képzeli el, hogy ahol világosság van, ott valaminek égnie kell, tűznek kell lennie.
Mózes az égő csipkebokorban – égő csipkebokornak mondja – hallotta meg az isteni hangot. Felfogni nem tudta, hogyan lehet, hogy valami ég és mégsem ég el. Isten világossága volt abban, amely Mózest megvilágosította a további teendői felől. A tűz, mint a Szentlélek tüze, jelkép a megvilágosodásra. (…)
A Szentlélek a Szent Szellemek sokasága, és ha egyetlen Szent Szellem, mint a mi Urunk, olyan hatalommal és képességekkel rendelkezett, hogy még a halál sem fogott rajta, feltámadt és a mennybe emelkedett, akkor elképzelhetitek, milyen szélvésznyi, milyen hatalmas, milyen tüzes ereje van a Szentléleknek, ami a Szent Szellemek közössége, és amely kitöltetett az első pünkösdkor a tanítványokra, hogy Krisztus mennybemenetele után többé egy pillanatra sem érezzék magukat árváknak, hanem erősekké, harcképesekké váljanak, legyőzzék önmagukban és a világban a bűnt, és Krisztuséhoz hasonló csodákat vigyenek végbe: halottakat támasszanak, betegeket gyógyítsanak, az Igét hirdessék. (…)
A spiritizmus és a Szentlélek Kijelentése nem azonos,
hanem azt is mondhatnám, hogy két különböző dolog; bár egy tőből származik, de kétféle. A spiritizmus magába foglalja mindazokat a fizikai jelenségeket és ismereteket, amelyek a másik világból, tehát a nem testben élők világából származik. A spiritizmus minden okkultat, minden jelenséget magába foglal, és az a célja, hogy az ember, aki hitét vesztette, az ismeretek, valamint a bizonyságok révén felfigyeljen arra, hogy nem csak a testi lét, nem csak az anyagi világ létezik, hanem a testi életen túl van egy másik világ is és ebből a másik világból származik minden, ami ezt az anyagi világot létrehozta, amely ezt az anyagi világot mozgatja, amely ezt az anyagi világot életerővel, ismeretekkel látja el. Ez a másik világ a valóság és az igazság világa, minden innen indul ki és ide tér vissza, ez az örök; az, ahol ti éltek, a múlandó; ez az állandó, az pedig az örökös változásnak, átalakulásnak kitett világ. Mert szükséges, hogy az ember átalakuljon, szükséges, hogy a láthatatlan világból tudást szerezzen, mert csakis a szellemi ismeretek és a tudás révén juthat előbbre és alakíthatja át az ő kátyúba fulladt, bűnben gyökerező és a bűn következményeiben élők világát. Az Evangéliumi Spiritizmus, ami pedig maga a Szentlélek Kijelentése sokkal több, nagyobb, értékesebb, és tisztább világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen és bűnben élő világnak. A Szentlélek Pünkösd napján töltetett ki az emberekre és azóta van a világban és a világban marad egészen e világnak végezetéig. Tehát úgy is mondhatnám, hogy a láthatatlan világnak egy sokkal tökéletesebb megnyilatkozása.”
Korszakzárás előtt című könyvben, Zita médium közvetítésével a 32. oldalán kezdődő “AZ EVANGÉLIUMI SPIRITIZMUS” fejezet
A pünkösdi tüzeknek nemcsak akkor kellett égniük, amikor a Szentlélek kitöltetett e világra,
hanem szükséges, hogy újra meg újra lángot vessenek az emberek lelkében. Mert mikor ezek a lángok kialszanak, akkor elsötétül a világ, és nem lesz többé olyan világosság, amely a tévelygő lelkeket hazavezesse.
Amikor a pünkösdi tüzek kialszanak, a sötétség kiterjeszti mindent elhomályosító szárnyait, akkor még akiknek a lelki szemeik nyílva volnának is, de még erőtlenek arra, hogy egy végső, nagy erőfeszítéssel kiragadják magukat a tévelygés és bűn világából, elvesztik a tájékozódó képességet. És nem tudják, mely úton menjenek, mely út, mely ösvény lenne a legalkalmasabb arra, hogy hazataláljanak. (…)
A pünkösd nemcsak emlék, nemcsak az emlékezés ünnepe, hanem a folytonos megújulás alkalma egészen addig, ameddig az Isten kegyelme lefogva tartja a sötétség árnyait.
MIKOR A LÉLEK ÜNNEPEL, a PÜNKÖSD, PÜNKÖSDI TÜZEK c. fejezetből. Eszter médium által
