ISTENKÍSÉRTÉS 3

ISTENKÍSÉRTÉS?

Az Istenkisértés témában ADA újabb gondolatokkal állt elő. Emmerich Katalin (akiről az oldal alján tudhatunk meg bővebbet) hosszan foglalkozott ennek a problémának kifejtésével. Előszőr tiltakoztam Lajosék felvetésével – ugyan mi köze van Emmerich Katalin 1700-as évekbeli látnoknőnek az evangéliumi spiritizmushoz) – de azután utánanéztem, és Adelmánál pozitív gondolatokra találtam vele kapcsolatban. Ezért úgy gondoltam olvassunk Róla. Lehet, hogy ezzel megnyerünk egy-két lelket.

Ezt írja Adelma az Életemből c. könyvében a 1900 január 11-diki begyegyzésben:

„Igen Uram! Vezess engem, mert én gyenge vagyok és nyomorúságos! Ha valakinek csak a legkisebb hiánya van is, úgy mindjárt csüggedtté válik és segítségért sóhajtozik. Azért hiszem én, hogy kicsiny és nagy szenvedések egyaránt Istenhez vezetik az embereket. Mert már csak ilyen az ember, ha jól van dolga, keveset gondol a jó Istenre, bezzeg, ha a próbák utolérik. Hozzá fohászkodik. – Emmerich Katalin, „JÉZUS ÉLETE” című könyvét olvasom mostanában és ezáltal is követem az én Megváltómat napról-napra, földi életén keresztül. Ezen olvasmány javamra válik, mert ez is közelebb visz Jézushoz! Milyen egyszerűen ábrázolja mindazt ez a kis egyszerű wesztfáliai parasztleányka, amit ő magas transzban látott. Természetes, hogy tévedhetetlennek nem mondható ő sem. Minden látnoknő szubjektív és magas transzállapotában is csal, belevegyül valami az ő személyes hitéből és szemléletéből. Pl. Emmerich az apáca, a katolikus nő, megvetőleg beszél a protestánsokról. Ez egyoldalúság, részrehajlás. Azonban ettől a vallási elfogultságtól eltekintve, Emmerich valóban csodálatos. Jézus napi életének leírásában igaz, felemelő és megható!”

Íme, tehát ADÁRÓL Lajosék megnyilvánulása Emmerich Katalin gondolatai tükrében

Szintén az “ISTENKÍSÉRTÉS” témához kapcsolódóan, csak egy más szemszögből nézve az eseményeket, próbáljuk meg nyomon követni mindazt, ami Jézussal történt a megkísértés alatt. Ezúttal Emmerich Anna Katalin stigmatizált látnoknő látomásait idézve.

Róla azt kell tudni, hogy Adelma, illetve Adelma anyósa által, aki szintén nagy médium volt, hitelesnek elismert látnok, aki filmszerűen látta végig és hat kötetben tárja a részletekre lelkileg kiéhezett olvasó elé az egész üdvtörténetet az ószövetségi eseményektől kezdve Jézus életén keresztül, mely három kötetet tesz ki, egészen az Ó és Újszövetség titikainak a feltárásával bezárólag. Erről olvashatunk Adelma: “Aus meinen leben (Életemből)” c. könyvében és az 1933-es Égi világosságban a 346.-350.-ik oldallal bezárólag.

Ebből idéznénk azokat a részeket, amelyek Jézus megkísértésére vonatkoznak. Természetesen nem az egész erre vonatkozó szöveget, csupán azon részt, amelyet a Szentírás is taglal. A sátán ugyanis szinte az egész negyven nap alatt támadta valamilyen formában Jézust.

A sátán megkísérti Jézust, csináljon kenyeret a kövekből.

“Jézust nagyon megkísértettnek láttam. Jézus éhes volt és szomjúhozott. Többször láttam a barlang előtt. Estefelé a sátán termetes, erős férfiként jött fel a hegyre. Odalent kézbe vett két követ, kis kenyér hosszúságúak, de szögletesek voltak és felfelé jövet a kezében éppen olyanok voltak, mint a kenyér. Rendkívül dühös volt, amikor belépett Jézushoz a barlangba. Egy-egy kő volt a két kezében, és körülbelül ezeket mondta neki: “Igazad van, hogy semmi gyümölcsöt nem eszel, azok csak az ízek élvezetét keltik. Ha azonban Isten szeretett fia vagy, akire a keresztségkor leszállott a Lélek, nézd én megtettem, hogy ezek a kövek úgy nézzenek ki, mint a kenyér, te most csinálj kenyeret ezekből a kövekből!” Jézus rá se nézett a sátánra, csak ezeket a szavakat hallottam: “Nem csak kenyérrel él az ember…!” Csak ezekre a szavakra emlékszem világosan. A sátán most egészen dühös lett, karmait Jézus felé nyújtotta, a két kő a karjain feküdt és megszökött.”

A sátán felviszi Jézust a templom párkányára és a Quarantania-hegyre

Másnap estefelé láttam, hogy a sátán hatalmas angyal alakjában nagy zúgás közepette száll le Jézushoz. Harci öltözetben volt, ahogy szent Mihályt látom megjelenni, de nagy ragyogásán át mindig átlátszik valami sötétség és düh.

Hencegett Jézus előtt, és körülbelül ezeket mondta: “Meg akarom mutatni neked, ki vagyok én, mire vagyok képes, és hogyan hordoznak kezükön az angyalok engem. Nézd csak ott Jeruzsálemet! Nézd csak a templomot! Felállítalak a legmagasabb csúcsára, ott mutasd meg, mit tudsz, és hogy lehoznak-e téged onnan az angyalok!” Miközben ezt mutatta, mintha Jeruzsálemet és a templomot közvetlen a hegy mellett láttam volna, de úgy gondolom, ez csak elképzelés volt. 

Jézus nem válaszolt neki semmit. 

A sátán ekkor a vállánál megragadta és a levegőben, de alacsonyan lebegve elvitte Jeruzsálembe és felállította egy torony csúcsára. A templom-kerület négy sarkán állt négy torony, melyeket egyébként nem vettem észre. Ez a torony a nyugati oldalon állt, a Sionra nézett az Antónia-várral szemben. A templomhegy itt meredeken szakadt alá. Ezek a tornyok olyanok voltak, mint a börtönök, az egyikben őrizték a főpap drága ruháit. Felül laposak, úgy, hogy körbe lehetett rajtuk járni. E lapos felület közepén azonban egy üreges kúp emelkedett ki, amely felül nagy golyóban végződött, amelyen akkora hely volt, hogy két ember megállhatott rajta. Odalenn az egész templomot át lehetett tekinteni. 

A sátán a torony legmagasabb pontjára állította Jézust, aki egy szót sem szólt. a sátán azonban lerepült a mélybe, és onnan mondta: “Ha Isten Fia vagy, mutasd meg hatalmadat és vesd le magad onnan, hiszen írva van >>Angyalainak parancsolt felőled, hogy a kezükön hordjanak téged, hogy kőbe ne üssed a lábadat. <<” Akkor Jézus mondta: ”Az is írva van, hogy ne kísértsd a te Uradat”. akkor a sátán teljesen megdühödve visszatért hozzá, és Jézus mondta neki: “Élj a hatalommal, amely neked adatott!” 

Akkor a sátán újra, nagyon dühösen, megragadta a vállánál, és átrepült vele a puszta fölött Jerikó felé

. A torony fölött estefelé alkonyi fényt láttam az égen. Nekem úgy tűnt, hogy ez alkalommal lassabban repülnek. Láttam, hogy bősz dühében Jézussal hol magasabban, hol alacsonyabban, hullámvonalban röpül, mint aki ki akarja tölteni valamin a haragját, de nem boldogul a dologgal. Ugyanarra a hegyre vitte Jézust, hét órányira Jeruzsálemtől, amelyen a böjtölést megkezdte…

A sátán a hegy legmagasabb csúcsára állította Jézust

egy kiálló, megközelíthetetlen sziklára, ami sokkal magasabban volt, mint a barlang. Éjszaka volt, de ahogyan a sátán körbe mutatott, kivilágosodott, és láthatóvá váltak a világ legcsodálatosabb tájai minden irányban. A sátán körülbelül ezeket mondta Jézusnak: “Tudom, hogy nagy tanító vagy és most tanítványokat akarsz magad köré gyűjteni, és terjeszteni akarod a tanításodat. Nézd ezeket a fenséges országokat, ezeket a hatalmas népeket! És nézd velük szemben a kis Júdeát! Ezekhez menj! Én átadom neked mind ezeket az országokat, ha letérdelsz és imádsz engem!” 

Ezzel az imádással az Ördög arra a megalázkodásra gondolt, ami akkoriban gyakorlat volt a zsidók, főként a farizeusok körében rangos személyekkel és királyokkal szemben, ha valami kérésük volt tőlük. Az Ördög itt hasonló, csak tágabb értelmű kísértést adott elő, mint akkor, amikor Heródes hivatalnokának képében Jeruzsálemből jött Jézushoz, és a palotába hívta, hogy valamilyen ügyében támogassa őt. 

Amikor a Sátán körbemutatott, nagy országokat és tengereket lehetett látni, majd városaikat, azután a királyaikat pompában és győztesen sok-sok katona kíséretével bevonulni. Mindezt egészen világosan lehetett látni, mintha az ember a közelben lenne, azután még világosabban, mintha az ember ott lenne, és minden kép, minden nép ragyogása, pompája erkölcsei és szokásai különbözőek voltak. 

A Sátán kihangsúlyozta a népek egyes vonásait, az egyik országban különösen nagy termetű emberek, szinte óriások voltak, úgy vélem, Perzsia volt, és arra biztatta, hogy elsősorban ott tanítson. Palesztinát kicsinek és teljesen jelentéktelennek mutatta be. Csodálatos kép volt! Annyi mindent és olyan világosan lehetett látni! Minden olyan pompás és ragyogó volt!

Jézus csak ennyit mondott: “Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Takarodj tőlem Sátán!” 

Akkor láttam, hogy a Sátán elmondhatatlanul szörnyű alakban felemelkedett a szikláról, a mélybe vetette magát és eltűnt, mintha elnyelte volna a föld. 

Azonnal láttam, hogy egy sereg angyal közeledik Jézushoz,

meghajolnak előtte, gyengéden a kezükön hordozva lehozzák a szikláról és beviszik a barlangba, amelyben Jézus megkezdte a negyven napos böjtöt. Az angyalok tizenketten voltak és a szolgáló seregnek szintén határozott száma volt. Már nem tudom biztosan, hogy hetvenketten voltak-e, de hajlok arra, hogy ezt gondoljam mert az egész kép alatt az apostolokra és a tanítványokra emlékeztem. Most a barlangban hála – és győzelmi ünnepet ültek és lakomát tartottak. Láttam, hogy az angyalok szőlőlombbal borítják be a barlang belsejét, a mennyezetről Jézus felett lombból kötött győzelmi koszorú lebegett. Mindez csodálatos rendben és ünnepélyességgel történt, jelképszerű volt és fénylett és gyorsan ment végbe, mert ami a benső szándékban megfogant, vagy eldöntetett, az valósult meg a történésekben.

Az angyalok behoztak egy kezdetben kicsi, mennyei táplálékkal megterített asztalkát, amely hamarosan naggyá nőtt. Az ételek és az edények olyanok voltak, amilyeneket a mennyei asztalon mindig látok és láttam, hogy Jézus és a tizenkét angyal, de a többiek is részesednek belőle. Az étkezés ugyanis nem szájjal, nem a táplálék,  gyümölcsök és frissítők magukhoz vételével történt. Olyan volt, mintha az ételek tartalma belépne az étkezőkbe.  Ezt nem lehet elmondani.

Az asztal végén nagy, fénylő kehely állt, körülötte kis poharak, olyan formában, mint az utolsó vacsorán, csak szellemiek és nagyobbak voltak, és volt ott egy tányér is, rajta vékony kenyérszeletekkel. Láttam, hogy Jézus a nagy kehelyből önt a poharakba, és kenyérfalatokat márt beléjük, azután az angyalok ezt megkapták és elvitték. 

Ezzel a cselekménnyel ez a kép szétfoszlott, Jézus elhagyta a barlangot, és a Jordán felé elindult lefelé…

Ezzel befejeződött a Jézus megkísértésének története Emmerich Anna Katalin látomásaiból.

Az Úr Jézus megkísértésének történetét taglaltuk szellemtani szemszögből, a Máté evangéliumának szellemi magyarázatát idézve, habár taglalja Márk és Lukács is ugyanezt a témát, csak mindegyik kicsit más szemszögből közelíti meg a témát. 

Jelen esetben viszont egy, a szellemtanhoz teljesen közelálló látnoknő látomásaiból idéztük a fent említett témakört. Emmerich Anna Katalin végig látta az egész üdvtörténetet Ádámtól és Évától napjainkig, amelyet a német Klemens Brentano egzotikus író és költő jegyzett fel.

De a koronát a témára vonatkozóan mégiscsak a Névtelen Szellem teszi, Titkos tanítások I. kötetében, amelyet majd szakaszosan fogunk közzétenni.

TIBOR ÉS LAJOS

*************************************************************************

Ha az olvasásban legalább idáig eljutottunk, akkor kötelező elolvasni az erről szóló Szentírást:

Jézus megkísértése (BIBLIAI MEGKÖZELÍTÉS)
1 Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Zsid 2,18; 4,15 
2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 2Móz 34,28; 1Kir 19,8 
3 Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! 
4 Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” 5Móz 8,3 
5 Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, Dán 9,27 
6 és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Zsolt 91,11-12 
7 Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” 5Móz 6,16 
8 Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 
9 és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. 
10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” 5Móz 6,13 
11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

Én azért tovább kerestem

A SPIRITISZTA MEGKÖZELÍTÉSBEN EMMERICH KATALIN eképpen hangzik.

ÉGI VILÁGOSSÁG. Az 1933 II. félévi ÉV. nem ír róla csak rövid felvezetővel idézi a francia újságot. Anna Catherína Emmerích látományaíbóL (A „La Revue Spirite”-ből.)

A csodálatos látnoknő: Anna Catherína Emmerích, aki ezelőtt száz esztendővel halt meg, haldokolása közben Krisztus utolsó szavaival együtt kimondja azokat a nagyjelentőségű szavakat is, amelyek igazolják a szellemek létezését: »Amidőn ajkaim elnémulnak, a halottak fognak beszélni.« (Emiatt gondolhatjuk azt, hogy a spiritizmus előfutára volt. Megjövendölte annak eljövetelét..) Megjósolta azt is, hogy látomásait rendezni fogják; — »a gyóntatok szájíze szerint« — jegyezte meg szellemesen — ami be is következett. Ez a prófétai mondás látomásainak első kiadásában található, amelyben látomásait még nem »a gyóntatok szájíze szerint« rendezték. Nagyon ajánlatos ezeknek az oly érdekes látomásoknak és A. C. Emmerích életének az olvasása minden jó spiritisztának. Megjövendöli A. C. Emmerích azt is, hogy Krisztus tanítását a laikusok fogják megújítani. Valóban, A. C. Emmerích a spiritiszták védőasszonya.

Adelma Életemből I. kötetében többször van róla szó

1900. Január 11.

Igen Uram! Vezess engem, mert én gyenge vagyok és nyomorúságos! Ha valakinek csak a legkisebb hiánya van is, úgy mindjárt csüggedtté válik és segítségért sóhajtozik. Azért hiszem én, hogy kicsiny és nagy szenvedések egyaránt Istenhez vezetik az embereket. Mert már csak ilyen az ember, ha jól van dolga, keveset gondol a jó Istenre, bezzeg, ha a próbák utolérik. Hozzá fohászkodik. – Emmerich Katalin, „JÉZUS ÉLETE” című könyvét olvasom mostanában és ezáltal is követem az én Megváltómat napról-napra, földi életén keresztül. Ezen olvasmány javamra válik, mert ez is közelebb visz Jézushoz! Milyen egyszerűen ábrázolja mindazt ez a kis egyszerű wesztfáliai parasztleányka, amit ő magas transzban látott. Természetes, hogy tévedhetetlennek nem mondható ő sem. Minden látnoknő szubjektív és magas transzállapotában is csal, belevegyül valami az ő személyes hitéből és szemléletéből. Pl. Emmerich az apáca, a katolikus nő, megvetőleg beszél a  
protestánsokról. Ez egyoldalúság, részrehajlás. Azonban ettől a vallási elfogultságtól eltekintve, Emmerich valóban csodálatos. Jézus napi életének leírásában igaz, felemelő és meg-ható!

Isten korlátozza a látnokok látóképességét!

1900. Január 14.

A mai Ige tökéletesen fejezi ki, hogyha Isten valakinek az Ő kegyelmét adja: őt a meg-ismerés által az Igazsághoz juttatva, úgy az ember mindjobban vágyódik az örökkévalók, a szellemiek után és idelent mindent, mint mulandót lát, szemlél. Azonban éberen kell őrködnie a szellem megváltásán.

Emmerich Katalin, a nagy látó három éven át naponta töretlen eseménybeli kapcsolatban volt Jézus vándorútjával, amit kegyajándékként nyert el. A jó és jámbor Brentano jegyezte fel tudósításait.

1900. Február 20.

Javamra vált és jólesett, hogy Dahn „Julian” -ja mellett Emmerlich Katalin: Jézus élete című könyvét olvashattam. Ezen ellentétek összehasonlításából az ember nagyon sokat tanulhat. Dahn nyugtalanít, míg Emmerich békességet nyújt.

1900. Június 20.

A te Dolorosád kíván valamit mondani. Dolorosa: „Drága gyermekem! Te tudod, mennyire vágytam Palesztinába utazni, Tábor hegyét látni és ott imádkozni. Ez a kívánságom teljesült hála Istennek. Apám a mindenség egy helyére vezetett engem, ahol fény-képekben láthattam Palesztinát, Jézus életét, az Ő születését, földi vándorútját, szenvedését és halálát. Lásd: Emmerich is ezen az úton-módon látott és élhette át napról-napra Jézus életét. Emmerich szellemét laza szálak fűzték a test kötelékéhez. Extázisos állapotában abba a ré-gióba mehetett, ahol az akkori események képekben rögzítve láthatók. Így tehát a tisztánlá-tást ténynek nyilváníthatjuk. Az alanynak kellő erővel kell bírnia az olyan atmoszférába való utazáshoz, ahol e képek vannak megörökítve. – Sajnos a gonosz szellemek is képesek csalóka képeket vetíteni, azonban egy szelíd, tiszta lénynek bizonyára nem. A gonoszt könnyű leleplezni. – Tehát a Tábor hegyén állottam! Átéltem Jézus életét, mely egy mély benyomást keltő, megkapó passiójáték volt. Ez az örök passiójáték, az örök helyen. Drágám, egykor te is látni fogod ezt! Akkor majd én vezetlek. – Dolorosa 

Ennyi információ van Emmerich Katalinról a spiritiszta irodalomban. Megemlékeztünk róla… Itt pedig a konkrétumok

Emmerich Anna Katalin rövid életrajz
1774 szeptember 8-án született egy Ida vesztfáliai faluban, egyszerű német paraszt szülőktől, Tizenkét éves korától, mint cselédlány szolgál különböző helyeken. l80Z-ben Ágoston rendi apáca lesz Dülmenben. 1811-ben feloszlatják kolostorát, s ettől kezdve egy Limberg nevű pék házában él. l812-ben: kezén, lábán és mellén megkapja Jézus Krisztus sebeit. Alázatosan rejtegetett titka hamarosan kiderül. s ügye szigorú egyházi vizsgálaton megy keresztül, mely jó eredménnyel végződik. 1819-ben a világi hatóságok vizsgálata sem talál természetes magyarázatot stigmáira. Látomásai, melyek leginkább tették ismertté nevét, gyermekkorától végig kísérték életen; éjjel és nappal. munka közben és elmélkedésben. Élete betegségekkel gyötörve, visszavonultságában is kemény küzdelem, A· rendkívüli jelenségek vonzzák a bámulókat. a tolakodó látogatókat. fokozva megpróbáltatásait, De ő mindvégig alázatos, és kedves mindenkihez, A rendkívüli kegyelmekre annyira nem vágyódik, hogy életének egyik fő szenvedése éppen ez a kívánsága ellenére kapott adomány. 1824 február 9-én halt meg Dülmenben.

l818-ban ismerkedik, meg vele Klemens Brentano, a német romantika híres költője. aki két évvel előbb tért át a katolikus vallásra. Ő az, aki négy esztendőn át naponta meglátogatja, és lejegyzi naplójába a látomásokat. 1913-ban Wilhelm Oehl, Brentano összes műveinek kiadásában stíluskritikai alapon próbálta eldönteni e feljegyzések hitelességét. Megállapítja, hogy az egyszerű, keresetlen hang. a természetes naivság és a részletek pontossága. sőt aprólékossága a hitelesség látszatát kelti. Vannak azonban szövegrészek: dagályosabb, tudósabb kifejezések, melyek Brentano keze nyomát mutatják. Ami magukat a látomásokat illeti, az Egyház még nem mondott ítéletet Emmerích Anna Katalin élete és kegyelmei felett. A katolikus hívő tehát a legteljesebb szabadsággal és egyben a józan mérséklettel, óvatosságával tekinthet a víziókra. Az kétségtelen, hogy a látomásoknak egyetlen részletük sincs, mely a Szentírás lényegbevágó tanításaival ellenkeznék, sok írását pedig teljesen igazolják az újabb Szentföldi ásatások. —

Emmerich Anna Katalin (németül Anna Katharina Emmerick, Flamschen, Coesfeld, 1774. szeptember 8. – Dülmen, 1824. február 9.) szegény németországi parasztemberek leánya, ágostonrendi apáca. II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta. Csaknem mindig beteg volt, s betegsége idejét Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedéssel töltötte, miközben látomásai voltak és testén Krisztus szenvedéseinek stigmái mutatkoztak (ezeknek természetfeletti jellegét a legszigorúbb világi s egyházi vizsgálat állapította meg). Látomásaiban egyes bibliai jeleneteket s Jézus három nyilvános évének tanító-működését szemlélte, s e szemlélődésről való beszámolóiban a bibliai helyeknek, személyeknek s egykorú szokásoknak olyan fokú s pontos ismeretét árulta el, amely a műveletlen földműves leánynál emberileg érthetetlen volna. Istenről azt vallotta, hogy Istenben van minden, végtelen, ezért nincs Istenben külön múlt, jelen és jövő.

A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése című könyvben leírt látomásait használta föl Mel Gibson A passió című filmjében olyan részletek bemutatására, amelyek az evangéliumokban nem találhatók.