A betegségről 4.

POSZT A POSZTRA – ADA

Adáról jelentkezett Szécsényi Lajos és csoportja. A betegségről az eddigi gondolatokhoz (A betegségről 1., A betegségről 2. A betegségről 3.) járulnak hozzá. Lajos legutóbbi közleményének egy részében erősen és kategorikusan fejeződik ki, hogy mi minden betegségek oka: a bűn. Itt csak szemlézem azt a részt ami a témával kapcsolatos: a teljes szöveganyagot továbblépve lehet elolvasni az adai honlapon. (Maga a teljes gondolatsor Izrael népének exoduszáról szól)

Azért betegszik meg az ember, mert bűnt követ el, amikor az Életerőket bűnre fordítja

Az emberi lélek élete során folyamatos erőhatásoknak van kitéve. Ez mindaddig tart, amíg teljesen le nem tudja vetkőzni és gyökerestől ki nem tudja irtani magából az ellentét által inspirált rossz hajlamait, legyen a fejlődésnek bármelyik fokán is.

A bukással, vagyis az Istennek történő ellenszegüléssel, hátat fordítással ugyanis a szellemnek fogy az isteni erőmennyisége,  teremtő ereje, az isteni tulajdonsága, amelyet a teremtéskor Istentől kapott. Ennélfogva a bukott szellembe szinte beleöregedett a gőg, az ellenszegülő természet, a dac, amely, mint másod-tulajdonság sokkal nagyobb teret hódított és hódít meg ma is az emberi lélekben, mint a maradék isteni természet.

A másod-én, az alsóbbrendű emberi természet

A szellemben ugyanis az Isten akaratával szembemenő bukási produktumok komoly vájatokat képeztek és képeznek, amelyeken keresztül az ellentét hatalma igencsak játszi könnyedséggel be tud hatolni és komoly munkát tud végezni a tekintetben, hogy az emberi lélek elkárhozhasson. Nem kell komoly erőfeszítéseket kifejtenie ahhoz, hogy az embert mintegy „rákényszerítse” a bűn elkövetésére. Az embernek inkább szüksége van arra, hogy komoly erőket fejtsen ki a saját maga által megalkotott másod-én, az alsóbbrendű természete ellen. A folytonos ellenszegülés ugyanis létrehozott egy másod-ént, amely a bűnök elkövetésével alakult ki. Mint egy rosszindulatú kelevényt, azt kell visszafejlesztenie ahhoz, hogy visszajuthasson az Isten Országába. Ez nagyon komoly és tudatos munkát jelent, mert nehéz kiolvasni azt, hogy mi Isten akarata, mi az ember elképzelése és mi az ördög sugallata. Mind a három  egyszerre megszólal abban az esetben, ha az emberi léleknek lépnie kellene előre a fejlődés útján. Követelődzik a felsőbbrendű-, az alsóbbrendű én és a saját megélhetésére erőket követel magának az ellentét is. Követelődzik tehát az isteni természet, az emberi test a maga, a szellem által megalkotott igazsága, és az alsóbbrendű én, a bukás produktuma.  Ebben az önalkotta labirintusban, káoszban kell az emberi léleknek eligazodnia ahhoz, hogy előre tudjon haladni a fejlődés útján. Sok esetben a tapasztalatok tanítják meg arra, hogy mi a jó és mi a rossz, mert az emberi lélek a bukott természeténél fogva a rosszat tartja jónak, a jót viszont rossznak. A rossznak a rossz, a jónak a jó hatását a törvényalkotta korlátok teszik lehetővé. Ha az ember soha nem tapasztalná meg a korlátok hatását, soha sem indulna el a fejlődés útján. Tehát a korlátokba történő ütközés okozta szenvedés nem büntetés, hanem nevelőeszköz, mely az embert megtanítja a rossz és a jó fogalmának a megismerésére. Így hát áldott ez az Isten által létrehozott eszköz, mert ezen eszköz nélkül az ember sohasem tudná megkülönböztetni a jót a rossztól, a jót a jobbtól.

A bűn rombolja a lelket : beteggé tesz

Az ember ugyanis abban hibázott és hibázik ma is, hogy Isten akarata helyett a saját akaratát igyekszik megvalósítani az isteni elgondolással szemben, vagyis a meg nem lépett isteni elgondolást a saját bűnös elgondolásával igyekszik helyettesíteni, illetve az engedetlenség előidézte hézagot betölteni.  Ez a bűn. Ez a bűn, mert míg az isteni elgondolás követése építi a lelket, addig a bűn rombolja azt, beteggé teszi,  komoly lelki-szellemi, majd testi hiányállapotokat idéz elő, mert, az Istentől a fejlődésre kapott tiszta erőket az ember alacsonyabb rendű dologra használja fel. Nagyon egyszerű, nem kell hozzá túl nagy filozófia, hogy megértse az ember a betegség kialakulásának lényegét: azért betegszik meg az ember, mert bűnt követ el, amikor az Életerőket bűnre fordítja, amelyeket gyakorlatilag a szellemtől, a lélektől és a testtől von el, minek következtében erőhiány lép fel. Az egészséghez viszont Életerőkre van szükség. Azok eltékozlása hiányállapotokat kreál és készen áll a rossz lelki és testi állapot. Mindezek viszont az isteni elgondolás követésével pótolhatóak, mert eme követés révén visszaépül a lélek az eredeti állapotára, és ez a cél.

Egy előző életből hozott, betegség okozta kimerültség, is lehet a betegségek okozója

Tehát a testi betegségeknek főként lelki okai vannak, amelyet ha feltérképez az ember, az már fél gyógyulást jelent. Okozhat még betegségeket egy-egy előző életből hozott, betegség okozta kimerültség, mint erőhiány, amely szintén az isteni elgondolás követésével gyógyítható.

Hozzá kell fűzni még azt, hogy az ószövetségi törvényszerűségekkel ellentétben Isten türelmet gyakorol a bűnbánó bűnössel szemben, mert várja a megtérését, de mégsem végnélküli az Úr türelme, hanem, amint a lélek kárára van a dolog, csak akkor lép a törvény ecsetével, hogy megkenegesse a lélek  beteg részeit, azt is gyógyulás céljából.

Ki kell azonban itt hangsúlyoznunk még azt is, hogy nem minden betegség, vagy szenvedés erőhiány eredetű, azaz nem minden a bukás következménye, hanem az esetek nagy százalékában próbatétel jellegű, Isten ugyanis megpróbálja a szellemet, hogy hű tud-e maradni a szenvedések és megpróbáltatások közepette is az ő Istenéhez, mielőtt még gyermekévé fogadná őt.

Folytatás A kivonulás könyve címmel ADA honlapján.