János evangéliuma 1. rész; 36-52. vers

IX/1.

36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
  37. És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
  38. Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
  39. Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
  40. Monda nékik: Jőjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
  41. A kettő közül, a kik Jánostól ezt hallották és őt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.
  42. Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);
  43. És vezeté őt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kőszikla).
  44. A következő napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!
  45. Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.
  46. Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.
  47. És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!
  48. Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.
  49. Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.
  50. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!
  51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.
  52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

IX./1.

Szellemi magyarázat a János evangéliuma 1. rész; 36-52. versekhez

A 36. versben János Isten bárányának nevezi Krisztust, mert Krisztus feláldozva önmagát és saját magas szellemi természetét, Isten és teremtmény társai iránti szeretetből emberré lett a földön, azért, hogy elhozza oda Isten igazságát és törvényét, azaz a megváltást.

Az én evangéliumi bizonylatomban Krisztus születésének módját nem írtam meg, mert akkor nem lett nekem megmondva, hogy ezt tegyem; ma azonban ki kell azt nyilatkoztatnom ezen médium útján.

Lukács és Máté írtak Krisztus születéséről; megemlítették azt, anélkül, hogy fellebbentették volna a szónak szellemét. Most azonban mi fellebbentjük e szónak szellemét, e születésnek természetét és lényegiségét.

A 41. versben megismeri András, azután Simon, Péter, a 45. versben Fülöp, a 49. versben Nathanael Krisztust, mint Isten Fiát s a próféták által megjövendölt Messiást. Mindezek elismerték Őt és felismerték Benne a magasabb lényegiségét és isteniséget, mindezek megérezték Benne a megváltó erőt.

Az ő elismerésükre válaszolt nekik Krisztus: „Ennek utána meglátjátok az eget megnyilatkozni; meglátjátok, miképpen az én testvéreim, az angyalok, leszállanak a szellemiből a földi dolgokhoz, hogy énvelem érintkezzenek, és nekem hozzanak isteni erőt és üzenetet”.

Megígérte nekünk a legpompásabb bizonylatokat és nyilatkozatokat az Isten országából, a szeretet és erő központjából, ahonnan Ő jött. Krisztussal lenni s Őt követni annyit tett, mint meglátni, megérezni és osztani az isteni megnyilatkozásokat és megjelenéseket.

Itt egyúttal megmondja Krisztus, hogy az ég angyalai Őt meglátogathatják a földön. Itt beismeri nyíltan azt az élénk és folytonos közlekedést, melyet a szellemvilággal fenntart, hozzátéve, hogy a közönséges emberekre nézve sincs kizárva a szellemvilággal való közlekedés.

Itt van tehát alapja és megnyitása a földieknek a mennyeiekkel, azaz az embereknek a szellemekkel való közlekedésének.

Amit Krisztus megtett, azt törekedjenek megtenni az összes emberek, mert Őt, a mintaképet kell követni. Az összes embereknek kellene tehát törekedniük a mennyeinek megismerésére, a szellemvilággal való közlekedésre. Ők is tartoznának felhívni az angyalokat vagy tiszta szellemeket, hogy már ők is a földön meglássák nyitva az eget, azaz hogy már az emberek részére nyilvánvaló legyen az anyagtalannal való közlekedés útja.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.