AZ EMBER

AZ EMBER

A föld bukott világ, és a rajta élő ember lelkek az Isten törvényéből kilépett, hulló csillagokhoz hasonló, pályát tévesztett szellemek testesülései, akiket az Igazság Törvénye saját elveik szerint engedi élni, hogy ezekből tapasztalatokat szerezve kigyógyuljanak és keressék azt az igaz jót, amely őket visszavezeti az ő Teremtő Atyjukhoz, Istenhez.

Az ember a másodteremtésű (a második szellembukást követően létbe hí­vott) paradicsomi szellemek azon csoportja, akik elbuktak és megátalko­dottságukban többszöri lefokozódással jutottak mai álla­potukra. Részese volt a paradicsomi bűnbeesésnek, és sajnos az azt követő sorozatos tévelygésnek, melynek során megjárta a harmad-, negyed- és ötöd rendű le­fokozódást és az ennek megfelelő világokat. Mindegyik világfokozaton bő­séges lehetőség nyílt a megtérésre, meg­fordulásra, így a földön is. Ezt ter­mészetesen a szellemek jó része megtette, míg másik részük (közöttük mi földi emberek) makacsul ra­gaszkodott tévelygéséhez és tovább süllyedt. Ezért hordozza a földi ember magában a bukottságából adódó „eredeti” bűnt, mert annak személyes felelőse és részese volt.

A földi világ e bukott szellemek nevelőintézete, ahol az ember sokoldalú tapasztalatot szerezhet a szeretet újra tanulásához, valamint a bűn hiábavalóságának felismeréséhez. Egyben hatalmas ajándék, mely Isten kegyelmi törvényeinek hatálya alatt működve segíti az embert az elveszett üdvösség visszaszerzésére. Fejlő­désének folyamán Isten napja egyaránt süt jókra és gonoszakra, míg­nem elérkezik az aratás, amikor az értékes termést külön kell válasz­tani a „konkolytól”. E különválás a „világvége”, mely drámai erejű történések formájában szellem erő és anyag kiválással jár a „külső sötétre”, ahol emberi léptékkel örökkévaló­ságnyi újjáalakulási folya­mat során újabb világalakulat képződik,- az evolúció lépcsőinek vé­gigjárásával. A szellemek felébredése, testet öltések sorozata, szenve­dés, halál képezik a „gyógyító intézet” eszköztárát.

Összefoglalva

Az ember preegzisztens szellemi teremtmény (angyal). A messzi távoli múltban kezdte életét, sorozatos bukás által jutott a múlandó testöltés gyógyító-nevelő iskolájába, ahol a szenvedések által megtapasztalja a bűn hiábavalóságát, és Isten igéjének segítségével visszatérhet az atyai örökségbe. (ld. „Preegzisztenciánk jézusi kinyilatkoztatása” c. tanulmányt)

Sorsa a gondviselő Isten terve szerinti üdvösség, amelynek érdekében még hosszú utat kell bejárnia, – jóakaratától, erőfeszítésétől, alázatosságától és szeretetétől függően.

Ágoston