HÚSVÉT 2024 – Nagykedd

A Feltámadás misztériuma 3.

Ma Nagykedd van. Érdemes végig gondolni ettől a naptól Húsvétig: mi történt ezen a rövidke héten? Jézus bevonulása Jeruzsálembe, dicsőítés, hozsánna, elárulások, keresztre feszítés, Feltámadás.
Mennybemenetel.
Hogy a lelkünkben mi történik ezen a héten, azt megpróbálom Adelma segítségével a HEPHATA-ból vett napi imákkal, és a Névtelen Szellemtől Eszter médium által kapott gondolatokkal megsegíteni.
Tehát Húsvétig minden nap lesz egy Adelma ima, és az ünnepnek, valamint az Úrvacsorának misztériuma részletekben a Mikor a lélek ünnepel c. kötetből. És miután ‘javasolt’ az Úrvacsora a hét vége felé, így hát annak is napokra felosztott részletei.

NAGYKEDD; Máté 22:37

„Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből.”
Az Úr Jézus hagyta reánk e szavakat, mint az első és legfőbb törvényt.
Édes Istenünk,
híven meg akarjuk őrizni e szavakat szívünkben, elménkben és lelkünkben.
Óh Istenem, hát még emlékeztetni és figyelmeztetni kell minket arra, hogy
Téged, a mi végtelen jóságú Atyánkat és Teremtőnket szeressünk!
Neked akarok szolgálni,
Neked akarom szentelni életemet!
Sohasem akarok megfeledkezni arról, hogy Te mindenütt jelen vagy.
Bármi következzék is reám, legyen az bármily súlyos,
maradjon szilárd az én Irántad való szeretetem, ne inogjon meg,
hanem győzedelmeskedjék élet és halál fölött.
Ne engedd Istenem,
hogy szeretetemet haszontalanságokra pazaroljam,
vagy hogy múlandó javak után vágyakozzam.
Téged akarlak szeretni mindenekfölött,
akiben öröktől fogva él minden, és élni fog mindörökké.
Ámen.

Vay Adelma: Hephata – Nagykedd – ima

HÚSVÉT – ISTEN ÁLDOZATA KRISZTUSBAN 3.

Ezek átlátják ezt a szükségességet, hogy le kell dönteniük mindazt, ami emberi, ami hiábavaló, ami látszat, ami ellenáll a belső, isteni igazságnak, s elkezdik a munkát, a rombolás munkáját az önmaguk lelkében. Széttépik mindazokat a csillogó takarókat, amelyeket a maguk mentésére szőttek, és kezdik ledönteni azokat a gátakat, amelyek elválasztják az embert az embertől. Elválasztják az igazságot az igazságtól, s nem engedik egy egésszé összeforrni, hogy az a földi világban is az Isten arculatát tükrözze vissza. Ezeket a gátakat kell lerombolnia az embernek a lelkében; mindazt, amit az ellentét épített fel, mindazt, amit a hazugság szőtt, mindazt, amit a testiség alkotott. Mert hiszen mi volna más, ami az embert az embertől, a lelket a lélektől elválasztja, mint a testiség képzete, amely határokat szab, külön törvényt alkot, úgy, hogy egyik ember a másik embernek nem testvére többé, hanem óriási, áthidalhatatlan messzeségek választják el őket egymástól.
A gyűlölet, a félreértés, a szeretetlenség, az indulat, a bosszú megteremti és felépíti az emberi lélekben azokat a következményeket, amelyeket azután életről-életre alig-alig képes az ember lehordani, elfogyasztani, alig képes a könnyeivel elmosni és vérével feláztatni. Ezek azok az óriási hegyek, amelyek nemzedékről nemzedékre megkövesítik az emberi szíveket, elválasztanak egymástól népeket, nemzetségeket, és gyűlöletben tartják fogva a világot. Hogy ne tudjon az isteni Lélek lélekről-lélekre hatni, ne tudjon a szeretet egybefolyó egységet alkotni, ne értse meg testvér a testvért, egyik ember a másik embert, egyik nemzet a másik nemzetet. Vajon meddig alkothat ez az elfajult szeretet: a gyűlölet olyan világot, amely fogva tartja azokat a csoportokat, amelyeknek egymás közt engesztelődnek kellene? Vajon meddig lesz a gyűlölet elég erős ahhoz, hogy testvér a testvérrel ki ne békülhessen, egymást meg ne érthessék, és el ne végezhessék együtt azt a feladatot, amelyet valamikor Isten színe előtt vállaltak?
Akik Krisztus elé járulnak, azoknak be kell látniuk, hogy a gyűlölet, az indulat, a félreértés, az önzés, a gőg, az uralkodni vágyás, a testiség elválasztja egyik embert a másiktól, egyik érzést a másiktól. S eltaszítja egyik lelket a másiktól, holott annak a két léleknek együtt kellene elvégeznie azt a munkát a mulandóban, amely őket az örökkévalóba átsegíthetné. Valóban a sátánnak hatalmas ereje és elgondolása az, ami az embert boldogtalanná, a szellemeket szerencsétlenekké, a szellemi állapotot pedig elviselhetetlenné teszi! Ezeket az óriási távolságokat, ezeket, a gyűlölethegyeket lerombolni jött az Úr. Azért jött, hogy közel hozza egymáshoz a távol esőket, mindent kiengeszteljen és egybekapcsoljon a szeretet által, hogy a földi ember elvégezhesse a feladatát, és elmehessen ebből a világból egy jobb, tisztább állapotba, ahol a lelkek békét és boldogságot élveznek.
Mert hiszen mindannyiszor a szeretet szenved a meg nem értéstől, valahányszor két ember közé aláereszkedik az a köd, amely az értelemben homályosságot, a szeretetben pedig elhidegedést okoz. Krisztusban, Krisztus által mindez átformálódik, mindez feloldódik.
Az ember megtalálja embertestvérében Isten gyermekét, megtalálja a jó barátot, s még az ellenségében is megtalálja azt a valakit, aki őt az életben örömmel és boldogsággal tudja megajándékozni. Krisztusban minden ellentét kisimul és engesztelődésbe megy át.
De az embernek ezt először önmagában kell elvégeznie! Hiába várod, embertestvérem, hogy a külső világból jöjjön a részedre enyhület, öröm, béke, boldogság, megértés! A külső világ várja ezt tőled, mert te vagy az, akinek a lelke mindazt a jót és igazat visszatükrözheti, ami boldogságot áraszthat szét a teremtett világon! Te vagy az, aki megértheted Istent, te vagy az aki a lelkedben hordozhatod a boldogságnak olyan óriási mennyiségét, hogy el sem fér a lelkedben, hanem ki kell öntened az egész világra! Te vagy az, akinek a lelkébe Isten mindazokat a lehetőségeket belehelyezte, amelyekkel az egész világot átformálhatod, újjáteremtheted, és a sivár, szomorúsággal terhelt földből a boldogság hazáját építheted meg. Te vagy az, akinek a lelkében a mennyei világosság ragyoghat, ha megérted és átérzed azt a szeretetet, amely boldoggá teheti a teremtett mindenséget. Tehát egyedül csak te értheted meg a te Istenedet, aki téged megkeresett, hogy megtartson és boldoggá tegyen.

Mikor a lélek ünnepel: HÚSVÉT – ISTEN ÁLDOZATA KRISZTUSBAN 3. – Folytatás holnap

AZ ÚRVACSORA MISZTÉRIUMA I. – 3.

Vezérelj minket a reménységben, hogy amikor küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal vesz körül bennünket az élet, amikor a mi bűneink következményeivel kell harcolnunk, el ne lankadjunk, a hitünk el ne fogyatkozzék.
S amikor a kétségbeesés fekete, tátongó örvénye áll előttünk, bele ne szédüljünk! Állj előttünk, mint bizonyosság, állj előttünk, mint rendíthetetlen szikla, hogy hozzád támaszkodva megtalálhassuk a mi oltalmunkat, és biztonságban hadakozhassunk mindazokkal a szenvedésekkel, mindazokkal a megpróbáltatásokkal és csapásokkal, amelyeken keresztül vezet a mi utunk a megtisztulás felé.
Uram, légy velünk ebben az órában, amikor a mi lelkünket, a mi életünket, a mi lelkünknek nemes és tiszta érzéseit felkínáljuk neked, hogy Te azt megszenteljed és megáldjad! Légy velünk, Uram mindig és minden időben, légy velünk, amikor a mi bűnnel megterhelt lelkünket idehozzuk eléd. Gyógyítsd meg bűnre hajlandó természetünket, gyógyítsd meg tévelygésre hajló lelkünket.
Légy a mi lelkünknek hatalmas orvosa, aki meggyógyít bennünket a múlandóságból, és átvezérel az örökkévalóságba a te szent ígéreted által, amelyet a te utolsó vacsorádon tettél nekünk, amikor elbúcsúztál a földiektől. Elbúcsúztál, de a földön itt akartad hagyni a te emlékedet, hogy megemlékezzünk a te áldozatodról, megemlékezzünk a te hatalmadról, hogy mi tudjuk, hogy az értünk volt, hogy mindent értünk cselekedtél értünk szenvedtél, értünk áldoztál. Áldott legyen a te szent neved, áldott legyen a te testbe öltözésed, áldott legyen a te halálod, áldott legyen a te feltámadásod. Amellyel minket, benned bízókat keresztülvezetsz a halál sötét folyosóján, a bizonytalanságon, a kétségbeesésen, a nyomorúságon, a boldog örömünnepre hívsz bennünket: a veled való találkozásra. Mert a te ígéreted szerint velünk vagy és velünk maradsz mindezeken keresztül, és a hozzád hű lelkeknek, a kitartóknak, a rendíthetetleneknek az élet koronáját ígéred, amellyel megkoronázod a hívőket, az igazakat, a benned bízókat, az engedelmeseket. Óh, add jóságos Megváltónk a te Szentlelkednek azt a mélységes és nagy szeretetét belénk, amellyel Te eggyé tetted magadat a földi emberekkel, amellyel Te eggyé tetted magadat az általad megváltott, bűnből kiemelkedő hívő lelkekkel! Óh, küldd el a te erődet, amellyel Te a te munkádat véghez vihetted! Óh, küldd el a te bizonyosságodat, a te rendíthetetlenségedet, a te reménységedet, hogy mi is végig tudjunk menni az élet szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal és csapásokkal teljes útján! Fogadd el a mi lelkünket fogad el a mi szívünket, vedd a te kezedbe és tartsd erősen azt, hogy el ne vesszünk, hanem Tebenned örökéletet nyerhessünk! Ámen.

Mikor a lélek ünnepel: HÚSVÉT – AZ ÚRVACSORA MISZTÉRIUMA 3. – Folytatás holnap

HANGZÓ BIBLIA – Halász Judit felolvasása

Nagykedd

A Hangzó Biblia a Pannonhalmi Bencés Főapátság felügyeletével és fordításában megjelent Biblia szöveghű felolvasása az Újszövetségi Szentírásból Halász Judit hangján. (A protestánsok is nyugodtan hallgathatják.)

Az egész nagyhét minden napja fel lesz téve.