A Feltámadás misztériuma 2.
Ma Nagyhétfő van. Érdemes végig gondolni ettől a naptól Húsvétig: mi történt ezen a rövidke héten? Jézus bevonulása Jeruzsálembe, dicsőítés, hozsánna, elárulások, keresztre feszítés, Feltámadás.
Mennybemenetel.
Hogy a lelkünkben mi történik ezen a héten, azt megpróbálom Adelma segítségével a HEPHATA-ból vett napi imákkal, és a Névtelen Szellemtől Eszter médium által kapott gondolatokkal megsegíteni.
Tehát Húsvétig minden nap lesz egy Adelma ima, és az ünnepnek, valamint az Úrvacsorának misztériuma részletekben a Mikor a lélek ünnepel c. kötetből. És miután ‘javasolt’ az Úrvacsora a hét vége felé, így hát annak is napokra felosztott részletei.
NAGYHÉTFŐ: Máté 21:22
„És valamit kérendetek könyörgéstekben, ha hienditek, elveszitek.”
E szavaidat mélyen szívembe akarom vésni, édes Jézusom. Azt
mondod: „ha hienditek.” Én tehát hinni akarok Benned és
mindenhatóságodban, és úgy imádkozni Hozzád. Bizalommal fordulok
Hozzád, tudva, hogy tiéd minden hatalom, óh Uram, légy irántam elnéző,
ha kicsinyes és emberi kérésekkel ostromollak, ha mindennapi bajaimat
is elpanaszolom Neked. Hinni és nyugodtan akarom várni, miként
rendelkezel velem; bízom abban, hogy gondod van reám, és nem
kételkedem, mert Magad mondottad a te Fiad, a Jézus Krisztus által: „És
valamit kérendetek könyörgéstekben, ha hienditek, elveszitek.” Ámen.
Vay Adelma: Hephata – Nagyhétfő – ima
.
HÚSVÉT – ISTEN ÁLDOZATA KRISZTUSBAN 2.
Alázatosság nélkül nincs beismerés, alázatosság nélkül nem lehet igaz bűnbánat sem az ember lelkében.
A bűnbánat pedig nem más, mint az emberi lélekben az igazság megismerése folytán megkezdődött erjedés, amely erjedés kemény küzdelmet hoz létre az ember belső világában. Mert hiszen meg kell küzdenie a gőggel, meg kell küzdenie az önzéssel, a szeretetlenséggel, a testiséggel. Meg kell küzdenie a tévelygés hazug szellemével, amelyeknek mindegyike sűrű szövevényként összefonódva mintegy búvóhelyet alkot, ahová a bűnös lélek elmenekülhet az igazság világossága elől. Mert hiszen nem áll az emberi léleknek rendelkezésére sehol semmiféle hely, ahová elmenekülhessen, mint csak a saját maga által alkotott labirintvilág. Az eszméknek, gondolatoknak, érzéseknek mindmegannyi kivájt barlangjai, ahová mindazok a gondolatok és érzések elmenekülhetnek, amelyeket a megismerés világosságán keresztül az igazság küld kutatva az ember lelke felé. Ki ne érezte volna még a lelkében azt a dorgáló, rosszalló intést, amely így beszélt hozzá: „most nem helyesen cselekedtél, most nem az igazság szelleme szerint jártál el, most megint szembe helyezkedtél Isten igazságával, most nem cselekedtél Isten akarata szerint. Most megbántottad a szeretetet, most megbántottad Isten törvényét, most félremagyaráztad az igazságot, hogy az neked legyen kedvező. S hogy a te igazságod, a te kedvenc gondolatod elmenekülhessen valahová, a lelkedben egy barlangot készítettél, ahová duzzogva visszavonulhass az igazság kutató és kereső világossága elől”?!
Ameddig az emberi lélekben ezek a barlangok nincsenek lerombolva, ameddig ezek a téves igazságok nincsenek felégetve, ameddig az ember védi a maga igazságát, és mentegeti magát az isteni igazság előtt, addig nem ért közel ahhoz a mindent feloldó, mindent felbontó hatalomhoz, mert elrejtőzködött ezekben a barlangokban Isten szeme elől. Hogy meg ne láthassa, hogy felelősségre ne vonhassa az Isten Szelleme, az Igazság szelleme, azért alkot magának az ember a saját lelkében hazugságokból ilyen rejtekhelyeket, és az én odamenekül, ott időzik, ott várja az elkövetkezőket; időközönként ott szövi magának a lepleket, amelyekkel a saját gyengeségeit, bűneit, hibáit és gyarlóságait takargatja. Minél fejlettebb a lélek, minél többet tud, minél nagyobb a világossága, annál csillogóbb lepleket tud a maga részére szőni, mert hiszen beleszövi abba az igazság ismeretének szálait is. Ezekkel a csillogó leplekkel takargatja azután a maga hibáit Istennel, embertársaival és szellemtestvéreivel szemben. Pedig ameddig az emberi lélek arra törekszik, hogy ezek mögé a takarók mögé elvonulhasson, addig hiába kutatja a jót, hiába kutatja az igazat. Az ő részére a Krisztussal való találkozás még nem más, mint azoknak a kufároknak a Krisztussal való találkozása, akik a jeruzsálemi templom előrészében az áldozati állatokat árulták, akik ott kereskedtek a szentség és az igazság takarója alatt! És vajon ez a találkozás mit hozott azok részére? Olvashattátok: kötélből ostort csinált és kiűzte őket a templomból, s ezt mondta nekik: „Ne tegyétek az én Atyámnak házát latroknak barlangjává“. A kalmárkodók, a kufárok tudták, hogy a törvény megparancsolja, hogy áldozatot kell hoznia annak, aki az Isten színe elé akar járulni, de ők ebből az áldozatból a maguk számára hasznot húztak, és még el is hitték magukról, hogy ők helyesen és jól cselekszenek. Beültek a templomba és azt hitték magukról, hogy ők a külső törvény szerint jól cselekszenek, mert hiszen a Jehova áldozati oltárára árulják a múlhatatlanul szükségeseket. Azért így játszódott le a Krisztussal való találkozásuk. Félő, hogy a ma emberei közül igen sokan így járnak, akik a szájukra veszik Krisztus nevét és az ő nevében cselekednek hamisságokat és gonoszságokat! Az Igazság Szelleme, a Krisztus Szelleme majd ezeket is így fogadja, amikor imádságukban hozzá fordulnak! Krisztus nem fogja ismerni őket, mert nem lélekben és igazságban fordultak hozzá.
Akik azonban igaz lélekkel keresik azt a szellemet, amelyet Ő adott e világnak, akik igaz lélekkel állják Őt körül, és lesik az ajkáról azokat a szavakat, amelyekből a lelkük új eletet, új létállapotot ismer meg: az igazság világát az igazság életét, azok felismerik az igazságot. Beletekintenek a saját lelkükbe, és meglátják benne azt a sok hamisságot, azt a sok homályosságot, amely az igazságnak ellenáll. Azok fölismerik, hogy az igazságnak milyen erős harcot kell vívnia, ameddig a lelküket tökéletesen meghódítja.
Mikor a lélek ünnepel: HÚSVÉT – ISTEN ÁLDOZATA KRISZTUSBAN – Folytatás holnap
AZ ÚRVACSORA MISZTÉRIUMA I. – 2.
Bocsásd meg bűneinket, tévelygéseinket; gyógyítsd meg a mi lelkünket, tedd világossá előttünk mindazt az igazságot, mindazt a törvényt, amelyet be kell töltenünk, és amelyet mi magunk mögött hagytunk.
Hogy kellőképpen beletekinthessünk a mi lelkünknek sötét, homályos részeibe, és megbánva bűneinket, tévelygéseinket, erős elhatározással hozzá kössük, elpecsételjük a lelkünk vágyódását, a lelkünknek igyekezetét a te akaratodhoz. Hogy el ne tévelyedjünk, hogy el ne maradjunk a te kegyelmedtől, amellyel kiosztod bűneinknek bocsánatát. Könyörülj rajtunk, irgalmas Isten, nem magunkért. Hiszen a mi bűneink, a mi tévelygéseink hatalmas árrá dagadva elfödik a mi látóhatárunkat. S mi nem is tudjuk, hogy tulajdonképpen miben, mikor és hogyan vétkezhetünk, mert a mi világosságunk homályosság, a mi tudásunk tudatlanság. És amikor a legtökéletesebbeknek érezzük magunkat, akkor tévedünk el a legmesszebbre tőled. Hanem a mi Urunknak, Üdvözítőnknek érdeméért, az ő nagy és szent áldozatáért esedezünk előtted, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, a mi bűneinket, s engeszteld meg a törvényt, amelyet megbántottunk, amelyet megsértettünk. És gyógyítsd meg, igazítsd meg a mi lelkünket, hogy a te Szentlelked által meggyógyítva és megvilágosítva a te útjaidat keressük, s a te útjaidon tántorodás nélkül járhassunk abban az igazságban, amelyet Te adtál nekünk a mi Urunk, a Jézus Krisztus által.
Oh, hallgasd meg, könyörülő Isten, a te szegény, bűnös földi gyermekeidet, akik lelküknek egész vágyódásával szívüknek egész elhatározásával keresnek téged! Fogd fel a mi elesni készülő lelkünket! Ne engedj bennünket elesni, ne engedj eltévelyedni, hogy ha már a te Szentlelked megkeresett és felébresztett minket arra az öntudatra, hogy Tégedet keressünk. Hogy neked magunkat felajánlani készek lehetünk, amikor a mi múlandó életünket, amely minden hibával és gyarlósággal teljes, a te kezeidbe ajánljuk. Te vezess minket ebben a múlandó életben, Te hasd át szíveinket a te Szentlelked világosságával kegyelmével és szeretetével. Te hintsd el a lelkünkben az előtted kedves erények mennyei magvait, hogy azok kikeljenek a mi szívünkben, gyümölcsöt teremhessenek, és a te kegyelmeddel összekapcsolódva felemelhessük a lelkünket a múlandóból az örökkévalóba, ahol Te vagy. Ahol Te vársz minket, ahol Te a mi szívünknek dobogását hallgatod és vizsgálod, ahol Te a mi üdvünket készíted elő, ahová minket minden napon és minden órában visszavársz. Feltámadott Megváltónk! Te, aki magadat adtad az elveszett bűnösökért, légy velünk ebben az órában és a mi egész életünkben, légy velünk és végy lakozást a mi szíveinkben, a mi lelkeinkben! Építsd meg a te templomodat, és maradj velünk, vezérelj bennünket, vezérelj a sötétségben, hogy világosságra találjunk, vezérelj ki a tévelygésből, hogy a helyes útra találjunk! Vezérelj ki a gyengeségből, hogy a te mennyei erőddel hatalmas dolgot cselekedhessünk a te akaratod szerint, amelyet reánk bízhatsz. Vezérelj minket a hitben, hogy mindinkább és inkább megvilágosodhassék előttünk az az igazság, amelyet Te adtál a mi lelkünk megtisztulására, megigazulására és megszentelésére! Vezérelj minket a szeretetben, abban a szeretetben, amellyel Te szerettél minket, abban a szeretetben, amely üdvösséget hozott, amely üdvösséget kínál minden teremtett léleknek. Abban a szeretetben, amely megnyitja a mennyek kapuit előttünk és azok előtt, akikre ezt a szeretetet átsugározva a te akaratod szerint tudnak majd cselekedni.
Mikor a lélek ünnepel: HÚSVÉT – AZ ÚRVACSORA MISZTÉRIUMA – I. – Folytatás holnap
HANGZÓ BIBLIA – Halász Judit felolvasása
Nagyhétfő
Az alig három napja feltett Hangzó Biblia a Pannonhalmi Bencés Főapátság felügyeletével és fordításában megjelent Biblia szöveghű felolvasása az Újszövetségi Szentírásból Halász Judit hangján. (A protestánsok is nyugodtan hallgathatják.)
Az egész nagyhét minden napja fel lesz téve.
Nagyhétfő
Ezen a napon Jézus megtisztította a templomokat. Eltávolította a kereskedőket és a kufárokat, felborította a galambárusok asztalait, mondván: „Az én házamat imaháznak hívják, de ti rablók barlangjává teszitek”.
Download this article as an e-book