AZ ÚJSZÖVETSÉG SZELLEMI MAGYARÁZATA 14.

János evangéliuma 5. rész; 13-28. vers

XIV.

29 És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32 Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34 De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35 Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36 De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38 Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39 Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40 És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41 Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42 De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44 Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XIV.
Szellemi magyarázat a János evangéliuma 5. rész; 29-47. versekhez

29. vers. ,,Az életnek feltámadása” annyit jelent, mint feltámadás az összes testöltésekből, megtisztultság az összes születésektől és haláloktól, melyek képezik a vezeklést és a büntetést. „Ítélet” alatt kell éppen érteni ezeket a vezekléseket és büntetéseket, mert minden halál önmagában Ítélet és minden születés önmagában vezeklést képez.

30. Ismét megerősíti Krisztus az Atyával való egységének tudatában, hogy Ő nem cselekedhetik semmit önmagától. Ő meghallja világosan az Atya hangját, azért mondja: „Amint az Atyától hallom, úgy ítélek”. Azért bölcs és igazságos a Krisztus Ítélete, mert azt mondja:

„Nem keresem az én akaratomat, hanem az Atyának akaratját, aki engem elbocsátott”. Ezt monda Krisztus, minthogy az Ő akarata egy volt Isten akaratával. Itt jut világos kifejezésre a benső összhang, a Krisztus szeretetének és akaratának egybeolvadása Isten szeretetével és akaratával. Azt mondja továbbá Krisztus, hogy Ő nem tesz bizonyságot maga felől: egyedül Isten tesz bizonyságot Krisztusról a Krisztus művei által. János bizonyságtétele a világnak szólt; Krisztusnak ez a bizonyságtétel mellékes volt, minthogy felőle Istennek kellett bizonyságot tenni. Krisztus szavaiban és műveiben lássátok meg Isten bizonyságtételét, mely azt mondja nektek, hogy ez a megígért Messiás. Krisztus mondja az embereknek: „Ti Isten ábrázatját sohasem láttátok, szavát sohasem hallottátok. Sőt, még azokat sem akarjátok befogadni és meghallgatni, akik által Isten szólt. Isten szava azért nem marad meg tibennetek, mert ti azt megtartani nem akarjátok. Nem szólott Isten már ezrek nyelvén hozzátok? Ti ismeritek az Ő törvényét a szeretetről, a békéről, a bölcsességről; vajon követitek-e azt? Nem, mert ti gyűlöletben, háborúskodásban, oktalanságban tévelyegtek! Ti azt remélitek, hogy az összes régi iratokban és könyvekben megtaláljátok az igazságot és az élet elemeit, s elkerüli figyelmeteket a legnagyobb igazság, az, hogy Krisztus a Világmegváltó”.

Ez szól főleg a zsidóknak, akik Krisztust a mai napig sem ismerik el a Mózes és a próféták által megjövendölt Messiásnak. Nagy az ő megátalkodottságuk! Mert mindenféle számítgatások szerint rég lejárt már annak a lehetséges ideje, mely szerint annak a Messiásnak el kellett volna érkeznie. Ha tanulmányoznák a zsidók az újtestamentumot, akkor nagy világosságok tűnnének fel előttük. De ezen könyv tanulmányozása a zsidó ifjúságnak el van tiltva, a könyv maga pedig az ő szemükben a hazugság műve. Mindazonáltal elérkezett most a zsidóknál a nagy visszahatásnak az ideje. Sokan lesznek most a szellemek tana alapján jó és igaz keresztényekké, egészen Krisztusnak és első követőinek szellemében. Igenis ők jobb keresztényekké lesznek, mint a régi egyházak óhitű hívei, akik emberdogmákkal terhelten követnek egy elrútított kereszténységet.

Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.