AZ IGE FOGALMA

Mikor a lélek ünnepel : I. KARÁCSONY

Miért ne lehetne megtalálnunk önmagunktól is azt az irányt…?

„Az ember lelkének semmije sem hiányzik, csupán Isten, akitől eltávolodott.

Istennel, Istenben mindent megtalál, mert hiszen Isten az ő lelkének kiteljesedése; Isten tulajdonságaiban, kisugárzásaiban és törvényében öröm, boldogság várja őt. Azonban az ember az ő elesettsége folytán nem tudja, mely úton és hogyan keresse, és hogyan találhatja meg az elhagyott irányt. Egy nála sokkal erősebb ismeretlen hatalomnak kell segítségére jönnie, hogy meggyógyítsa és visszafordítsa őt addigi irányától, amelyet lelki elfordultságában követ, hogy meggyógyítsa, és más irányt mutasson neki. Ti emberek vagytok, és egy pillanatra talán ezt gondoljátok magatokban: miért ne lehetne megfordulnunk, miért ne lehelne megtalálnunk önmagunktól is azt az irányt?! De én azt mondom, hogy ez lehetetlen.

Mint ahogy egy óriási kereket az erő folyton-folyvást egy irányban hajt előre, a kerék önmagától nem tudja a haladási irányát megfordítani: az egész emberiség és szellemvilág sem tudja elfordult irányát megváltoztatni, bármilyen erősen akarja is. Kell lennie egy más halalomnak, egy más iránynak, ami őt lendületében feltartóztatja, és más irányú lendületet ad neki. Ez a másirányú lendület máshonnan nem jöhet, mint Istentől, a Teremtőtől. Ő az, aki megállíthatja a rohanó üstököst, és más irányt mutathat neki, más pályát szabhat eléje. Ő az, aki hatalmas teremtő erejével más irányt adhat az emberi léleknek is. Ő az, aki megállíthatja a világot a maga rohanásában, feltartóztathatja és más irányt, más pályát szabhat neki. De mivel az emberi léleknek szabadakarata van, és ezt a szabadakaratot mint isteni ajándékot magával hozta és magánál tartja mélyen elesett állapotában is, Isten ettől a szabadakarattól nem fosztja meg mélyen elbukott gyermekeit. Hanem kegyelmével lehajol hozzájuk, és elküldi értük szent Fiát, hogy valakik hisznek benne, el ne vesszenek, hanem örök életet nyerjenek. Ez a hit külső forma szerint meg is van a világon. Igen, az emberek hisznek, elhiszik, hogy Isten lehajolt hozzájuk, elhiszik, hogy elküldte értük a Szabadítót, a Messiást. Hiszen az egész világon az ő nevét hirdetik a karácsonyi harangok, az ő földre szállását dicsérik és dicsőítik gyönyörűséges énekekben és hangszereken olyan művésziesen, amilyen a fejlettségüktől csak kitelik. De csodálatos mégis, hogy mindez csak elmúló, elfoszló gyenge fény ahhoz képest, amit a mi Urunk, amit a mi üdvözítőnk vár az őt követőktől. A harangok hívják a lelkeket, és az emberek szája tele van a megszületett Megváltó dicsőítésével, de múlnak a napok, évről évre elmúlik Krisztus születésének évfordulója, és az emberek csak megmaradnak bűneikben. Miért kell ennek így lennie? Hiszen a mi Urunk, a mi Megváltónk nem ezért szállt le a földre, nem ezért öltözött testbe az Ige, hanem azért, hogy az emberek lelkét újjáteremtse, átváltoztassa. Életüknek világosságágával új irányt adjon, és bevilágítsa az emberek lelkét, hogy megismerjék Istent Atyjuknak, s megismerjék az életet. Nem a földi, küszködő, gyötrődő életet, hanem megismerjék az isteni élet örömét, gyönyörűségét. Megismerjék a szeretet boldogító áramát, amely nem tesz kivételt nagy és kicsiny közt, tökéletes és tökéletlen közt, hanem egyformán szétárasztja boldogító melegét és éltető erejét, hogy minden fejlődhessék, minden emelkedhessék felfelé.

És az emberek tudják, értik és érzik ezt, mert hiszen az Ige testté lett, és itt hagyta Isten igazságát, itt hagyta Isten akaratát az emberek közt. És Ő maga is itt maradt az ige szellemében, hogy őrködjék, hogy munkálkodjék azon a munkán, amelyet Ő kezdett meg olyan hosszú idővel ezelőtt.

Azt mondja az Úr:

Nem a felhők felett várom én a te kiáltásodat.

Én az érzések világában lakom, és figyelem a ti érzelmi megmozdulásotokat, vajon milyen irányban mozdulnak azok meg: a szeretet, vagy a gyűlölet, az igazság, vagy a hamisság irányában-e? Krisztus megszületett, letette mennyei dicsőségét, hogy elvegyüljön köztetek, köztünk, bűnben alásüllyedt szellemek közt; elvegyüljön, hogy mindenkit elérjen a szava, és mindenki megértse Őt. Hogy senki se lásson benne egy tőle messze eső valakit, és ne legyen egy lélek se, akinek részére hozzáférhetetlen volna, hogy mindenkinek adhasson valamit. Ennek következtében nincs egy szellem sem, akit, ha megtér és hozzá siet, Ő fel ne emelne. És az emberek mégis megmaradnak a külsőségek mellett és Ő ma ugyancsak elmondhatná, hogy „ez a nemzetség csak az ajkával tisztel engem, de szívében idegen tőlem”. Bár a földi emberek tudják és látják, hogy a Megváltó születésétől kezdve a legkisebbé, a legszegényebbé, a legelhagyatottabbá tette magát, mert lám a bölcseknek, a hatalmasoknak, a gazdagoknak gyermekei selyem bölcsőben születnek és növekednek, de az Úrnak születésétől kezdve nincs hol a fejét lehajtania. És a világ mégis a gazdagság után, a hatalom után törtet, az emberek mégis elveszik egymástól, amit csak erőszakkal és furfanggal el lehet venni.

Az önzés mégis orgiákat ül az emberi lelkek társadalmában, a gyűlölet most is éppen úgy szedi áldozatait, mint azelőtt.

A testiség és a hazugság éppen úgy diadalmámorban úszik, talán még azok közt is, akik az ő egyszerűségét hirdetik.

Ó, mikor tér meg az emberiség, mikor nyitja fel a szívét, hogy benne a Megváltónak otthont adjon, hogy meleg helyet kínáljon fel a megszületett Istengyermeknek?! Mikor lesz ez a föld Krisztus otthona, mikor mondhatja el, hogy az enyéim közé jöttem, és ők befogadtak engem, mert a szívüket kitárták előttem, és megosztották velem hajlékukat?! Mikor jön el az az idő, amikor Krisztus nem könnyező szemekkel, hanem a megelégedettség és a boldogság tekintetével tarthat szemlét az ő egyháza felett?!

Mert a Krisztus egyháza sem az egyik, sem a másik, hanem Krisztus egyháza a szeretet egyháza, ahol meghallgatják királyuk szavát, ahol engedelmeskednek az ő parancsolatainak, ahol a szeretet az a megmásíthatatlan törvény, (…)”

A mai kor vallása – Eszter médium

.