KEGYELEM 2 – ADAI gondolatok

A KEGYELEM – Hozzászólás ADÁ-ról

Kedves, az Evangéliumi Spiritizmust követő csoporttársak!

András kérésének engedve, szeretnénk, ha utolsókként is, de beállni azon emberek sorának a végére, akik a Harmadik Kijelentés útján vannak meghívva az üdvösségre és néhány gondolatot, ill. gondolatsort idézni a kedves Vezetőnk, a kegyelmet megfogalmazó gondolataiból. Igaz az, hogy egy kicsit, mindenki másként éli meg a kegyelem Istenének a megnyilvánulásait a saját életében, minek következtében más és más oldalról közelíti meg a témát, de mégis jó, ha követünk egy vezérfonalat, a Névtelen Szellem vezérfonalát a témával kapcsolatban. 

Ő, mármint a Kedves Vezetőnk, ill. vezetője a Harmadik Kijelentésnek, két könyvben foglalkozik behatóan a kegyelem témával: “A kegyelem törvényvilága” -ban és a “Karma és kegyelem” -ben, de már mindezt megelőzően is foglalkozott ezzel az isteni igazsággal több könyvben is, éspedig: “Evangéliumi spiritizmus I.; “Titkos tanítások II. és Titkos tanítások III.  kötet”; “A Névtelen Szellem közleményei II.” c. könyvében. Érdemes mindezekben a könyvekben utána olvasni, akit érdekel komolyabban a téma.

Folytatás a BloGGG-ban

Mi most ebből az utóbbi könyvből szeretnék idézni néhány gondolatot, ill. írást:

“Sokszor úgy találjátok, hogy igazságtalanság történt; méltatlan megbántások és meg nem érdemelt büntetések érnek benneteket. Az írás pedig a hit által úgy tanít titeket, hogy azokat, akik Istenben hisznek és az ő útjain járnak, az Isten mindenben megsegíti, mindent az ő javukra ad. Ez valóban úgy is van. Vannak szenvedések, amelyeket ti, szellemhívők, sokszor a pogány karma szerint úgy magyaráztok, hogy mint okozati törvény, mint a bűnnek bűnhődése érnek titeket, amelyet valaha elkövettetek s megnyugosztok ebben; az igazságot azonban nem keresitek, nem kutatjátok, nem keresitek a szeretet értelmezését, mert hiszen, vélekedésetek szerint az igazság telt be. Bizony nem testi igazság az, hogy Isten Fia leszállt, az ő fényhazájából, hogy az elesetteket és elveszetteket megtartsa, megtisztítsa és felemelje. A szeretet igazi értelmezése pedig az, hogy legyen bár valaki a bűnben, a tévedésben elesve: a tudásban gazdagabb, az ismeretben világosabb lélek a szeretettől indíttatva az elesettet, a bukottat felemelni segíti, neki a jó felé haladásában támogatására van. Jóllehet ebben a munkában a segítségre siető is sokszor elgyengül, vagy ráfröccsen a sár, beszennyezi a szenny, a bűn, a tévedés. Mert hiszen, ha valaki hozzányúl a sárban fetrengőhöz, hogy azt felemelje, ő maga is bepiszkolódik, ő maga is szenved; mert esetleg újra visszaesik az, akin segíteni akar s magával rántja a segítőt is és amikor ennek következtében hozzáér, a ruhája bepiszkolódik s megüti magát a törvény kiálló köveibe: akkor nem lehet rásütni az igazságnak azt a bélyegét, hogy őt is az okozati törvény sebezte meg.

Az okozati törvény az egész világra, bűnre, tévedésre kihat ugyan, de az okozati törvény fölött uralkodik a szeretet,

mely minden áldozatra képes. Ti nem tudhatjátok azt, hogy ki és mikor ütközik bele a törvény betűiből kiálló szegletkőbe és efölött nem szabad elsiklanotok azzal az ítélkezéssel, azzal a pogány igazsággal, hogy az okozati törvény telt be rajta.  Tinéktek a kegyelem a törvényetek, az igazságotok; mert ha nem hisztek az Úr kegyelmében és nem tartjátok Őt elég erősnek, akkor a ti hitetek semmivel sem feljebbvaló a pogány igazságok karma-törvényénél. Ha nem gyakoroltok irgalmasságot az elbukottakon és nem siettek felemelni azokat, akik gyöngéknek látszanak: vajon számíthattok-e ti kegyelemre, az isteni kegyelemre? Mert nem állhat meg a maga erejéből egyetlen lény sem, csak a kegyelem, a szeretet által. Azért testvéreim, ebből a tévhitetekből gyógyuljatok ki. Nincs más hatalom, nincs más erő, mint az isteni kegyelem, isteni hatalom. 

A szeretetnek ereje az, mely ezt a világot kiemeli sarkaiból, az ellentét forgását megakadályozza és az isteni kegyelem törvénye felé hajtja vissza. Azért azt mondom nektek: a segítésre való áldozat nagy körültekintést kíván; és ha ti nem vagytok képesek áldozni vagy mások részére ennek erejét és hatalmát megtagadjátok: akkor ti semmivel sem vagytok még magasabban azoknál, akik “a betű szerint” várják és keresik az ő megigazulásukat. Ti ne legyetek pogány igazsággal telített lelkek; hozzátok Krisztus lejött, hogy titeket felemeljen. Hanem legyetek a szeretetben bölcsek, a kegyelem várásában reménykedők és akkor ezt az igazságot adja néktek a ti Istenetek…”

(Névtelen szellem közleményei ll.: “A kegyelem törvénye”

*

“Mert hiszen az Isten szeretete éhezi és szomjúhozza a Tőle eltért szellemgyermekeinek visszatérését, szeretetét, engedelmességét; és ha szabadakaratuk folytán engedi is tévelyegni, mégis időközönként, ameddig az élet tart, fel-fel keresi őket a kegyelem, azaz az életúton bizonyos pontokon, bizonyos meghatározott keresztutakon még a legelvetemültebb emberléleknek is -ha akar, ha nem,- kell az Isten kegyelmének igazságával, a Krisztussal találkoznia; s ha találkozik, ha abban a lélekben nincs is olyan gyümölcs, amelyet az Isten kegyelme felhasználhatna és az élet könyvébe feljegyezhetne, de ha legalább csak hajlandóság van benne arra, hogy valami gyümölcsöt teremjen, akkor a Krisztussal való találkozás ezt a hajlandóságban meghúzódó gyümölcsöt kihozza s ezen a gyümölcstelen fán csodát cselekszik, visszafordítja a bűn útjáról, kiemeli a tévelygésből, megvilágosítja, táplálja, erősíti, hogy a benne rejlő gyümölcsérlelési és gyümölcstermési szándék csakugyan valóra is válhassék.”

Titkos tanítások lll.: A terméketlen fügefa

*

“Isten kegyelme, ez a ragyogó sugár, melyet nevezhetünk életnek, üdvösségnek, boldogságnak, de értékét fel nem foghatjuk, meg nem becsülhetjük, mert minden fogalmunkat felülmúlja: beragyogja földi életünknek minden napját, a jelent, melyet minden egyes ébredéskor ujjongó örömmel köszönt a lelkünk, mert minden egyes napot, melyet helyesen élünk le, szellemünk javára fordít a mi Istenünk. Minden egyes nappal emelkedünk a tudatlanságból a tudatos létbe; rabláncaink, melyek rajtunk csörögnek, fokozatosan tágulnak; a bűnnek maradványait, a betegségeket, a nyomorúságokat, a csalódásokat, a fájdalmakat, a bánatokat, ezeket a testünkhöz kötött mulandóságokat nemsokára elhagyjuk. Szellemünk legyőzi a halál és a kárhozat szörnyeit, a bűnre hajló természetet, mely elválasztott bennünket Istentől és elkülönített az ő többi gyermekeitől, testvéreinktől. 

Ebben a felfedezésben eltörpül előttünk a mások bűne, tévedése, és sietünk menteni, ami még menthető, sietünk gyógyítani, ami még gyógyítható, míg Istenünk kegyelme tart felettünk védőpajzsot, hogy bűneink következményei, az igazság törvényének ítélete, itt ne érjenek bennünket. 

Az okos és a helyzet felismerésére felébredt szellemek sietnek a szabadulásra, a felkínált kegyelmet örömmel ragadják meg s hálás érzésekkel tevékenykednek, munkálkodnak az Úr szőlőjében mielőtt még beesteledik, azaz a mostani korszaknak vége lesz. 

E korszak utolsó kijelentése a szellemek tana,

mely Isten kegyelmét és az emberekhez való nagy szeretetét hirdeti, melyet szent Fia, az Úr Jézus Krisztus által jelentett ki akit csodálatos módon szűztől születtetett és harmadnapon feltámasztott a halálból, hogy valakik hisznek ebben és elfogadják Jézust Krisztusnak, azaz Megváltónak, szabadítónak és az Általa adott igazságot isteni igazságnak és életünk napjaiban az szerint cselekszenek: el ne vesszenek az ítéletnek,  a számadásnak napján, hanem vehessék az ő bűneinknek bocsánatát és elnyerhessék vétkeiknek, tévedéseiknek következményeitől való szabadulásukat. Hogy megtérjenek még az ő életükben és bizonyságául szolgáljanak azoknak az igazságoknak, melyeket Isten az emberiség szabadítására ajándékozott. 

A földi élet Isten kegyelmének ajándéka; a sötétségből a világosságra való felébredés. És ha már ez az élet is annyi örömet és boldogságot nyújt a léleknek, hogy képes érte gonoszt is cselekedni az ember, mennyivel nagyobb az örökkévalóságot kínáló élet, mely Isten közelében várja azokat, akik ma még a bűn által a kárhozat útját járják!

A kegyelem ma még mindenkit hív, mindenkit vár, mindenkit elfogad;

a megtérés lehetősége ma még nyitva áll. A holnap Isten kezében van; annak adja, akinek akarja; nem tudhatja a lélek, nem veszi-e el tőle egy óra, egy pillanat alatt a természettörvény az ő testét, amellyel Isten kegyelme felruházta? És akkor hiába a vágy, az akarat; elmúlt a lehetőség felette, amelyben ennek a kegyelemnek áldásait megszerezhette volna!

Mindenki, aki hallja, mindenki, aki olvassa, gondolkozzék felette: mi egy nap a földön, mi egy élet a kegyelem idejében? Minden értéket felülmúló ajándék, melyet Isten a születéssel adott az embernek! …

A kegyelem törvényvilága: A lélek fejlődésének útja a szellemesülésig

Szeretettel: TIBOR és LAJOS

---