János Evangéliuma 6. rész 26- 38. versek
XV.
26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy
jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök
életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.
30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit
művelsz?
31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala
enniök.
32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei
kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg
nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.
37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem
vetem.
38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, a ki elküldött engem.
A Bibliai idézetek a Károli Bibliából valók.

XV.
Szellemi magyarázat a János evangéliuma 6. rész; 26. -38. versekhez
Ez az ingatagság, ez a mély hitetlensége az embereknek, fájt a Messiásnak; azért intézte a néphez a 26-29. versekben foglalt szavakat.
Ő tudta, hogy nem az ő igéje iránti szeretetből követték Őt, hanem kíváncsiságból, a jelekért. Nem értették meg, midőn Ő rámutatott ,,az élet örökkévaló kenyerére”, ami jelenti Isten igéjét Krisztusban. Ők csak az anyagra gondoltak, holott Krisztus a szellemről szólt. S így félreértették és félremagyarázták az emberek utóbb is Krisztus szavának szellemét, amiből azután keletkeztek emberi dogmák és „igazhitűség” (ortodoxia), gyilkosság, háború és gyalázatosságok!
Krisztus maga az igazi mennyei kenyér, az ő tana, az ő igéje folytán. Valósággal Istentől érkezett az, és hozott a világnak új, szellemi életet. Ez az élet él a világon, dacára az összes emberi akadályoknak és ferdeségeknek, dacára annak, hogy Krisztus szavait meganyagiasították és megtagadták. Igenis él az üdén és erőteljesen sok keresztény emberben s elérte most újabb kinyilatkoztatásának, hatalmas feltámadásának korát.
A 35-39. versekben oly világos szavakkal szól Jézus a maga küldetéséről, hogy az semmiféle további magyarázatra nem szorul. Mindenben magasan maga fölé helyezi Istent, az Atyát s emellett kiemeli Vele való benső összeköttetését. Itt egész világosan, más szavakkal ugyan, de ezt mondja: „Én vagyok az örökkévaló Teremtőnek Fia, kinek akaratát teljesítem, kinek szavát követem. Én a mennyből érkeztem, Isten által küldettem, Istennel bensőleg egyesítve vagyok, úgy cselekszem, ahogy Ő cselekszik; azért nevezem magam mennyei kenyérnek, vagy szellemi tápláléknak, melyet Isten küld nektek én általam”
Ezen rendkívüli idézetek segítsék figyelmünket rávezetni a teljes Evangélium megismerésére, a Szeretet útjára vezető Krisztusi tanítás fontosságára. Az idézeteket Jóska érzékeny válogatása szerint kapjuk.
A felolvasás Bibliai részét Tóth Gézától (Patmos), a Szellemi magyarázatot pedig Noémitől halljuk. Köszönet érte.




























































