A bűn az Istentől való szellemi elfordulás betegsége,
mely megfosztotta a szellemeket szabadságuktól erejüktől, továbbá megbontotta a mindenség fejlődésének harmóniáját. A szellem olyan elhomályosulása, mely káros és ártalmas úgy a szellemre, mint környezetére. Ez utóbbi kiküszöbölésére különíti el a Törvény az egészségesektől saját állapotukkal adekvát anyagi világokba és azok szellemi szféráiba, ahol egyúttal a gyógyítás körülményei is biztosítottak számukra. E világokon való sorozatos testet öltés során különböző társadalmi és élethelyzetben sokoldalú „gyógyítást” kapnak, míg eljutnak a bűntől való megtisztulásig.
A szenvedés a bűnös szellem teremtménye, melyet a Gondviselő Szeretet kegyelme a gyógyítás orvosságává, eszközévé alakította, mely egyrészt viszonosság alapján megtapasztalást nyújt az általunk elkövetett gonoszságok másoktól való elszenvedésére, másrészt felébreszti a vágyat a jó, az igaz és örök élet iránt. A szenvedés képes elhomályosultságukban Isten létét is tagadó emberek szemének felnyitására (megtérésére), nagy elhatározások „pálfordulások” kiváltására. A halál fájdalmas elválás és átalakulás, melynek hatalmas erejét, megrendítő voltát jól érzékelteti Megváltónk könnyekre fakadása Lázár sírjánál. (annak ellenére, hogy Jézus örök életbe vetett hite, tudása megkérdőjelezhetetlen). Mélyre süllyedt világok fejlődésének törvénye, mely dicső és tévelygő életeket egyaránt a múlt „süllyesztőjébe” teszi. Egyrészt a feltámadás és öröklét iránti vágy felébresztését szolgálja, másrészt elválasztja ugyanazon szellem különböző életszerepeit egymástól, – biztosítván a sokoldalú tanulás és megtisztulás lehetőségét. Láthatjuk még így is számos embertársunknál az „egyszer élünk, most használjunk ki mindent” káros és makacs tévelygést mutató szemléletet.
Ágoston
Download this article as an e-book