A bűn a szenvedés és a halál

A bűn az Istentől való szellemi el­fordulás betegsége,

mely megfosztotta a szellemeket szabadságuktól ere­jüktől, továbbá megbontotta a mindenség fejlődésének harmóniáját. A szellem olyan elhomályosulása, mely káros és ártalmas úgy a szel­lemre, mint környezetére. Ez utóbbi kiküszöbölésére különíti el a Tör­vény az egészségesektől saját állapotukkal adekvát anyagi világokba és azok szel­lemi szféráiba, ahol egyúttal a gyógyítás körülményei is biztosítottak szá­mukra. E világokon való sorozatos testet öltés során különböző társadalmi és élethelyzetben sokoldalú „gyógyítást” kap­nak, míg eljutnak a bűntől való megtisztulásig.

Tovább a blogra

A szenvedés a bűnös szellem teremtménye, melyet a Gondviselő Szeretet kegyelme a gyó­gyítás orvosságává, eszközévé alakította, mely egyrészt viszonosság alapján megtapasztalást nyújt az ál­talunk elkövetett gonoszságok má­soktól való elszenvedésére, másrészt felébreszti a vágyat a jó, az igaz és örök élet iránt. A szenvedés képes el­homályosultságukban Isten lé­tét is tagadó emberek szemének felnyitására (megtérésére), nagy el­határozások „pálfordulások” kiváltására. A halál fájdalmas elválás és átalakulás, melynek hatalmas erejét, megrendítő vol­tát jól érzékelteti Megváltónk könnyekre fakadása Lázár sírjánál. (annak ellenére, hogy Jézus örök életbe vetett hite, tudása megkérdőjelezhetetlen). Mélyre süllyedt világok fejlődésének törvénye, mely dicső és tévelygő élete­ket egyaránt a múlt „süllyesztőjébe” teszi. Egyrészt a feltámadás és öröklét iránti vágy felébresztését szolgálja, másrészt elválasztja ugyanazon szellem különböző életszerepeit egymástól, – biztosítván a sokoldalú tanu­lás és megtisztulás lehetőségét. Láthatjuk még így is számos embertár­sunknál az „egyszer élünk, most használjunk ki min­dent” káros és makacs tévelygést mutató szemléletet.

Ágoston