"Az Evangéliumi Spiritizmus, a Szentlélek kijelentése. Letisztult keresztény hit és erkölcsbölcselet, valamint lélektan: a bűn felismerésének és a bűntől való szabadulásnak mélylélektana. Nagy, értékes, és tiszta világosság, mert magas világok ismereteit, Isten akaratát és Isten törvényeit közli és mutatja meg e szerencsétlen bűnben élő világnak, észérvekkel is alátámasztva a megtérés szükségességét."
Az isteni kinyilatkoztatásról
Az isteni kinyilatkoztatásról

Az isteni kinyilatkoztatásról

Az isteni kinyilatkoztatásról, annak mikéntjéről

A kinyilatkoztatás az isteni szeretet és kegyelem hatalmas kiára­dása a bukott emberiség megsegítésére azoknak az igazságoknak az átadásával, melyek felismerésére az ember önmagában kép­telen lenne, és amelyek nélkül nem lehetséges a bűnből és a halálból való visszatérés. A hívő embereknek csak homályos fogalmaik vannak a mikéntjéről, és az időpontjáról. Leginkább úgy vélik, hogy valamikor a távoli múltban, „bibliai időkben” történhetett mindez, Jézus idejében érte el csúcspontját, ugyanakkor az ő menybemenetelével egyszer és mindenkorra lezárult.

Az igazságok átadása az isteni bölcsesség pontos terve szerint mindig a cél szempontjából legalkalmasabb időben, helyen és formában történt és történik. A szentírás az egyistenhitre vezetéstől a Szeretet Istenének kinyilatkoztatását foglalja össze a korai kereszténység kialakulásáig. A szellemtan, mint a harmadik kijelentés a minden igazságra elvezető krisztusi ígéret betöltését jelenti.

Ágoston

Az alanti idézetek letölthetőek PDF-ként innen is.

AZ ISTENI KINYILATKOZTATÁSRÓL

Bevezetés:

A hívő emberek számára Isten megnyilatkozása tényszerűen elfogadott, bennük (nagyon helyesen) kételyek és kérdések nem merülnek fel a kinyilatkoztatás módját illetően. Megelégszenek a „sugalmazás” magyarázattal, nevezetesen azzal, hogy a szentírás szerzői Isten és a Szentlélek sugallatára beszéltek és írtak. A hívő emberek ezen beállítódása több, mint elhívése valaminek: megérzik a szent iratok igazát, lelkiismeretük is igazolja azok hitelességét.  Boldog, aki így hisz.

De a kutató értelem hívő embereknél is keresheti a dolog mikéntjét, alátámasztását már csak azért is, hogy nem hívő társa kérdésére vagy élcelődésére megnyugtató választ kapjon/adhasson. Az is fel- merülhet továbbá, hogy ezen csodás események miért csak évezredekkel ezelőtt történhettek, annál is inkább, mivel a modern világban nagy szükség lenne az emberi lét alapkérdéseire olyan válaszra, mely a modern gondolkodó ember számára is megnyugtató.

Szükségesnek tartjuk előre bocsátani, hogy Isten nem hagyta magára a modern embert, a kinyilatkoztatás nem szünetel, – a láthatatlan és látható világ kapcsolata törvényeken alapul.

1. Miért szükséges a kinyilatkoztatás?

A kinyilatkoztatás az ember felemelésére adott mennyei tanítás, mely emberi értelemmel nem kitalálható és mely nélkül az ember elveszne. Ezt a hívő ember tudja, a nem hívő megmosolyogja. Ugyanakkor a hívő embereknek is csak homályos fogalmaik vannak a mikéntjéről és az időpontjáról.  Leginkább úgy vélik, hogy valamikor a távoli múltban, „bibliai időkben” történhetett mindez, Jézus idejében érte el csúcspontját, ugyanakkor az ő menybemenetelével egyszer és mindenkorra lezárult mindennemű égi tanítás.

Hogy részletesebben is áttekintsük a témát, először szükséges néhány alapösszefüggés és kérdés tisztázása:

•   Miért gonosz az ember, ha Isten saját képmására teremtette?

•   ősszülők vétkéért?

•   Lezártnak tekinthető-e az isteni kinyilatkoztatás az újszövetségi szentírással?

a/: Az ember gonoszságának oka a földi létünket megelőző paradicsomi (szellemi) állapotban történt bukás, mely Istennel szembefordulást, a törvényes fejlődési út elhagyását és azt követő makacs tagadást és megátalkodottságot eredményezett. Ez alapállás megteremtette a bűnt annak minden válfajával és annak valamennyi következményét, melyek legfontosabbja a szenvedés maga.

b/: Mindenki csak a maga vétkéért felel. Isten szeretetével és igazságosságával összeegyeztethetetlen a büntetés „öröklése”. A bibliai teremtéstörténet az ősszülők bűnbeesésének bemutatásával mély allegórikus igazságot tár fel, amely az egész emberiség (pontosabban a paradicsomban élő szellemek egy részének) eltévelyedését szimbolizálja.  A tényleges szembefordulás   a világmindenség e porszemén (Föld) élő ember számára felfoghatatlan „tér és idő” dimenziókban zajlott, melyet követően a létrejött káoszból került sor az anyagi mindenség megteremtésére.  (A káoszból – isteni törvények alá rendelve – került sor a csillagrendszerek „kifejlesztésére”). Az isteni üdvterv részét képezi az anyagi testbe kényszerült bukott szellem javító-nevelő fejlesztése, és az elfeledett isteni igazságok újra tanítása, – sorozatos testet öltések segítségével. Hogy miért ebben a formában „hatékony” a tanulás, azt a „Keresztény hittan útkeresőknek” c. letölthető könyv bemutatja.

c/: Az isteni kinyilatkoztatás nem szünetel.  Maga Jézus hangsúlyozta, hogy „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, ha- nem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.” Az emberiség szellemi fejlődésének mindenkori szintjéhez igazodott az isteni tanítás. Gondoljunk csak az ószövetség féltékeny és haragvó, a fáraó szívét megkeményítő, állati véráldozatot „követelő” istenképére.

*

Isten soha nem hagyta magára az embert, ez teljesen észszerűtlen lenne a modern ám ugyancsak gonosz és tökéletlen ember esetében.  A hit hivatalos védői – csak úgy, mint bármikor a történelemben, e pozitív értékőrzés mellett/ellenére, –   szellemi monopóliumuk féltése miatt azonban mindent elkövetnek a mai ember számára szóló tanítások megakadályozására. Így volt ez a próféták idejében, Jézus életében a középkorban és így van ez ma is. Krisztus után folyamatosan, a középkorban, sőt a materializmus „diadalmenetének” idején is (az 1860-as évektől). Isten gondoskodott a prófétákkal azonos módon a szükséges ismeretek, feddések átadásáról. Ezen ismeretek birtokában sokkal könnyebb lenne a mai világban eligazodni, és keresztény hitünket a tudományos gondolkodás számára abszolút érthetővé és ragyogó bizonysággá tenni.

Pedig a harmadik kijelentés szellemi kiáradása hatalmas ragyogó fényözönbe állítja a keresztény igazságokat, és a mai kételkedő ember számára kimerítő választ ad a filozófiák eddig megválaszolatlan alapkérdéseiről.  Az isteni üdvterv, az Ige kiáradása, Krisztus megváltási munkája sokkal hatalmasabb és nagyszerűbb, mint ahogy ezt eddigi hiányos ismereteink alapján feltételeztük.

2. Hogyan történt/történik a kinyilatkoztatás?

A kinyilatkoztatás során tehát a szellemi világ Isten megbízásából (Isten maga is szellem) kommunikál az anyagi világ emberével. Ez önmagában nem is olyan különös és bonyolult, mint első pillantásra tűnik, hiszen az ember esetén is – a személyi éntudat és intellektus hordozója – a saját szellemünk (gyakran a lélek szóval helyettesítik és keverik) áll kapcsolatban saját testünkkel.  És ez a szellem anyagi eszközöket használ az anyagi világban, nevezetesen agyunkat, beszélőszerveinket, kezünket és érzékszerveinket.  Ily módon a láthatatlan szellemünk beszédre, beszédértésre, írásra olvasásra tudja késztetni az anyagi testünket, miután ahhoz szorosan hozzá van kapcsolva. Álom és testen kívüli élmény esetén ez a kapcsolat meglazulhat, de ilyenkor is megmarad a „valósághű” érzékelés képessége. A szellemünk önállóan (az anyagi érzékszervek nélkül) is képes lehet mindenféle érzékelésre, (pl. álom, testen kívüli élmények, halál közeli élmények stb), mely mértéke egyénenként eltérő, mely képesség fejleszthető.   Ezzel mindig is tisztában volt az emberiség, ám a modern elanyagiasodott ember tudatosan elnyomta, elsorvasztotta ezt a képességét. Az egész jelenséget pedig a mesék és babonák világába száműzte.

E képességet használták a régi jósok, jövőbe látók, tisztán hallók, varázslók és gyógyítók, sőt primitív néptörzseknél ez ma is így van. E szellemi képesség elnyomása gyermekkorban kezdődik, amikor még (kis gyermekek esetén) olyan dolgokat képesek látni érzékelni, amit a felnőttek képzelődésként elutasítanak, és „leszoktatják” róla.

A saját életünkből tehát tudjuk, hogy az álom valósághű érzékelés (látás, hallás, tapintás) színtere. Ez azt is jelenti, hogy anyagi érzékszervek nélkül is létezik a látás, hallás, tapintás (=érzékelés) élménye.

**

A Biblia, valamint az újabb kori szellemi „kiáradás” tapasztalatai alapján a következő módon történhet kinyilatkoztatás:

2.1. Közvetlenül fizikai jelenségek formájában
2.2. Közvetlen anyagi formában megjelenő szellemi küldöttekkel
2.3. Prófétákon¹ és médiumokon keresztül, melynek módjai
  • Álom
  • Tisztánlátás/látomás
  • Tisztánhallás/sugalmazás
  • Intuícó (belső parancs)
  • Prófétai (mediális) beszéd, a beszélő által nem ismert nyelveken is,
  • Prófétai (mediális) írás, amikor az írást végző személy tudatának kikapcsolása mellett a kezét használják fel a közlésre
2.4. Személyes eljövetel (testetöltés) formájában

Előre bocsátjuk, hogy a Biblia igen nagy számban tartalmaz a kinyilatkoztatás szellemi kapcsolatára utaló információkat, melyek eddig kevés figyelmet kaptak.

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül (terjedelmi okokból) bemutatjuk a kinyilatkoztatás különböző formáinak gyakorlati megvalósulását a Bibliában.

¹ Fontos, hogy e két fogalmat – próféták és médiumok – ne keverjük össze, – még akkor sem, ha a közlési „technika” teljesen azonos. A próféták tanító és feddő, a törvények betartására, valamint a hit, életben tartására figyelmeztető ténykedésük mellett az eljövendőt, Isten ígéreteit és a Messiás eljövetelét voltak hivatottak hirdetni ill. előkészíteni. És ez a ciklus Keresztelő Jánossal be is fejeződött (ld. Lk 16.16: A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül.) A kinyilatkoztatás Krisztus utáni folytatásában használt „prófétálás” kifejezés csak a közlés technikájára utal, és nem tényleges prófétai működésre. Tehát kimondhatjuk, hogy a próféták egyúttal médiumok (is) voltak, míg a későbbi kor médiumai nem próféták.

2.1. Kinyilatkoztatás fizikai jelenségek felhasználásával

Kiv 3.2

Itt megjelent neki az Isten angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el… Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.

Ez esetben (ld. Greber: Kapcsolat Isten szellemvilágával c. ajánlott könyv) speciális „ód-felhő” szolgált a láthatatlan világ fizikai megnyilvánulására, melynek (ód, ódem=életerő) segítségével a szellemvilág fizikai jelenségek létrehozására képes. Ily módon történt a tenger és a folyó kettéválasztása, a vándorló zsidó nép táplálása a pusztában, Baltazár a káldeusok királyának tróntermében egy megjelenő ujj által való írás (Dániel 5.1-30: … „megmérettél és könnyűnek találtattál” – ld.), de Jézus csodáinak egy része (kenyérszaporítás, csodálatos halfogás, a vihar lecsendesítése stb.).  Újkori péda a Mogadishu sivatag homokviharában az ég és föld között kirajzolódó hatalmas Krisztus arc, és a nagyszámú – tudósok jelenlétében jegyzőkönyvezett – szellemi materializációs jelenség, mely a „harmadik kijelentés” részeként a bizonyság erősítésére adatott.

Jézus arca homokviharban Szomália felett. 1993. Decca Chronicle indiai újság …

Fizikai jelek kísérték Isten szózatát (a megfelelő nyomaték érdekében mennydörgés közepette a szent hegyen: (Kiv 20.18 Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt.), a pusztában vándorló zsidó nép útját, és az Úr megkérdezésének színhelyét („találkozások sátra” Pl.  M.Törv 31.15:  Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt.)

A csodák is közvetve a kinyilatkoztatás részeként tekinthetők, hiszen Isten dicsősségének és hatalmának megnyilatkozásai, bizonyság tételei. Ez esetben a láthatatlan világ az ember által nem ismert törvényei kivetülnek az anyagi síkra, mindenképpen valamilyen fontos célból.  A „csodák”, – amelyek valójában nem csodák, hanem a láthatatlan világ működésének megnyilvánulásai az ószövetség idején, Jézus működése során, valamint napjainkban is végbe mennek.

2.2. Kinyilatkoztatás közvetlenül anyagi formában megjelenő szellemi küldöttek által

Ter 18.1

Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.

Mt 17.3

S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.

Lk 1.10-11

Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán.

Jn 20.11

Mária ott állt a sír előtt és sírt.  Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól.

Lk 24.36

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.

Jn 20.26

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”

ApCsel 12.7

Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: „Kelj fel gyorsan!” – mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.

E kiragadott példák mellett leghatalmasabb személyes megjelenés maga Jézus megszületése és földi működése volt.

A harmadik kijelentés (=újkori szellemnyilatkozatok) rávilágított arra, hogy a szellemvilág materiális síkon történő megnyilvánulásai meghatározott törvényeken alapulnak.

2.3. Kinyilatkoztatás prófétákon és médiumokon keresztül

a./ Kinyilatkoztatás álom formájában

Szám 12.6-7.

Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá. De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel.  Ő mindenütt otthonos házamban.

1Kir 3.5

Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában.  Így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!”

Mt 1.20

Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

Mt 2.13

Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.”

Mt 2.19

Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala,

ApCsel 18.9

Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass!

Megj: Az álom nem csak a prófétáknak adatott, mint figyelmeztető és utasító eszköz. Számos tapasztalat szól hétköznapi emberek fontos álmáról, ahol valami fontosat kaptak.

b./ Kinyilatkoztatás látomásokon keresztül

A látomásokon keresztüli kinyilatkoztatás az álomhoz hasonlóan igen gyakran szerepel a Bibliában. Csak néhány kiragadott példa:

Ter 15.1

A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomás-ban: „Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz.”

Ter 46.2

Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: „Jákob, Jákob!” Ő felelt: „Itt vagyok!”

Szám 12.6

Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá.

Dán 1.17

Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt, és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot.

Dán 2.19

Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét.

Oz 12.10-11

Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét. Újra sátrakban kell majd laknod, mint a találkozás napján; szólni fogok a prófétákhoz, bőven adom a látomásokat, és a próféták által osztom a halált.

Jo 3.1

„Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.

Lk 1.21

A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt,

ApCsel 10.3

A nap kilencedik órájában látomása volt.  Egész világosan látta, hogy az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!”

Hatalmas látomások részletes leírása található a Dán.7, 8 fejezetekben, és a Jelenések könyvében.

c./ Kinyilatkoztatás tisztánhallás/sugalmazás útján

ApCsel 2.6

Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.

ApCsel 11.7-9

És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg! Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban. Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek.

Jel 4.1

Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.”

d./ Kinyilatkoztatás intuíció útján

Tób 14.3

Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: „Fiam, vedd gyermekeidet,

Ugyanakkor számos helyen (több száz) kezdődik így a prófétai szózat: „Ezt mondja az Úr…” Hogy ez milyen módon történik sok esetben nincs közvetlen utalás. Feltételezhetően hallás, intuíció vagy álom formában történhetett.

Józs 24.2

S Józsue szólt az egész néphez. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak.

1Sám 10.17-18

Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába, és így szólt Izrael fiaihoz: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket.

A harmadik kijelentés során (az 1800-as évektől napjainkig) részletes, törvényeken alapuló tisztázására került sor a „módszert illetően”, mely alapján a Biblia számos helyén történt utalás és megjegyzés (a prófétálás módszerét illetően) értelme világossá vált.

e./ Kinyilatkoztatás prófétai beszéd útján

A kinyilatkoztatás e formája azt jelenti, hogy a kinyilatkoztatás közvetlenül a prófétai beszéddel azonos időpontban történik, mintegy szócsőként működik a próféta, vagy bárki (szélső esetben bármi, pl. egy állat – Bileám szamara esetében). Ilyen esetben kerülhet sor egysugalmazó szellem közvetlen kapcsolódására, ill. a próféta szellemének részleges vagy teljes kiszorítására, ami kívül álló számára „prófétai révület” -ként mutatkozik. Ez állapotban ugyanis (átmenetileg) teljesen megváltozik az illető személyisége.

Mt 16.15-17

Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

Szám 22.28-31

Ekkor az Úr megnyitotta a szamár száját, s az így szólt Bileámhoz:„Mit vétettem neked, hogy háromszor is megvertél?” Bileám ezt felelte a szamárnak: „Mert csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!” A szamár így válaszolt Bileámnak: „Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig lovagoltál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?” Azt mondta:„Nem.” Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult.

Szám 11.26

Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták.  Rájuk is alászállt a lélek a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek. Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban.”

1Sám 10.10

Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy ő is prófétai révületbe esett.

1Sám 19.20

Erre Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot. De amikor ezek meglátták prófétai révületükben a próféták seregét, Sámuellel az élükön, az Isten lelke Saul embereire is rászállt úgyhogy prófétai révületbe estek.

A prófétai elragadtatás/révület (mai nevén féltransz, vagy transz) az a lelkiállapot, amikor az ember szelleme és teste közötti kötelék meglazul és lehetővé válik „idegen” szellem hozzákapcsolódása a testhez (agyhoz), – közvetlen megyilatkozás céljából. Erről igen nagyszámú és részletes leírás található a modern szellemtani irodalomban.

f./ Kinyilatkoztatás prófétai írás útján

A prófétai nyilatkozatok kinyilatkoztatása sok esetben történhetett ezen a módon, de közvetlen utalás erre nincs, kivéve a házasságtörő asszony történetét, ahol a híres választ írásban kapta meg Jézus az Atyától.

Jn 8.5-8

Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”  Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák.  Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön.  De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön…

A harmadik kijelentés szellemi tanításainak jelentős hányada ezen az   úton   érkezett, mikor   is   az   erre   alkalmas   személy (médium=eszköz) tudatának kikerülésével közvetlenül a kezét használták az üzenet leírására. Igen részletes irodalma és ismertetése van ezen eseteknek.

2.4. Kinyilatkoztatás személyes eljövetel (testetöltés) formájában

Leghatalmasabb formája Jézus emberként való megszületése, de ide sorolhatjuk a Biblia tanítása alapján Keresztelő János működését is.   A   szellemtan   kibővíti   ezt   a   lehetőséget   az   un.   „missziós testetöltés” fogalmával. A földön megszületett emberek között vannak olyanok, akik meghatározott feladat elvégzése érdekében vállalták a testet öltést. Ilyen feladat lehet valamilyen tanítói küldetés, ami a kinyilatkoztatás közvetett formájának tekinthető.

Mal 3.23

Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom.

Mt 11.10-14

Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. A  tanítványok  megkérdezték:  „Miért  mondják  az  írástudók,  hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

Mt 17.11-13

Így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.” Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

3. Összefoglalás

Isten a kinyilatkoztatáson keresztül a kezdetektől fogva vezette, tanította az emberiséget, pontosabban a földön testet öltéssel tanulási lehetőséget kapó bukott paradicsomi szellemeket. A kinyilatkoztatás nagyon is valóságos, törvényeken alapul, mely törvények leghatalmasabbika: a szeretet törvénye.

2007.06.20. Ágoston

Download this article as an e-book

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Follow by Email
Facebook20
fb-share-icon