OLVASSUK EGYÜTT – 2

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN – 2/1.

II. A spiritizmus nagy jelentősége. 1.

A szellemnyilatkozatok egyöntetűsége.

Ha a spiritiszta tan pusztán emberi alkotás lenne, semmi egyéb biztosítéka sem lenne, mint csupán az, hogy aki kigondolta, a világosság birtokában volt. Már pedig senki sem igényelheti azt, hogy elhiggyék neki, hogy az abszolút igazság birtokában van. Ha a szellemek a spiritista tant csupán egyetlen embernek nyilatkoztatták volna ki, semmi sem biztosítana bennünket e kinyilatkoztatás valódiságáról. És ha részéről a legteljesebb őszinteséget tételeznők is föl, legfeljebb a környezetéhez tartozó személyeket tudná meggyőzni; talán szektát alakíthatna, de sohasem juthatna odáig, hogy mindenkit a világosság köré gyűjtsön.

Isten akarta úgy, hogy ez az új kijelentés gyorsabb és autentikusabb úton jusson az emberekhez;

megbízta tehát a szellemeket, hogy hordják ezt széjjel egyik pólustól a másikig, megnyilatkozván mindenütt, anélkül, hogy bárkinek is kiváltságot nyújtanának, hogy beszédjüket hallhassa. Egy ember félrevezethető, vagy csalódhat; de ez ki van zárva, ha milliók látják és hallják ugyanazt a dolgot; ez mindenki számára teljes biztosíték. Azonkívül egy embert el lehet tüntetni, de nem lehet eltüntetni tömegeket; a könyveket el lehet égetni, de nem lehet elégetni a szellemeket. És égessék bár el a könyveket, a tan forrása nem kevésbé marad hozzáférhetetlen az üldözőkre nézve, azért mert nincs a földön, s mégis mindenünnen előbugyog úgy, hogy bárki menthet belőle. E tan elterjesztésére emberek helyett mindenütt lesznek szellemek, akik mindenkihez hozzáférkőzhetnek, de akikhez senki sem férkőzhetik hozzá.
Valójában a szellemek végzik a propaganda munkáját ama megszámlálhatatlan mennyiségű médiumok segítségével, akiket minden helyen munkába szólítanak. Ha csak egyetlen közvetítője lenne – bármilyen kedvelt lenne is az, a spiritizmus aligha lett volna ismertté; maga ez a közvetítő – bármilyen osztályhoz tartoznék is – el nem kerülné az emberek gáncsoskodását, s bizonyára nem fogadná el minden nemzet; míg ellenben a szellemeket, akik felekezetre, nemzetiségre, pártokra való tekintet nélkül mindenütt nyilatkoznak, mindenütt elfogadják.

A spiritizmusnak nincs nemzetisége;

kívül áll a felekezeteken és társadalmi osztályokon, mivel mindenkinek módjában áll közléseket kapni síron túli rokonaitól és barátaitól. S ilyennek is kell lennie, hogy alkalmas legyen fölhívni az embereket a testvéresülésre; ha nem állana semleges területen, még inkább, mélyítené az emberek közötti ellentétet, ahelyett, hogy áthidalná azt.
A szellemek oktatásának ez az egyetemessége a legfőbb erőssége a spiritizmusnak, s ebben rejlik oly gyors térfoglalásának titka is. Míg egy ember hangjának – még ha a sajtó támogatná is – hosszú időre volna szüksége ahhoz, hogy mindenki füleihez eljusson: addig a föld minden pontján millió és millió szellem egyszerre és egyöntetűen hallatva hangját, hirdeti ugyanazokat az elveket, és közli azokat tudóssal és tudatlannal, senkit sem rekesztve ki e mennyei örökségből. Oly előny ez, amilyennek eddig még nem örvendhetett semminemű tan, amely csak a földön mai napig megjelent. Ha a spiritizmus igazság: nincs mit félnie sem az emberek rosszakaratától, sem az erkölcsi forradalmaktól, sem a földgolyó átalakulásaitól, mert e dolgok egyike sem érintheti a szellemeket.
De ez nem az egyedüli előny, amely e kivételes helyzetből következik; mert a spiritizmus ezeken kívül teljesen kimerítő biztosítékot talál azokkal az esetleges pártoskodásokkal szemben is, amelyeket némelyek túlzott becsvágya vagy egyes szellemek ellentmondó nyilatkozatai idézhetnének elő. Ezek az ellentmondások kétségkívül hajótöréssel fenyegető szirteknek látszanak, de tulajdonképp oly betegségek, amelyek egyszersmind a gyógyszert is már magukban hordják.

Tudvalevő, hogy a szellemek képességeik különbözőségéhez képest

távol állnak attól, mintha egyénenként a teljes igazság birtokában volnának, s hogy bizonyos misztériumokat nem mindenki képes felfedezni, hogy tudásuk tisztaságuk mértékével áll arányban, s hogy az egyszerűbb szellemek nem tudnak többet, mint az emberek, sőt kevesebbet, mint némely ember.
Hogy éppúgy, mint az emberek között, közöttük is vannak önhittek, és rosszul értesültek, akik azt hiszik, hogy tudják azt, amit nem tudnak, rendszereskedők, akik eszméiket szent igazságoknak tekintik. Hogy az előrehaladottabb, az anyagtól teljesen megszabadult szellemek egyúttal levetkőzték a földi eszméket és előítéleteket is. De az is közismert tény, hogy a csaló szellemek nem csinálnak maguknak lelkiismereti kérdést abból, hogy kölcsönzött nevek alá rejtőzzenek, hogy téveszméiket elfogadtassák. Mindebből következik, hogy a kizárólag erkölcsi irányú manifesztációk kivételével az összes megnyilatkozások – amilyeneket bárki kaphat – bizonyos egyéni jellemvonásokat árulnak el a hitelesség bizonyossága nélkül,
amelyeket úgy kell tekinteni, mint ennek vagy annak a szellemnek egyéni nézetét, amit azonban balgaság lenne föltétlenül elfogadni, és mint abszolút igazságot könnyedén terjeszteni.

A szellemnyilatkozatok legelső ellenőrzése kétségkívül a józan ész ítélete,

amelynek kivétel nélkül minden szellemnyilatkozatot alá kell vetni s minden olyan elméletet, mely a józanésszel, a szigorú logikával s a birtokunkban lévő pozitív adatokkal ellentétben áll, vissza kell utasítani, ha még oly tekintélyes név alatt jelennék is meg. Ez az ellenőrzés azonban sok esetben nem kielégítő; egyrészt egyes személyek megismerésének elégtelensége miatt, másrészt azért, mivel sok ember a saját véleményét szokta kizárólag igaz ítéletnek tekinteni. Mit tesznek az emberek hasonló esetben, ha nincs abszolút bizalmuk önmagukban? A többség véleményére apellálnak, s azt fogadják el irányadóul. Így kell tennünk a szellemek nyilatkozatai tekintetében is, akik maguk szolgáltatják ehhez számunkra az eszközöket.

• A szellemek nyilatkozatainak egybehangzó volta ugyan a legjobb biztosíték, szükséges azonban az is, hogy ez az egybehangzás bizonyos feltételek között történjék. A legkevésbé megbízható eset az, amelyben maga a médium kérdez különböző szellemeket valamely kétes pontra vonatkozólag. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a médium meg van szállva, vagy csaló szellemmel van dolga, ez a szellem ugyanazt a dolgot különböző nevek alatt mondhatja neki. Éppúgy nincs kielégítő biztosítékunk, ha egyetlen kör médiumai útján jövő nyilatkozatok erősítik meg egymást, mert ezek a médiumok ugyanaz alatt a befolyás alatt állhatnak.

Az egyedüli komoly biztosíték a szellemek kijelentései tekintetében az az összhang, amely a különböző vidékeken élő és egymás előtt ismeretlen médiumok útján kapott ugyanarra a tárgyra vonatkozó, spontán kinyilatkoztatások között mutatkozik.
Magától értetődik, hogy itt nem az alárendeltebb érdekű szellemi közlekedésről van szó, hanem azokról, amelyek magának a spiritizmusnak alapelveire vonatkoznak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy míg valamely új elv megalapozásra vár, addig arról különböző helyeken egyidejűleg olyan spontán nyilatkozatok történnek, amelyek – ha az alakra nézve nem is, de a lényeg tekintetében bizonyos egyöntetűséget árulnak el. Úgy hogy ha egy szellemnek kedve kerekedik valami excentrikus rendszert hirdetni, amely pusztán a saját eszméin, nem pedig az igazságon alapul, ez a rendszer bizonyára magában marad, s meg fog bukni a vele ellentétes szellemnyilatkozatok egyhangú többségével szemben, amint erre már számtalan példa volt. Ez az egyhangú többség buktatta meg a spiritizmus térfoglalásának kezdetekor keletkezett partikuláris rendszereket, amelyek mindegyike a maga módja szerint magyarázta a jelenségeket, mielőtt még ismerték volna a látható és láthatatlan világ viszonyát szabályozó törvényeket.

Ez az alap, amelyre azért támaszkodunk, hogy a tan egy-egy elvét megállapítsuk,

nem pedig azért, mivel az a mi felfogásunknak megfelel, mintha az feltétlenül igaz lenne. Egyáltalán nem állítjuk úgy oda magunkat, mintha a mi ítéletünk maga lenne a legfőbb igazság, és senkinek sem mondjuk: „Hidd ezt, mert mi mondjuk.” Szemeinkben a saját nézetünk sem egyéb, mint egyéni vélemény, amely lehet igaz, vagy téves, mivel mi sem vagyunk csalhatatlanabbak másoknál. És hogy valamely elvet éppen nekünk jelentettek ki, az sem ok arra, hogy azt igazságnak tekintsük, hanem csak akkor, ha szentesítették a többi egybehangzó kinyilatkoztatások.

AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN – teljes könyv letöltése