Megmondóemberek

Azt szokták mondani, hogy a zuhanó repülőgépen nincs ateista. Mindenki megtér és fohászkodik. Igaz lehet. De nem kell lezuhanni egy géppel ahhoz, hogy eljuthassunk legalább a felismerésig.

Bemutatnék Nektek néhány embert, akik kapísgálnak valamit. Van aki többet, van, aki kevesebbet. Mindegy, az a lényeg, hogy ott motoszkál bennük.

És mi a fontos? Kimondják. Ez az első lépés. Nem csak magukban (merik) kimondani, mert félnek, mit szólnak majd mások, hanem beszélgetés közben. Nem megkérdezve, óvatosan, (mit gondolsz szerinted van isten?) hátha lehurrogják őket amiből gyorsan kitérhetnek, visszaléphetnek, ha nem kedvező a fogadtatás…

Hanem hát kimondják végre.

És ők potens emberek. Mérvadók. Eljutottunk ide is.

Megmondóemberek. Rájuk figyel a közönség.

Nézzük sorban.

Vásáry Tamás

Zongoraművész, világhírű karmester, bejárta a világot, 30 éves korában pedig magánélete is révbe ért: Vásáry Ildikó antropológus oldalán talált boldogságra. 27 éves házasságuknak 1997-ben a súlyos betegségben szenvedő felesége halála vetett véget.

Kedvesen oktatja Kadarkait, szeretné, ha felfedezését (van túlvilág) tudomásul venné a közege is, a ‘világ’. De ő igazán hisz, ha szabad ilyet gondolni.

A teljes interjú itt nézhető végig. Élni jó

„Gyerekkoromban sokszor megtapasztaltam, milyen depressziósnak lenni, a feleségem korai halála után pedig különösen. Nem tudtam mást tenni, csak kimentem a temetőbe, és Ildikó sírjánál hangosan kértem őt, hogy segítsen. Vágytam a vigasztalására, de hihetetlenül kemény választ adott: ezt most egyedül kell végigcsinálnom” – emlékezett vissza az M5 műsorában Vásáry Tamás, aki rengeteget tanult a tragédiából. Mint mondja, emberként és művészként is igaz, hogy a fejlődéshez vezető legrövidebb utat a szenvedés adja.

„Idővel rájöttem, hogy igaza volt. Egész addigi életem legnagyobb hibája az volt, hogy gyerek maradtam. Továbbvittem azt a fajta kapcsolatot, amit édesanyámmal átéltem. Függő helyzetben voltam, nem fejlődött ki bennem az a képesség, hogy egyedül is megállom a helyem. A veszteségét feldolgozva lett belőlem felnőtt”

Kadarkai Endre műsorában nyilatkozik. Eljutott a felismerésig, fantasztikus vallomást tesz.

*

Korda György

Korda mindig egy kicsit bizonytalan, szeretne nyomot hagyni, próbálkozik ‘a világra hagyni valamiféle nyomokat’. Egészen addig, míg a felemelt mutatóújj meg nem jelenik neki is… Elkerüli a biztos halált. A kamionnal ütközést.

„Hiszek a reinkarnációban, de mégsem igazán. Szeretnék hinni benne. Szeretnék újra… (születni). De azt nem szeretném, ha a Klárika lenne a férjem…”

A teljes interjú itt nézhető végig. Mutasd Magad!

Kommentár nélkül:

„Az 1960-as évek elején az ország egyik legnépszerűbb énekese volt. A beat térhódítása a „hagyományos” táncdalstílusnak nem kedvezett, ő mégis azok közé tartozott, akik meg tudtak maradni a pályán. Népszerűsége megtartásában, növelésében sokat jelentettek a televízió és a rádió által is közvetített táncdal- és egyéb fesztiválok, versenyek. Sok olasz sláger hazai adaptációjának előadása fűződik a nevéhez.

Az 1980-as évek elején ismerkedett meg Balázs Klári énekesnővel, akit rövidesen feleségül is vett. Kölcsönös inspirációjuk művészetük kiteljesedését, Korda esetében megújulását is jelentette. Néhány hónapos turnékkal tíz évet töltöttek Észak-Amerikában és Ausztráliában.

Kártyaszenvedélyéhez^[12] legendák fűződnek, a Sport TV-n pókermérkőzéseket közvetít sportriportertől szokatlan átéléssel.” – Wikipedia

„Igazából hiszek a reinkarnációban, de vannak kétségeim is, hiszen még senkit nem láttam, aki onnan jött vissza. Vagyis szeretnék hinni benne, mert akkor van remény. Szeretnék újra visszatérni, bár azt nem annyira, hogy mondjuk a Klárika legyen az én férjem egy új életünkben.”

*

Náray Tamás

Náray csak félénken meri megvillantani gondolatait Friderikusznak. De megpróbálja. Még akkor is, ha Friderikusz tanító-bácsisan visszakérdez: ‘… ez hogy függ össze az előzőekkel?”

Hát úgy, hogy Náray intellekruálisan egy kicsit élesebb kés a fiókban…

A teljes interjú itt nézhető végig. Friderikusz Podcast

Kommentár nélkül:

Náray Tamást ma már elsősorban festőművészként és regényíróként jegyzik – a divattervezést, aminek révén ismertté vált, öt-hat éve maga mögött hagyta. Magyarországról is elköltözött, 2018-ban Spanyolországban, Barcelonához közel telepedett le. A sokoldalú művésszel a Friderikusz Podcast mai epizódjában megkülönböztethetőségről, viszonyítási pontokról, fejlődőképességről, szorongásokról, segítőkész könyvszerkesztőkről, a lektűr helyi értékéről, a mesterséges intelligencia és a könyvírás esteleges kapcsolatáról, sikergyilkosokról, egy kérlelhetetlen apáról és egy jó ízlésű anyáról, gyerekkori normákról, nagyképűséggel palástolt kishitűségről, a nárayzmus mibenlétéről, jogszabályok keretezte megalázásokról, a hazától történt könnyes búcsúról, a beilleszkedés ellentmondásairól – és még sok minden másról beszélgettünk.” – Friderikusz

„Miközben imádkozott, az Úr aranyfénnyel ragyogó jelet küldött neki.”